Ő MÉG A XXI. SZÁZADBAN IS SZÖVETSÉGET KÍNÁL PÉLDÁUL MAGYAR TÖMEGGYILKOSOKNAK, MAGYAR SZADISTA GAZEMBEREKNEK, MAGYAR EMBERI ÉLETEKET TÖNKRETEVŐ MAGYAR DIKTÁTOROKNAK, MAGYAR ÁRULÓKNAK ÉS MAGYAR SPICLIKNEK, IDEGEN ÉRDEKEKET KISZOLGÁLÓ MAGYAR HAZAÁRULÓKNAK, ÉN TOVÁBBRA SEM TEKINTEM ŐKET SEM VALÓS, SEM SPIRITUÁLIS SZÖVETSÉGESEIMNEK

FACEBOOK
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2022.10.15.

És megszületett végre az élet orbáni definíciója. „Mi az élet? Mi az emberi élet?” – teszi fel az emberiséget évezredek óta foglalkoztató természettudományos, filozófiai, metafizikai vagy épp jogtudományi alapkérdést a magyar miniszterelnök, hogy aztán a biológiai rendszerek létezési módját nemzeti keretbe ágyazva maga adja meg a pontos és megkérdőjelezhetetlen választ: „Nem tudom, hogy Németországban mi erre a válasz, de Magyarországon az a válasz, hogy az élet az egy szövetség, szövetség a már meghalt magyarok, a most élő magyarok, meg a leendő magyarok között.”

Lépjünk túl azon, hogy a szövetség két fél között létrejövő szerződéses viszonyt jelent, amit a jogot végzett miniszterelnök épp feledni látszik. Ám ha a szorosan vett definíciójából indulok ki, egyrészt akadnak szép számmal „már meghalt” magyarok, akikkel én semmi szín alatt nem szeretnék szövetségre lépni. A miniszterelnök dolga, hogy ő még a XXI. században is szövetséget kínál például magyar tömeggyilkosoknak, magyar szadista gazembereknek, magyar emberi életeket tönkretevő magyar diktátoroknak, magyar árulóknak és magyar spicliknek, idegen érdekeket kiszolgáló magyar hazaárulóknak, én továbbra sem tekintem őket sem valós, sem spirituális szövetségeseimnek. Másrészt a most élő magyarok között is akadnak, akikkel szintén nem óhajtok semmiféle szövetségre lépni, sem rasszista indítékú aljas gyilkosokkal, sem Duna-parti cipőkbe disznólábat helyezőkkel, sem könyvdarálókkal, sem az országot maffiamódszerekkel kifosztó bűnözőkkel, sem az írásaikban a tőlük eltérő véleményen lévőket szakmányban dehumanizáló bértollnokokkal. Ugyanakkor – épp a túlélés reményében – átgondolnám, hogy a „mindenkori magyarok” szóvirágán kívül ténylegesen kivel érdemes, szükséges és elengedhetetlen szövetséget kötni, s kivel nem.

Végül nem értem, miért hivatkozik a miniszterelnök a „leendő magyarokkal” kötött szövetségre akkor, amikor ezt a szövetséget épp maga rúgja fel, s tekinti azt semmisnek és érdektelennek, vállvetve a rendőrminiszterével, miután közösen aprítják miszlikre a magyar oktatási rendszert, a „leendő magyarok” legvalóságosabb jövőjét.

Mindenesetre, ha az élet orbáni definícióját komolyan vennénk, én már a klinikai halál állapotában lennék.

ITT OLVASHATÓ

ORBÁN LEUTCAIHARCOLJA AZ INFLÁCIÓT

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2022.10.15.

A nyár végén pár hétig nem tudtuk, miért hiányzik nekünk (bár üveges tótként) Orbán péntek reggelenkénti szeánsza a Kossuthon, de tegnap megint ráéreztünk az ízére, és jöttek is a megszokott gyönyörök. Nem ragoznánk túlságosan, nem fecséreljük az időt kappanhangok megmutatásával, felszopó mikrofonállvány méltatásával, hanem in medias res csapunk a lecsóba, mert egyből a kedves vezetőt idézzük, hogy mit sikerült neki megint delirálni: „Tisztelettel megkértem a jegybankelnököt, és utasítottam a pénzügyminisztert, hogy a következő év végére az inflációt felezzék meg.”

Ezek mennek minálunk az éterben. A közgazdaság, mint tudomány a miniszterelnöki igénybejelentést hallva szolidan felröhög, ennek művelői pedig csendben tépik a hajukat. Sokfelé indulhatnánk el, hogy az infláció, mint olyan, mi mindentől függ, Magyarországgal kapcsolatban csak annyi megjegyezni valónk volna vele kapcsolatban azonban, hogy amit lehetett, azt elcsesztek, nem kicsit, hanem nagyon. A „szépen megkért” jegybankelnök is ludas, aki mostanában az évtizedes hibáit tetézi azzal, hogy orrba-szájba kamatot emel, de minden következmény nélkül, mert a forint úgy elhasalt, hogy már képtelen fölállni.

Ehhez képest utasítani Matolcsyt, hogy tegyen valamit, az álmok birodalmába tartozik. Nem kellett volna évtizeden át unortodoxkodni, és máris kisebb lenne a baj, de ha elszabta, hát elszabta, utólag már szabhatja. Az „utasított” pénzügyminiszter is csak nézgelődhet a szemüvege mögül, mert a piacok nem utasításokra működnek, hanem azt árazzák be, hogy kies hazánknak (Orbánnak) már szava nincs, látják a gát nélküli korrupciót, a növekvő hiányt és a külkereskedelmi mérleg romlását, a kuncsorgó államcsődöt, és a piacok ilyennek nem örülnek. Hanem beárazzák az egészet, és a romlás vágtába kezd.

De nem is ez, hanem a hangnem. Amikor mindezt hallottuk a kappanhangon, akkor – bár Lukasenka orgánumát nincs módunkban ismerni -, akárha őt hallottuk volna Orbán előtt egy héttel, aki szintén úgy gondolta, rendet rak, és nemes egyszerűséggel országában betiltotta az inflációt. Ez megy is addig, amíg a piac ki nem rántja a sámlit a lázálmok alól, és látjuk azokat aztán akasztott emberként csüggeni, ami nem egy felemelő látvány. De Lukasenka minket nem érdekel, minket Orbán érdekel, aki ezek szerint szintet lépett, és az a kényszerképzete, ha ő nagyon akarja, akkor megáll még a kés is a levegőben. De nem.

Leesik az, vagy beleáll a delikvens torkába, akinek szánták. Mindezek a szavak, amelyek elhangzottak az infláció utasításos megállítására, egy olyan ember szavai, akinek alapvető közgazdasági ismeretei sincsenek, vagy, ha voltak, akkor belepte őket a fehér köd és a hangok, amelyek a fejében gomolyognak és konganak. Ugyanakkor ez egy beismerő vallomás is, annak a lenyomata, hogy a mindenható kedves vezető tehetetlen, csak nézi a folyamatokat, amelyek romba döntik az országát, de tenni ellenük nem tud semmit. Utasítást ad. Ha ez ilyen egyszerű, akkor az a tiszteletteljes kérdésünk, eddig miért nem intézkedett...

ITT OLVASHATÓ

EZ A SZANKCIÓS PLAKÁT MÁR A GOEBBELSI PROPAGANDA LEGALJA

AMERIKAI NÉPSZAVA
Szerző: Amerikai Népszava
2022.10.15.

Ha nem a saját szemünkkel látnánk “Magyarország Kormánya” Facebook-oldalán, el sem hinnénk, hogy ez a “Nemzeti Konzultáció” hivatalos plakátja. Ez olyan, mintha valaki karikatúrát tenne fel a kormány oldalára, mintha lejárató szándékkal meghekkelték volna az ország kormányának Facebook oldalát. Sok aljas dolog megjelent már az Orbán-rezsim propagandájában, a nevető zsidótól a legarcátlanabb hazugságokig, de a “Szankciók” feliratú bomba az orbáni náci propaganda termékei közül is mindennek a legalja. Annyira primitív, durva, ostoba és ízléstelen, hogy mindent visz.

Oroszország támadta meg Ukrajnát, az oroszok követnek el háborús bűnöket, tömeggyilkosságokat és népirtást, de Orbán azt veri a magyar emberek fejébe, mintha “Brüsszel” dobna “bombát” Magyarországra. A háborús bűnössel szembeni szankciók gyilkos bombaként való ábrázolása túlmegy minden határon. Ez a kép olyan, mintha “Brüsszel”, az Európai Unió bombázna és nem az Orbán által többször mintaként állított oroszok. Mindez egybecseng a kormánypropagandában sulykolt konteóval, hogy a háborúért nem az oroszok, hanem a “Nyugat”, az EU és Amerika a felelős.

Ez a plakát azt állítja, hogy nem Oroszország felel mindenért, mert megtámadta a független szomszéd országot, hanem minden baj okozói a szankciók. Orbán már a háború előtt is azt mondta, hogy az oroszok elleni szankciókkal “provokálják” szegény oroszokat, ezért mindennek a szankciók az okai. Ebből leginkább az látszik, Oroszországnak milyen nagy károkat okoznak a szankciók. Ezek szerint a szankciók működnek, Orbán pedig az oroszok trójai falovaként próbálja megállítani azokat, eddig kevés sikerrel. Az uniós pénzek miatt kénytelen megszavazni őket.

Emlékeztetünk arra, hogy a háború kezdetén, amikor Putyin még azt hitte (másokkal együtt), hogy övé a világ egyik legerősebb hadserege, azt mondta: vissza kell térni ahhoz az orosz követeléshez, hogy a szovjet megszállás alól felszabadult volt szocialista országok nem léphetnek be a NATO-ba. Még Ukrajnát le sem győzte, Putyin már a következő lépésről beszélt, hogy a NATO-ból ki kell lépnie ezeknek az országoknak. Ez nyilván érintette volna Magyarországot is. Azért nem jutott idáig a dolog, mert a nyugati segítség és a szankciók működnek. Ez Magyarország érdeke is.

Orbán “békepártinak” nevezi magát, miközben a szankciók békés eszközök az orosz terrorállam megfékezésére. Aki a szankciók ellen van, az háborúpárti, mert fegyvert és gazdasági hátteret ad egy háborús terrorállam kezébe. Orbán megfordítja megint a világot, a jót rossznak mondja, a rosszat jónak, a békepárti szankciókat ábrázolja gyilkos bombának, míg az oroszok bombáiról egy szava sincs. Arról nem beszélve, hogy a szankciók bombaként való ábrázolása milyen mértékben sérti az ukrán áldozatokat, akikre valódi bombák hullanak, és azokat az oroszok dobják rájuk.

Orbán – persze – annak biztos tudatában kampányol a szankciók ellen, hogy az EU és Amerika (míg a jogállamiságuk fennáll és nem kerülnek hatalomra illiberális fasiszták) nem vonja vissza a szankciókat, mert az egyet jelentene azzal, hogy az oroszoknak átadják a világot. Ez pedig úgy jön neki, mint egy falat kenyér. Megvan az új bűnbak, ami meg is marad...

ITT OLVASHATÓ