Szerző: BALASSA TAMÁS
2022.09.18.
2022. szeptember 18., vasárnap
GOMBAKIRÁLY ÉS MAKKÁSZ: ÁROKPARTON, ERDŐMÉLYEN KERESIK A MEGÉLHETÉST AZ IDŐSEK
NÉPSZAVA
Szerző: BALASSA TAMÁS
2022.09.18.
Az elmúlt harminc év tömegeket hagyott az út szélén, részben a technológiai fejlődéssel, részben a szemtelen gazdagodásokkal, de az elmúlt „piszkos tizenkettő” még mélyen le is sajnálta őket. „Amennyitek van, annyit is értek”, suhantak el mellettük a tenderhajtású egzisztenciák. De a magyar ugaron megőszült öregek nem rínak-picsognak, két kezükkel tartják meg magukat. József, az első rinyabesenyői cigány bevándorló család legidősebb tagja például nap nap után a nyakába veszi az Árpád-erdőt, és vargányára, nyúlgombára megy – ha esik. De manapság fukarul szórja életvizét az ég, ráadásul az újév elragadta tőle Mamát, akivel aranylakodalmukra készültek. Fertályórányira tőle Aranka az ötvöskónyi utak mentén térdepel, és a vörös tölgy makktermését szedi, amiből az erdészetek újulatot nevelnek az erdők utánpótlására. Öregek gazdagság nélkül, térdelve is egyenes derékkal, nemzetgazdasági haszonnal. Ha volna magyar érdek, ez lenne az...
Szerző: BALASSA TAMÁS
2022.09.18.
KLUBRÁDIÓ: SZÖRP SZÓDA FESZTIVÁL 2022
KLUBRÁDIÓ
Szerző: KLUBRÁDIÓ
2022.09.18.
Hallgatóink, klubtagjaink idén sem maradnak Szörp Szóda Fesztivál nélkül. Várjuk Önöket szeptember 18-án, vasárnap délután 14:30-tól a Benczúr utcában.
Szerző: KLUBRÁDIÓ
2022.09.18.
Már tavaly is a Klubrádió előtti utcaszakaszon, Budapesten, a Benczúr utca 45. előtt ünnepeltünk, idén sem lesz ez máshogy. Találkozhatnak rádiónk munkatársaival, lesz szörp és szóda természetesen, egy kis harapnivaló, és emellett - ahogy már megszokhatták - programokkal is készülünk.
- "Kapunyitás" 14:30-tól, zárás 18:00-kor.
- Koncertek: Gerendás Péter, Nyeső Mari és Soltész Rezső
- Arany Zebra-díjak kiosztása
- Rendhagyó Esti Gyors
- Kun Zsuzsa meglepetésvendégei
- Az semmi! sztoripárbaj
- Kinevetsz a végén – Dési Jánossal, Arató Andrással, Bolgár Györggyel, Para-Kovács Imrével és Gálvölgyi Jánossal.
LÁTVÁNYOS UKRÁN GYŐZELEM HARKIVNÁL, MOSZKVA A CIVILEKEN ÁLL BOSSZÚT – HETI ÖSSZEFOGLALÓNK AZ UKRAJNAI HÁBORÚRÓL
ÁTLÁTSZÓ
Szerző: ZUBOR ZALÁN
2022.09.16.
Eddigi leglátványosabb győzelmét aratta Harkiv megyében az ukrán hadsereg, a csatavesztést már az orosz propaganda is kénytelen volt elismerni. Moszkva a civil infrastruktúra elleni támadással, erőművek és gátak bombázásával torolta meg a vereséget, és valószínű, hogy a következő hónapokban ez lesz Oroszország fő taktikája.
Szeptember 6 és 11-e között Ukrajna többször akkora területet foglalt vissza (mintegy 8000 km2-t), mint amennyit Oroszország május óta meg tudott szállni. Több, még február-márciusban megszállt településre került újra ukrán zászló, és az ukrán erők egy kisebb ország hadseregének elegendő felszerelést zsákmányoltak. Az orosz hivatalos szervek „átcsoportosításról” és „tervezett visszavonulásról” beszélnek, de a hátrahagyott felszerelések nem erre utalnak, ráadásul a most elért áttörés az oroszok korábbi, Donyeckben és Luhanszkban megszerzett pozícióit is veszélyezteti. Eközben az orosz állami médiában először beszélnek arról, hogy nem halad a tervek szerint a „különleges hadművelet”, míg a félhivatalos katonai blogok nyíltan bírálják az orosz hadvezetést. A megalázó vereségre az orosz hadsereg a civil infrastruktúra elleni légitámadásokkal válaszolt, de a héten már az eddig nekik kedvező frontokon (Sziverszk, Bahmut) sem haladtak előre...
Szerző: ZUBOR ZALÁN
2022.09.16.
- Észak-keleten mintegy 8000 km2-nyi területet, nagyvárosokat is visszafoglaltak az ukránok.
- Az orosz hadvezetés tervezett visszavonulást emlegetett, de a veszteségi adatok mást mutatnak.
- A kritikák ellenére a Kreml állítja, nincs szükség mozgósításra.
- Herszonban lassabban, de folytatódik az ukrán ellentámadás.
Szeptember 6 és 11-e között Ukrajna többször akkora területet foglalt vissza (mintegy 8000 km2-t), mint amennyit Oroszország május óta meg tudott szállni. Több, még február-márciusban megszállt településre került újra ukrán zászló, és az ukrán erők egy kisebb ország hadseregének elegendő felszerelést zsákmányoltak. Az orosz hivatalos szervek „átcsoportosításról” és „tervezett visszavonulásról” beszélnek, de a hátrahagyott felszerelések nem erre utalnak, ráadásul a most elért áttörés az oroszok korábbi, Donyeckben és Luhanszkban megszerzett pozícióit is veszélyezteti. Eközben az orosz állami médiában először beszélnek arról, hogy nem halad a tervek szerint a „különleges hadművelet”, míg a félhivatalos katonai blogok nyíltan bírálják az orosz hadvezetést. A megalázó vereségre az orosz hadsereg a civil infrastruktúra elleni légitámadásokkal válaszolt, de a héten már az eddig nekik kedvező frontokon (Sziverszk, Bahmut) sem haladtak előre...
MARADNI ÉS HARCOLNI
FACEBOOK
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2022.09.14.
Maradni és harcolni
Negyven éve vagyok a pályán. Tulajdonképpen nyugdíjba is mehetnék, sokan megteszik a pedagógusok közül azonnal, mikor elérik az aktuális hónapot. Augusztus végén én is elértem.
Érdekes visszagondolnom a pályámra. Még a rendszerváltás előtt kezdtem, az „átkosban”, ahogy mondani szokták. (Eszembe is jutott rögtön, vajon erre a korra, rendszerre, amiben most élünk milyen jelzőt aggat majd az ezt leváltó utókor?)
Furcsa volt az az időszak, szembesülve azzal, hogy a falu párttitkára is ott ül a tanévnyitó értekezleten, és nyomja a frázisokat…. Igen, furcsa egy világ volt, mégis, ha a maival összevetem, úgy érzem, akkoriban az oktatásban sokkal fontosabb volt a gyermek. A frázispufogtatás mellékes volt, mindenki tudta, ezeket el kell mondani, meg kell hallgatni és kész. Nem törődtünk különösebben vele. Persze akkoriban bennem még biztosan más munkált, nem tudom, a mai világlátásommal, tapasztalatommal hogy viselném. Minden esetre akkoriban, abban a világban is, én meg tudtam élni hivatásként a pedagóguslétet.
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2022.09.14.
Negyven éve vagyok a pályán. Tulajdonképpen nyugdíjba is mehetnék, sokan megteszik a pedagógusok közül azonnal, mikor elérik az aktuális hónapot. Augusztus végén én is elértem.
Érdekes visszagondolnom a pályámra. Még a rendszerváltás előtt kezdtem, az „átkosban”, ahogy mondani szokták. (Eszembe is jutott rögtön, vajon erre a korra, rendszerre, amiben most élünk milyen jelzőt aggat majd az ezt leváltó utókor?)
Furcsa volt az az időszak, szembesülve azzal, hogy a falu párttitkára is ott ül a tanévnyitó értekezleten, és nyomja a frázisokat…. Igen, furcsa egy világ volt, mégis, ha a maival összevetem, úgy érzem, akkoriban az oktatásban sokkal fontosabb volt a gyermek. A frázispufogtatás mellékes volt, mindenki tudta, ezeket el kell mondani, meg kell hallgatni és kész. Nem törődtünk különösebben vele. Persze akkoriban bennem még biztosan más munkált, nem tudom, a mai világlátásommal, tapasztalatommal hogy viselném. Minden esetre akkoriban, abban a világban is, én meg tudtam élni hivatásként a pedagóguslétet.
A rendszerváltás után azonban már éreztem az otthagyott béklyókat. Éreztem a szabadságot, azt, hogy kísérletezhetek, támogatást kaptam az iskolavezetéstől, akkoriban láthattam meg a gyakorlatban, mit jelentenek az alternatív pedagógiák… Úgy éreztem, képesek leszünk egy jobb iskolarendszert (és egy jobb rendszert is) felépíteni, ami szabadságra nevel, kreativitásra, közösségi felelősségre. Persze ekkor is voltak nehéz időszakok, mert akkor is, mindenhol voltak emberi gyarlóságok, hatalmaskodó ostobák, de valahogy az embert ezek a történések nem vitték padlóra.
Talán akkor kellett volna lépni…nem elfogadni őket. Nem túllépni kellett volna rajtuk, hanem nem engedni őket. Hogy ne tegyék normává az emberi gyarlóságaikat.
Fokozatosan veszítettük el mindazt, amiben hittem. Amikor úgy döntöttem, hogy kilépek az állami iskolából, és alapítványi fenntartás alatt próbálom megvalósítani azt, amit mindig is akartam: gyermekközpontú, esélykiegyenlítő oktatást, nem kényszert éreztem, hanem szabadságot. Boldog voltam.
Azt reméltem, és talán ez még ma is áll, hogy alapítványi keretek között, civil szervezetben jobb lesz, több mozgástér marad. De a rendszerben történő változásokat mi is, én is megélem, hiszen a gyerekeink, akikkel alkotunk, ebben az iskolarendszerben tanulnak délelőttönként. Minden hat ránk is. A pedagógusok kiégése, az iskolarendőrök, a családok helyzete, a teljesíthetetlen tanagyag, és a hazugságokra épített eredményesnek nevezett működés. A bérek nálunk is a pedagógus „előmeneteli rendszerhez” igazodnak, mi is ugyanazok szerint a törvények szerint működünk, azzal az adminisztrációval, azokkal az utasításokkal.
A héten volt a Republikon rendezvénye, ahol egy kerekasztalbeszélgetésben én is ott voltam. Megint elmondtuk ugyanabban a körökben ugyanazokat, amiket évek óta. A nagy kérdés, hogy mit lehet tenni, hogyan lehetne változást elérni, továbbra is nyitva maradt.
Jó lenne, ha az iskolarendszer is olyan lenne, mint egy rajz. Akkor fognám, leradíroznám az egészet, és újraépíteném. Olyanná, amiben a gyerek a legfontosabb. Ami szabadságra nevel, és kreativitásra. Amiben kiemelt szerepet kap a szociális készségek fejlesztése. Ami befogadó, és esélykiegyenlítő. Humánus. Ideológiailag is szabad. Amiben nem azt tanulják a gyerekek, hogy „hol a helyed”, hanem azt, hogy „mivé lehetsz”. Amiben olyan pedagógusok dolgozhatnak, akik érzik: partneri viszonyban lehetnek mindenkivel. Szülővel, felettessel. Akiktől lehet kérdezni, és akik kérdezhetnek is. Akik motiváltak, és megélik az értelmiségi létet.
Jó lenne, ha az iskolarendszer is olyan lenne, mint egy rajz. Akkor fognám, leradíroznám az egészet, és újraépíteném. Olyanná, amiben a gyerek a legfontosabb. Ami szabadságra nevel, és kreativitásra. Amiben kiemelt szerepet kap a szociális készségek fejlesztése. Ami befogadó, és esélykiegyenlítő. Humánus. Ideológiailag is szabad. Amiben nem azt tanulják a gyerekek, hogy „hol a helyed”, hanem azt, hogy „mivé lehetsz”. Amiben olyan pedagógusok dolgozhatnak, akik érzik: partneri viszonyban lehetnek mindenkivel. Szülővel, felettessel. Akiktől lehet kérdezni, és akik kérdezhetnek is. Akik motiváltak, és megélik az értelmiségi létet.
De sajnos ez lehetetlen. Folyamatosan romló közhangulatban, bizonytalanságban, a világ történéseiben ható rendszerben kell dolgoznunk. Megállítani, megmenteni, újratervezni, újraépíteni.
A felelősség mindannyiunké. Lehet rettegni, lehet tűrni, lehet fásultan nem törődni, de lehet összekapaszkodni, kimondani, nem félni. Mindenkinek, aki tudja: az oktatás nem megfelelő működése egy lassan ölő méreg, ami mindannyiunk jövőjét meghatározza.
Még nem megyek nyugdíjba. Még hiszem, hogy lehet változás. És tudom, nem vagyok egyedül.
A NÉMÁN TŰRŐ PEDAGÓGUSOK A RÁJUK BÍZOTT GYEREKEKET ÁRULJÁK EL
JELEN.MEDIA
Szerző: ÓNODY-MOLNÁR DÓRA
2022.09.16.
Az agresszív kormányzati fellépés ellenére számos iskolában folytatják a tiltakozást a bérükkel és az oktatási rendszerrel elégedetlen pedagógusok. Az akciójuk azonban addig aligha ér el célt, ameddig a tanárok kritikus mennyiségben nem állnak az értük is küzdő kollégáik mellé.
Nincs még egy olyan szakma, amelynek képviselőivel úgy mosta volna fel a padlót Orbán Viktor, mint a pedagógusoké. 2010-es hatalomra kerülése után szinte azonnal megkezdte az új „köznevelési” rendszer kiépítését, amivel visszarántotta a közoktatást a hatvanas évekbe. Az európai gyakorlattal és a szakmai konszenzussal ellentétben a miniszterelnök drasztikus centralizációba fogott, megvonta az iskolák önállóságát, megszüntette az állami iskolákban dolgozó pedagógusok autonómiáját (a többiekét is csorbította), mindeközben pedig – a kompetenciák fejlesztését háttérbe szorítva – új nemzeti tantervet fogadtatott el, amelyet megtaníthatatlan mennyiségű lexikális ismeretet tartalmazó kerettantervek formájában kényszerített rá a tanárokra és a diákokra, visszahozva ezzel a szocializmus kudarcos tantervutasításos rendszerét...
Nem volt 2010 előtt jó állapotban a közoktatás, de nagyjából az iskolák harmada bevezetett valamiféle innovációt, sokan próbáltak távolodni a poroszos módszerektől, s igyekeztek a gyerekek tényleges igényeire és sokféleségére tekintettel lenni. A trend biztatóan alakult: az innovációt ösztönző (vagy inkább: nem akadályozó) klíma miatt egyre többen törekedtek az elavult oktatási módszertan megújítására, amit egyre nagyobb frusztrációval elleneztek azok a tanárkollégák, akik a megszokott gyakorlathoz ragaszkodtak (vö: „nem kell annyi újítás, mi is felnőttünk valahogy”).
Ne felejtsük el, hogy a 2010 utáni gyerek- és nemzetellenes oktatási fordulatban a kormány legstabilabb partnere a pedagógustársadalom konzervatív része volt. Ők szívből utálták a korábbi, gyerekközpontú, az esélyteremtésre fókuszáló „libsi reformokat”. A retrográd oktatáspolitika stabil támaszát azok a pedagógusok jelentették, akiket a kormány ugyan megfosztott a szakmai autonómiájuktól, de ezt nem bánták, mert ők a választható tankönyvekben, a gyerekek személyére szabott szöveges értékelésben, a digitális eszközök terjedésében csak a többletmunkát és a káoszt látták. Ők nem lefokozásként, az értelmiségi státuszuk elveszítéseként, hanem a REND visszaállításként élték meg, hogy megint a minisztériumból mondják meg nekik, mit, hogyan, mikor, milyen hanghordozással kell „letanítaniuk”...
Talán még ennél is nagyobb elégedettséget váltott ki e körben, hogy a 16 évre csökkentett tankötelezettséggel és a szegregáció intézményesítésével a kormány megszabadította őket a „problémás gyerekektől.” Erre a tortára jött tejszínhabként a fizetésemelés ígérete. De hamar kiderült, hogy az életpályamodell bevezetése utáni szerény béremelés hatása rövidke lesz, hiszen hiába foglalta törvénybe a kormány a pedagógusbérek értékállóságát, a bértáblát végül a 2014-es minimálbér szintjéhez rögzítették. Mivel a minimálbér és a garantált bérminimum azóta folyamatosan nőtt, a befagyasztott pedagógusbérek néhány év alatt elértéktelenedtek. A tanárok ma már csak a 60 százalékát viszik haza a diplomások átlagkeresetének.
Ez a legfőbb oka annak, hogy az elmúlt 6-8 évben fejvesztve menekült a pályáról mindenki, aki a munkapiacon el tudott helyezkedni...
Szerző: ÓNODY-MOLNÁR DÓRA
2022.09.16.
Nincs még egy olyan szakma, amelynek képviselőivel úgy mosta volna fel a padlót Orbán Viktor, mint a pedagógusoké. 2010-es hatalomra kerülése után szinte azonnal megkezdte az új „köznevelési” rendszer kiépítését, amivel visszarántotta a közoktatást a hatvanas évekbe. Az európai gyakorlattal és a szakmai konszenzussal ellentétben a miniszterelnök drasztikus centralizációba fogott, megvonta az iskolák önállóságát, megszüntette az állami iskolákban dolgozó pedagógusok autonómiáját (a többiekét is csorbította), mindeközben pedig – a kompetenciák fejlesztését háttérbe szorítva – új nemzeti tantervet fogadtatott el, amelyet megtaníthatatlan mennyiségű lexikális ismeretet tartalmazó kerettantervek formájában kényszerített rá a tanárokra és a diákokra, visszahozva ezzel a szocializmus kudarcos tantervutasításos rendszerét...
Nem volt 2010 előtt jó állapotban a közoktatás, de nagyjából az iskolák harmada bevezetett valamiféle innovációt, sokan próbáltak távolodni a poroszos módszerektől, s igyekeztek a gyerekek tényleges igényeire és sokféleségére tekintettel lenni. A trend biztatóan alakult: az innovációt ösztönző (vagy inkább: nem akadályozó) klíma miatt egyre többen törekedtek az elavult oktatási módszertan megújítására, amit egyre nagyobb frusztrációval elleneztek azok a tanárkollégák, akik a megszokott gyakorlathoz ragaszkodtak (vö: „nem kell annyi újítás, mi is felnőttünk valahogy”).
Ne felejtsük el, hogy a 2010 utáni gyerek- és nemzetellenes oktatási fordulatban a kormány legstabilabb partnere a pedagógustársadalom konzervatív része volt. Ők szívből utálták a korábbi, gyerekközpontú, az esélyteremtésre fókuszáló „libsi reformokat”. A retrográd oktatáspolitika stabil támaszát azok a pedagógusok jelentették, akiket a kormány ugyan megfosztott a szakmai autonómiájuktól, de ezt nem bánták, mert ők a választható tankönyvekben, a gyerekek személyére szabott szöveges értékelésben, a digitális eszközök terjedésében csak a többletmunkát és a káoszt látták. Ők nem lefokozásként, az értelmiségi státuszuk elveszítéseként, hanem a REND visszaállításként élték meg, hogy megint a minisztériumból mondják meg nekik, mit, hogyan, mikor, milyen hanghordozással kell „letanítaniuk”...
Talán még ennél is nagyobb elégedettséget váltott ki e körben, hogy a 16 évre csökkentett tankötelezettséggel és a szegregáció intézményesítésével a kormány megszabadította őket a „problémás gyerekektől.” Erre a tortára jött tejszínhabként a fizetésemelés ígérete. De hamar kiderült, hogy az életpályamodell bevezetése utáni szerény béremelés hatása rövidke lesz, hiszen hiába foglalta törvénybe a kormány a pedagógusbérek értékállóságát, a bértáblát végül a 2014-es minimálbér szintjéhez rögzítették. Mivel a minimálbér és a garantált bérminimum azóta folyamatosan nőtt, a befagyasztott pedagógusbérek néhány év alatt elértéktelenedtek. A tanárok ma már csak a 60 százalékát viszik haza a diplomások átlagkeresetének.
Ez a legfőbb oka annak, hogy az elmúlt 6-8 évben fejvesztve menekült a pályáról mindenki, aki a munkapiacon el tudott helyezkedni...
AZ ELLENZÉK KÉT CSAPDÁJA
SZUVERÉN-BLOG / 444.HU
Szerző: MIKLÓSI ZOLTÁN
2022.09.17.
Talán még sosem volt annyira katasztrofális állapotban az Orbán-rendszer ellenzéke, mint most. Az április 3-i brutális vereség letaglózta a parlamenti ellenzéket, vezetőválság, pártszakadás, tanácstalanság, a tartalmas, politikai közhelyeken túllépő mondanivaló hiánya: általánosságban ezek jellemzik az ellenzéki politizálás elmúlt hónapjait. A nyári időközi választások -- néhány, a trendből kilógó eredmény kivételével -- arról tanúskodnak, hogy az ellenzéki választók is mélységesen demoralizáltak, jelentős részük láthatóan kételkedik abban, hogy egyáltalán van-e értelme ezekre a pártokra adnia szavazatát. Most nem az a kérdés, hogy a parlamenti ellenzék összefogva versenyképes-e Orbán állampártjával, hanem az, hogy egyáltalán releváns szereplője marad-e a magyar politikának. Nincs sok idejük. Érzésem szerint az előttünk álló egy évben fog eldőlni, hogy így lesz-e.
Kétségtelen, a Fidesz is nehéz időszak előtt áll. Tíz év után először kell válságos gazdasági helyzetben kormányoznia. A 2013 és 2019 közötti hét bő esztendőben igen erős külső konjunktúra hátszelét élvezhette, kiegészülve az uniós támogatások adta, korábban egyetlen kormány által sem élvezett pénzbőséggel. A konjunktúrát ugyan átmenetileg megakasztotta a Covid-járvány, de ezt a társadalom, egyébként jogosan, nem a kormány hibájaként, hanem külső sokként érzékelte, a válságkezelés hiányosságait pedig átmenetileg elfedte a még pont időben, a választások előtti időszakban érkező gyors felpattanás. 2010 és 2012 között ugyan nehéz helyzetben kellett Orbánnak kormányoznia, de ezt is lehetett, nem ok nélkül, megöröklött problémának látni. Most először van olyan helyzetben, hogy a kezelendő válság legalább jelentős részben saját elhibázott politikájának következménye, részben pedig maga tehet róla, hogy a külső válság kirívóan sérülékeny helyzetben találja az országot. (Ebből a szempontból a párhuzam Gyurcsánnyal és a 2008-as globális pénzügyi válsággal elég szembeszökő). Jó esély van arra, hogy a válságkezelés meg fogja tépázni Orbán és pártja támogatottságát. Bár sokan már nem emlékeznek erre, 2010 ősze és 2012 ősze között is tartósan, összességében igen jelentős mértékben esett népszerűsége, és csak a 2013-ban kezdődő konjunktúra húzta vissza, de 2014-ben még így is hatszázezer szavazatot vesztett 2010-hez képest.
De ne legyen kétségünk, Orbán várható megpróbáltatásai legfeljebb halovány lehetőséget adnak ellenzékének, és önmagukban nem fogják rehabilitálni a közvélemény szemében mint reális politikai alternatívát. Ahogy a 2012-ig tartó lejtmenetből is alig profitáltak az ellenzék pártjai, úgy most is teljesen életszerű forgatókönyv, hogy két-három év vergődés után visszaáll a mai szint közelébe Orbán támogatottsága. Hogy így lesz-e, az elsősorban azon múlik, hogy az ellenzéki politizálás képes-e megújulni. Ebben a cikkben két csapdahelyzetet vizsgálok, amelyek megoldása (ezer más nehézség mellett) a parlamenti ellenzék elengedhetetlen feladatai közé tartozik. Szeretném tisztázni, hogy azért beszélek “csapdákról”, mert szerintem nincsen könnyű, kézenfekvő megoldásuk. Ha az ellenzék vezetői egytől egyig sokkal rátermettebbek, eltökéltebbek és kreatívabbak lennének, mint amilyennek látszanak, akkor is nehéz feladványok volnának ezek. A problémák jól ismertek és sokan írtak róluk, a megoldás mégsem magától értetődő. Azért néhány lehetséges irányt felvázolok. Ám ezek kiérlelése és a politikai cselekvés nyelvére lefordítása nem az ilyen elemzések feladata...
Szerző: MIKLÓSI ZOLTÁN
2022.09.17.
Kétségtelen, a Fidesz is nehéz időszak előtt áll. Tíz év után először kell válságos gazdasági helyzetben kormányoznia. A 2013 és 2019 közötti hét bő esztendőben igen erős külső konjunktúra hátszelét élvezhette, kiegészülve az uniós támogatások adta, korábban egyetlen kormány által sem élvezett pénzbőséggel. A konjunktúrát ugyan átmenetileg megakasztotta a Covid-járvány, de ezt a társadalom, egyébként jogosan, nem a kormány hibájaként, hanem külső sokként érzékelte, a válságkezelés hiányosságait pedig átmenetileg elfedte a még pont időben, a választások előtti időszakban érkező gyors felpattanás. 2010 és 2012 között ugyan nehéz helyzetben kellett Orbánnak kormányoznia, de ezt is lehetett, nem ok nélkül, megöröklött problémának látni. Most először van olyan helyzetben, hogy a kezelendő válság legalább jelentős részben saját elhibázott politikájának következménye, részben pedig maga tehet róla, hogy a külső válság kirívóan sérülékeny helyzetben találja az országot. (Ebből a szempontból a párhuzam Gyurcsánnyal és a 2008-as globális pénzügyi válsággal elég szembeszökő). Jó esély van arra, hogy a válságkezelés meg fogja tépázni Orbán és pártja támogatottságát. Bár sokan már nem emlékeznek erre, 2010 ősze és 2012 ősze között is tartósan, összességében igen jelentős mértékben esett népszerűsége, és csak a 2013-ban kezdődő konjunktúra húzta vissza, de 2014-ben még így is hatszázezer szavazatot vesztett 2010-hez képest.
De ne legyen kétségünk, Orbán várható megpróbáltatásai legfeljebb halovány lehetőséget adnak ellenzékének, és önmagukban nem fogják rehabilitálni a közvélemény szemében mint reális politikai alternatívát. Ahogy a 2012-ig tartó lejtmenetből is alig profitáltak az ellenzék pártjai, úgy most is teljesen életszerű forgatókönyv, hogy két-három év vergődés után visszaáll a mai szint közelébe Orbán támogatottsága. Hogy így lesz-e, az elsősorban azon múlik, hogy az ellenzéki politizálás képes-e megújulni. Ebben a cikkben két csapdahelyzetet vizsgálok, amelyek megoldása (ezer más nehézség mellett) a parlamenti ellenzék elengedhetetlen feladatai közé tartozik. Szeretném tisztázni, hogy azért beszélek “csapdákról”, mert szerintem nincsen könnyű, kézenfekvő megoldásuk. Ha az ellenzék vezetői egytől egyig sokkal rátermettebbek, eltökéltebbek és kreatívabbak lennének, mint amilyennek látszanak, akkor is nehéz feladványok volnának ezek. A problémák jól ismertek és sokan írtak róluk, a megoldás mégsem magától értetődő. Azért néhány lehetséges irányt felvázolok. Ám ezek kiérlelése és a politikai cselekvés nyelvére lefordítása nem az ilyen elemzések feladata...
MÉG 5+1 LECKE A VALÓSÁG FELSZÁMOLÁSÁRÓL
444.HU / MAGYAR JETI
Szerzők: Kiss Bence, plankog, Ács Dániel, Botos Tamás
2022.09.17.
- Tavasszal mutattuk be a 444-en Máté Bence és Szentpéteri Áron dokumentumfilmjét, az Öt lecke a valóság felszámolásáról-t.
Szerzők: Kiss Bence, plankog, Ács Dániel, Botos Tamás
2022.09.17.
- Tavasszal mutattuk be a 444-en Máté Bence és Szentpéteri Áron dokumentumfilmjét, az Öt lecke a valóság felszámolásáról-t.
- A valóság felszámolásának üteme azóta sem csökkent, legyen szó akár háborúról, rezsiről, közvéleménykutatásról vagy a tanárok fizetéséről.
- Indul a Magyar Jeti őszi szezonja, az előző részek itt.
MÁRTHA IMRE: SZIJJÁRTÓ GÁZSZERZŐDÉSE ÜTÖTTE AGYON A REZSICSÖKKENTÉST
PARTIZÁN
Szerző: Partizán
2022.09.16.
Gyurcsány-fióka, Orbán-találmány vagy Karácsony bábja? Egyebek mellett ezt is tisztázzuk interjúnkban Mártha Imrével, a fővárosi szuperközműholding, a BKM Budapesti Közművek Nonprofit Zrt. vezérigazgatójával, de még ennél is fontosabbak az aktuális energiaválság hatásai a fővárosi közintézmények működésére: átvészelhető-e a tél 20 fokkal és bágyadtabb közvilágítással, vagy ennél drámaibb fejlemények is várhatóak? Ha viszont tényleg para van, akkor miért hanyagolja a zöld megoldásokat a főváros - vagy csak mi nem érzékeljük a progressziót? Ha már olyan vendégünk van, aki vezette az állami energiakereskedőt, az MVM-et és a Vodafone magyarországi alapítványát is, adódik, hogy kérdezzük Paksról és a távközlési cég NER-esítéséről, és persze arról, milyen konyakozni Simicskával. 00:00 - Beköszönés 00:58 - Országos energiaválság 08:50 - Rezsicsökkentés 11:59 - Energetikai korszerűsítés Budapesten 14:51 - Benzinársapka 17:23 - Mátrai Erőmű 18:51 - MVM és korrupció 24:55 - Uniós gázársapka és Szijjártó gázszerződése 30:10 - Budapesti Közművek 35:35 - Paks 2 41:09 - Vodafone felvásárlása 48:56 - Cambridge-i évek 50:37 - Állami cégek vezetésében 54:45 - Urizálás és lejáratókampány 1:08:53 - 20 fok a budapesti intézményekben
Szerző: Partizán
2022.09.16.
Gyurcsány-fióka, Orbán-találmány vagy Karácsony bábja? Egyebek mellett ezt is tisztázzuk interjúnkban Mártha Imrével, a fővárosi szuperközműholding, a BKM Budapesti Közművek Nonprofit Zrt. vezérigazgatójával, de még ennél is fontosabbak az aktuális energiaválság hatásai a fővárosi közintézmények működésére: átvészelhető-e a tél 20 fokkal és bágyadtabb közvilágítással, vagy ennél drámaibb fejlemények is várhatóak? Ha viszont tényleg para van, akkor miért hanyagolja a zöld megoldásokat a főváros - vagy csak mi nem érzékeljük a progressziót? Ha már olyan vendégünk van, aki vezette az állami energiakereskedőt, az MVM-et és a Vodafone magyarországi alapítványát is, adódik, hogy kérdezzük Paksról és a távközlési cég NER-esítéséről, és persze arról, milyen konyakozni Simicskával. 00:00 - Beköszönés 00:58 - Országos energiaválság 08:50 - Rezsicsökkentés 11:59 - Energetikai korszerűsítés Budapesten 14:51 - Benzinársapka 17:23 - Mátrai Erőmű 18:51 - MVM és korrupció 24:55 - Uniós gázársapka és Szijjártó gázszerződése 30:10 - Budapesti Közművek 35:35 - Paks 2 41:09 - Vodafone felvásárlása 48:56 - Cambridge-i évek 50:37 - Állami cégek vezetésében 54:45 - Urizálás és lejáratókampány 1:08:53 - 20 fok a budapesti intézményekben
BRÜSSZEL MEGLÉPTE: 3000 MILLIÁRD FORINT TÁMOGATÁS BEFAGYASZTÁSÁRA TETT JAVASLATOT AZ ÁLLAMI KORRUPCIÓ MIATT
NÉPSZAVA
Szerző: HALMAI KATALIN
2022.09.18.
Magyarország lehet az első európai uniós tagállam, amely jelentős uniós forrásokat veszít, ha nem hajtja végre a rendszerszintű csalások és visszaélések megelőzésére és kiszűrésére vonatkozó reformcsomagot.
Az Európai Bizottság (EB) 7,5 milliárd euró, nagyjából 3000 milliárd forintnyi felzárkóztatási támogatás megvonását javasolja Magyarországtól, ha az Orbán-kormány november 19-éig nem teljesíti a Brüsszelnek tett ígéreteit a korrupció letörésére az úgynevezett jogállamisági eljárás keretében. Ez három kohéziós támogatási program - a környezetvédelmi, a közlekedési és a településfejlesztési - 65 százaléka. A brüsszeli testület emellett kezdeményezi, hogy a közérdekű vagyonkezelő szervezetek és a közvetlen vagy közvetett irányításuk alatt álló szervezetek ne kaphassanak közösségi forrásokat a jelenlegi költségvetési ciklusban.
Ez az első eset az EU történetében, hogy egy tagállammal szemben pénzbüntetést helyeznek kilátásba, amiért a jogállamisági normák megsértésével veszélybe sodorja a közösség pénzügyi érdekeit. Magyarul:
olyan ellenőrzési és igazságszolgáltatási intézményrendszert működtet, amely nem bünteti megfelelően az EU-s támogatásokkal elkövetett szabálytalanságokat és csalást.
Az előterjesztett pénzmegvonás valamivel kisebb arányú, mint amennyit az uniós testület júliusban kilátásba helyezett, mégpedig azért, mert megítélése szerint Budapest várhatóan jelentős vállalásokat tesz és fog tenni, amit honorálni kell. Az EB szerint a magyarok által javasolt korrekciós intézkedések elvben megoldhatják a fennálló problémákat, ha azokat megfelelő szabályokban és jogszabályokban rögzítik, majd végrehajtják...
Szerző: HALMAI KATALIN
2022.09.18.
Az Európai Bizottság (EB) 7,5 milliárd euró, nagyjából 3000 milliárd forintnyi felzárkóztatási támogatás megvonását javasolja Magyarországtól, ha az Orbán-kormány november 19-éig nem teljesíti a Brüsszelnek tett ígéreteit a korrupció letörésére az úgynevezett jogállamisági eljárás keretében. Ez három kohéziós támogatási program - a környezetvédelmi, a közlekedési és a településfejlesztési - 65 százaléka. A brüsszeli testület emellett kezdeményezi, hogy a közérdekű vagyonkezelő szervezetek és a közvetlen vagy közvetett irányításuk alatt álló szervezetek ne kaphassanak közösségi forrásokat a jelenlegi költségvetési ciklusban.
Ez az első eset az EU történetében, hogy egy tagállammal szemben pénzbüntetést helyeznek kilátásba, amiért a jogállamisági normák megsértésével veszélybe sodorja a közösség pénzügyi érdekeit. Magyarul:
olyan ellenőrzési és igazságszolgáltatási intézményrendszert működtet, amely nem bünteti megfelelően az EU-s támogatásokkal elkövetett szabálytalanságokat és csalást.
Az előterjesztett pénzmegvonás valamivel kisebb arányú, mint amennyit az uniós testület júliusban kilátásba helyezett, mégpedig azért, mert megítélése szerint Budapest várhatóan jelentős vállalásokat tesz és fog tenni, amit honorálni kell. Az EB szerint a magyarok által javasolt korrekciós intézkedések elvben megoldhatják a fennálló problémákat, ha azokat megfelelő szabályokban és jogszabályokban rögzítik, majd végrehajtják...
3 ORDÍTÓ JEL, HOGY MOST MÁR TÉNYLEG NAGY A BAJ AZ OROSZ HADERŐBEN
PORTFOLIO
Szerző: HUSZÁK DÁNIEL
2022.09.18.
Alapvetően igaz, hogy a háború első napjai óta rendszeresek nyugati és ukrán forrásokból azok a jelentések, melyek szerint az orosz haderőt már csupán egy hajszál választja el a totális összeomlástól: a leggyakrabban a precíziós csapásmérő eszközök és az élőerő hiányát emlegetik a szakértők. Bár ezeknek a jelentéseknek egy része egészen biztosan túlzó, most először a háború folyamán valóban úgy tűnik, hogy komoly problémákkal küzd az orosz haderő, melynek hatása van már Oroszország belső és regionális politikai dinamikájára is...
Szerző: HUSZÁK DÁNIEL
2022.09.18.
ÉS AKKOR KONTÉNERES KAZÁNOKKAL FŰTÜNK BE BRÜSSZELNEK
HVG
Szerző: hvg.hu
2022.09.18.
Nagyon inog 6400 milliárdnyi uniós támogatás, nem csoda hogy a kormány régóta nem látott törvénymódosításokra készül. Az infláció még magasabbra emelkedett, ahogy az euró árfolyama is. Mindenki spórolni igyekszik, a kormány konténerbe épített biomasszás kazánokkal turbózná fel a gázspórolást, az egyszeri lakos lemond a ruhavásárlásról. Ez a hvg.hu heti gazdasági összefoglalója.
A múlt héthez képest még magasabb lett az infláció, az Eurostat a rezsidíjak emelése miatt már 18,6 százalékkal számolt augusztusban, ami az egész EU-ban a negyedik legmagasabb érték. A forint sem az izmosabb oldalát mutatta: a hét közepén 400 fölé szaladt az euróárfolyam, ami azóta sem akar lejjebb jönni, de ez nem hatotta meg az MNB-t maradt az egyhetes betéti tender kamatszintje...
Szerző: hvg.hu
2022.09.18.
A múlt héthez képest még magasabb lett az infláció, az Eurostat a rezsidíjak emelése miatt már 18,6 százalékkal számolt augusztusban, ami az egész EU-ban a negyedik legmagasabb érték. A forint sem az izmosabb oldalát mutatta: a hét közepén 400 fölé szaladt az euróárfolyam, ami azóta sem akar lejjebb jönni, de ez nem hatotta meg az MNB-t maradt az egyhetes betéti tender kamatszintje...
KÍNA VAZALLUSÁVÁ TESZI A HÁBORÚ OROSZORSZÁGOT VAGY A BARÁTJÁVÁ?
G7.HU
Szerző: KOLOZSI ÁDÁM
2022.09.17.
“Mennyi dühöt halmoztak fel magukban ezek az európai urak! Évtizedeken át szívták a mi gázunkat, és nem gondoltak arra, hogy a mi munkaszerető népünknek mennyit kell dolgoznia érte! És itt van a napi szenzáció: Nizzában ismét hideg van! Hát, uraim, kénytelenek lesznek a héten legalább néhány alkalommal hideg foiegras-t enni. Bon appetite! Kína persze okosabbnak bizonyult maguknál”
– írja Vlagyimir Szorokin Az opricsnyik egy napja című, a közeljövő Oroszországban játszódó regényében. A napokban önkéntes emigrációjából Budapestre látogató orosz író még Putyin elnökségének első éveiben írt könyvének díszletei egyre kevésbé tűnnek távolinak vagy viccesnek: egy, a cári rendszerhez visszatérő, egyszerre középkorias és orientálisan futurisztikus Oroszország, mely egy nagy Nyugati fallal választja el magát Európától, miközben Szibériát elzálogosították a beköltöző kínaiaknak. A gazdag otthonokat keleti divat szerint kínai szőnyegek és papirusztekercsek díszítik, az eget kínai Boeingek, az utakat kínai Mercedesek szelik, miközben az elégedetlen oroszok arról suttognak, hogy míg korábban a mocskos Amerika előtt hajbókoltak, most a Mennyei Birodalom előtt kell meghajlítani a gerincet.
Ez persze a politikai sci-fi világába tartozik, de a nyugati elemzők mostanában szívesen írnak arról, hogy az Ukrajna elleni háborúnak hosszú távon mégis ilyesmi lehet az egyik, Oroszországban sem kívánt iránya. Az érvelés szerint Oroszország, miközben egyre inkább leválik a nyugati termelési és értékesítési hálózatokról, ugyan fontos felvevő piacot, helyettesítő technológiát, hitelt és tartalékvalutát talál Kínában, de közben egyre kiszolgáltatottabb lesz Pekingnek.
A kínai dominanciától való félelem régi toposz az orosz tudatban, bár közben a Nyugattal szembeni keleti orientálódás eszméje is legalább annyira népszerű, részben utóbbiról szól a Dugin által is képviselt eurázsianizmus ideológiája is. Az orosz külpolitikában 2006 környékén – éppen Szorokin könyvének megjelenése táján – kapott új lendületet a Kínához való közeledés, de igazán a Krím 2014-es elfoglalása, a nyugati szankciók első köre után gyorsult fel a folyamat. Február 24., az Ukrajna elleni támadás kezdetével aztán ebben is egészen új helyzet állt elő...
Szerző: KOLOZSI ÁDÁM
2022.09.17.
– írja Vlagyimir Szorokin Az opricsnyik egy napja című, a közeljövő Oroszországban játszódó regényében. A napokban önkéntes emigrációjából Budapestre látogató orosz író még Putyin elnökségének első éveiben írt könyvének díszletei egyre kevésbé tűnnek távolinak vagy viccesnek: egy, a cári rendszerhez visszatérő, egyszerre középkorias és orientálisan futurisztikus Oroszország, mely egy nagy Nyugati fallal választja el magát Európától, miközben Szibériát elzálogosították a beköltöző kínaiaknak. A gazdag otthonokat keleti divat szerint kínai szőnyegek és papirusztekercsek díszítik, az eget kínai Boeingek, az utakat kínai Mercedesek szelik, miközben az elégedetlen oroszok arról suttognak, hogy míg korábban a mocskos Amerika előtt hajbókoltak, most a Mennyei Birodalom előtt kell meghajlítani a gerincet.
Ez persze a politikai sci-fi világába tartozik, de a nyugati elemzők mostanában szívesen írnak arról, hogy az Ukrajna elleni háborúnak hosszú távon mégis ilyesmi lehet az egyik, Oroszországban sem kívánt iránya. Az érvelés szerint Oroszország, miközben egyre inkább leválik a nyugati termelési és értékesítési hálózatokról, ugyan fontos felvevő piacot, helyettesítő technológiát, hitelt és tartalékvalutát talál Kínában, de közben egyre kiszolgáltatottabb lesz Pekingnek.
A kínai dominanciától való félelem régi toposz az orosz tudatban, bár közben a Nyugattal szembeni keleti orientálódás eszméje is legalább annyira népszerű, részben utóbbiról szól a Dugin által is képviselt eurázsianizmus ideológiája is. Az orosz külpolitikában 2006 környékén – éppen Szorokin könyvének megjelenése táján – kapott új lendületet a Kínához való közeledés, de igazán a Krím 2014-es elfoglalása, a nyugati szankciók első köre után gyorsult fel a folyamat. Február 24., az Ukrajna elleni támadás kezdetével aztán ebben is egészen új helyzet állt elő...
ITT VANNAK A TŰZIFAPROGRAM RÉSZLETEI
TELEX
Szerző: BOLCSÓ DÁNIEL
Elindul a hatósági áras tűzifaprogram, már lehet jelentkezni a vásárlási szándékkal az erdőgazdaságoknál – írja a tűzifaprogram részleteit ismertető vasárnap reggeli közleményében az Agrárminisztérium.
Az állami erdőgazdaságoknál megtermelt tűzifa egységes áron vásárolható meg, háztartásonként legfeljebb 10 erdei köbméter mennyiségben az ország 152 értékesítési pontján. Az igényt személyesen, telefonon és emailben is lehet jelezni.
A tűzifaprogramban hengeres tűzifa: keménylombos, lágylombos és fenyő tűzifa-alapanyag vásárolható, az egyes állami erdőgazdaságoknál az adott területre jellemző fajösszetétel szerint. A program keretében vásárolható tűzifa egységes maximált, forgalmi adót is tartalmazó ára tűzifafajtánként, erdei köbméterenként, forintban:
Fontos részlet, hogy a 10 köbméteres mennyiségbe beleszámít az állami erdőgazdaságoknál 2022. május 1. után vásárolt tűzifa mennyisége.
A tűzifaprogram elindulása azt jelenti, hogy az állami erdőgazdaságok kijelölt befizetőhelyei fogadják az igényeket, és ugyanitt el lehet kezdeni befizetni a megrendelt tűzifa árát. Azok az erdőgazdaságok, amelyek rendelkeznek a megrendelt tűzifa kezdeti mennyiségével, az átadást is megkezdik. A házhoz szállításról a vásárlónak kell gondoskodnia...
Frissítés: innen letölthető a kormany.hu-ról, hogy melyik település melyik erdőgazdasághoz tartozik, hol lehet megrendelni a tűzifát, és hol vannak az átvételi pontok.
Szerző: BOLCSÓ DÁNIEL
2022.09.18.
Elindul a hatósági áras tűzifaprogram, már lehet jelentkezni a vásárlási szándékkal az erdőgazdaságoknál – írja a tűzifaprogram részleteit ismertető vasárnap reggeli közleményében az Agrárminisztérium.
Az állami erdőgazdaságoknál megtermelt tűzifa egységes áron vásárolható meg, háztartásonként legfeljebb 10 erdei köbméter mennyiségben az ország 152 értékesítési pontján. Az igényt személyesen, telefonon és emailben is lehet jelezni.
A tűzifaprogramban hengeres tűzifa: keménylombos, lágylombos és fenyő tűzifa-alapanyag vásárolható, az egyes állami erdőgazdaságoknál az adott területre jellemző fajösszetétel szerint. A program keretében vásárolható tűzifa egységes maximált, forgalmi adót is tartalmazó ára tűzifafajtánként, erdei köbméterenként, forintban:
- keménylombos: 30 ezer,
- lágylombos: 19 ezer,
- fenyő: 19 ezer.
Fontos részlet, hogy a 10 köbméteres mennyiségbe beleszámít az állami erdőgazdaságoknál 2022. május 1. után vásárolt tűzifa mennyisége.
A tűzifaprogram elindulása azt jelenti, hogy az állami erdőgazdaságok kijelölt befizetőhelyei fogadják az igényeket, és ugyanitt el lehet kezdeni befizetni a megrendelt tűzifa árát. Azok az erdőgazdaságok, amelyek rendelkeznek a megrendelt tűzifa kezdeti mennyiségével, az átadást is megkezdik. A házhoz szállításról a vásárlónak kell gondoskodnia...
KÖTCSEI SZÍNEZŐK
ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: KOVÁCS ZOLTÁN
2022.09.16.
Kötcsei bevonulás, ismert arcok a bekötőúton. Minden évben ugyanaz a színjáték: hogy kik érkeznek éppen. Jönnek befelé, először az úgynevezett vezető politikusok a mindenféle testőrökkel, ilyen-olyan asszisztenciával, majd a második vonal, a minisztériumok figurái hitvesekkel, barátnőkkel, aztán a színezék: a magyar közélet ismert simlisei. A magyar rock veteránjai, felvonulói élképfigurák, a kormány hűséges újságírói – akikről hamar kiderült, hogy ez alkalommal nem írhatnak majd semmiről, mert uraik megtiltották nekik. Megjegyzem, ha ennyire nem szivároghat ki információ, mégiscsak elhangozhattak vészterhes dolgok. Hogy akkor a tápon tartott kollégák minek mennek be, ki tudja. Olyan ez, mint amikor az ember a nővérével táncol, nem lesz belőle semmi. Titokban dől el a haza sorsa. Mégis, ez a harmadik szekció a legimpozánsabb. A vezető rockzenészektől a vezető politikai porondmesterekig, Rákay Philippel bezárólag. Utóbbiak bevonulásán tükröződik a mindenkori politikai helyzet. A hazugság és a megjátszás kirakodóvására. Ha szárnyal a gazdaság, akkor lazán, ruganyos léptekkel vonul a színezék. Derűs üdvözlések, lezser zakók, a hátakon lemberdzsekek hintáznak.
Ha viszont az infláció magas, dúl a háború, és tanárok okvetetlenkednek az utcán, a társaság gondterhelten, földre vetett tekintettel vonul. Nem szólnak, aggódnak, mintha rajtuk múlna most az ország sorsa, hónuk alatt mappák, bennük az egész világegyetem. Csak Nagy Feró vezető rockzenész szól ki a kritikus tömeghez: „ha nem lenne demokrácia, nem lehetnél itt, te barom”...
AZ ÉS 2022/37. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)
Szerző: KOVÁCS ZOLTÁN
2022.09.16.
Ha viszont az infláció magas, dúl a háború, és tanárok okvetetlenkednek az utcán, a társaság gondterhelten, földre vetett tekintettel vonul. Nem szólnak, aggódnak, mintha rajtuk múlna most az ország sorsa, hónuk alatt mappák, bennük az egész világegyetem. Csak Nagy Feró vezető rockzenész szól ki a kritikus tömeghez: „ha nem lenne demokrácia, nem lehetnél itt, te barom”...
MINISZTERI HABLATY
FACEBOOK
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2022.09.17.
„Mi hát az idő?” – tette fel a kérdést Szent Ágoston, majd folytatta: „Ha senki sem kérdezi tőlem, akkor tudom. Ha azonban a kérdezőnek kell megmagyaráznom, akkor nem tudom. Mégis nagy merészen állítom: tudom, ha semmi el nem múlnék, nem beszélhetnénk múlt időről, ha semmi nem következnék, nyomát sem lelnénk jövő időnek, és ha semmi sem volna jelen, hiányoznék akkor a jelen idő.”
Szent Ágoston ezután arra kérdez rá, miként van múlt, ha a múlt már nincs, és miként van jövő, ha a jövő még nincs?
Nagy kérdések, a filozófia, a természettudományok és persze a történettudomány sok-sok válasszal gazdagította az emberi gondolkodást.
Ám semmilyen válasszal nem gazdagított senkit, csak a megszokott konyhafilozófiai szimplicitást gyúrta tovább teljesen értelmezhetetlen hablattyá az új miniszterünk, aki valami olyasféle marhaságot dörmögött el kackiásra tekert míves bajusza alatt az effélékre rendkívül fogékony és hálás rajongótábornak, hogy a polgári kormányok döntéseinek 95 százaléka a négy örök, tértől és időtől független „emberi jót" szolgálja.
A helyzet viszont az, hogy az Istennel szemben, aki tértől és időtől független, vagyis intemporális abszolútum, az ember térben és időben létező, történelmet lakó és azt alakító temporális létező, következésképp tértől és időtől független „emberi jó” nem létezik. Minden, ami emberi, az térhez és időhöz kötött, nem is lehet másmilyen. Tértől és időtől független „emberi jó”-ról beszélni nagyjából olyan, mint – teszem azt – lopásmentes Fidesz-kormányról és holdudvarról szólni, a Mandinert megannyi tehetséges és tisztességes újságíró által piaci körülmények között működtetett független oldalnak tekinteni, avagy Tiborczot keményen dolgozó kisemberként aposztrofálni.
Ugye, mennyi képtelenség? Pont annyira, amennyire nonszensz Csák János hablatyolása. De hát ő nagyot akart mondani, s úgy gondolta, hogy a „tértől és időtől független emberi jó” hallatán mindenki a könnyeit kezdi el morzsolgatni a szeme sarkában. Én eközben megelégednék azzal, ha Csák miniszternek – szerényen – a tértől és időtől függő emberi jóról lenne érvényes és artikulált véleménye, például a magyar oktatási rendszerről, az egészségügyről, avagy a lopás és a korrupció térhez, időhöz és a hatályos Büntető Törvénykönyv szankcióihoz kötött eseteiről.
A fentieket Csák miniszter még azzal tudta fokozni, hogy a „legyetek bátorok” elhíresült analógiájára azt találta mondani, hogy a Fidesz célja, hogy minél több ember, minél több magyar részesedjen „az emberi jókból.”
A javakból, kedves Csák miniszter úr, ugyanis ezt így mondjuk errefelé.
Ahogy a közgazdaságtanban jószágnak neveztetik az, ami közvetve vagy közvetlenül emberi szükségletek kielégítésére alkalmas, szemben azzal, amit valamelyik háztáji gazdaságban nevelnek és felhizlalnak, hogy aztán a végeredményt Németh Szilárd bográcsban elkészítve kínálja önnek és minisztertársainak egy hagyományosnak mondható pompás fideszes buli alkalmával.
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2022.09.17.
Szent Ágoston ezután arra kérdez rá, miként van múlt, ha a múlt már nincs, és miként van jövő, ha a jövő még nincs?
Nagy kérdések, a filozófia, a természettudományok és persze a történettudomány sok-sok válasszal gazdagította az emberi gondolkodást.
Ám semmilyen válasszal nem gazdagított senkit, csak a megszokott konyhafilozófiai szimplicitást gyúrta tovább teljesen értelmezhetetlen hablattyá az új miniszterünk, aki valami olyasféle marhaságot dörmögött el kackiásra tekert míves bajusza alatt az effélékre rendkívül fogékony és hálás rajongótábornak, hogy a polgári kormányok döntéseinek 95 százaléka a négy örök, tértől és időtől független „emberi jót" szolgálja.
A helyzet viszont az, hogy az Istennel szemben, aki tértől és időtől független, vagyis intemporális abszolútum, az ember térben és időben létező, történelmet lakó és azt alakító temporális létező, következésképp tértől és időtől független „emberi jó” nem létezik. Minden, ami emberi, az térhez és időhöz kötött, nem is lehet másmilyen. Tértől és időtől független „emberi jó”-ról beszélni nagyjából olyan, mint – teszem azt – lopásmentes Fidesz-kormányról és holdudvarról szólni, a Mandinert megannyi tehetséges és tisztességes újságíró által piaci körülmények között működtetett független oldalnak tekinteni, avagy Tiborczot keményen dolgozó kisemberként aposztrofálni.
Ugye, mennyi képtelenség? Pont annyira, amennyire nonszensz Csák János hablatyolása. De hát ő nagyot akart mondani, s úgy gondolta, hogy a „tértől és időtől független emberi jó” hallatán mindenki a könnyeit kezdi el morzsolgatni a szeme sarkában. Én eközben megelégednék azzal, ha Csák miniszternek – szerényen – a tértől és időtől függő emberi jóról lenne érvényes és artikulált véleménye, például a magyar oktatási rendszerről, az egészségügyről, avagy a lopás és a korrupció térhez, időhöz és a hatályos Büntető Törvénykönyv szankcióihoz kötött eseteiről.
A fentieket Csák miniszter még azzal tudta fokozni, hogy a „legyetek bátorok” elhíresült analógiájára azt találta mondani, hogy a Fidesz célja, hogy minél több ember, minél több magyar részesedjen „az emberi jókból.”
A javakból, kedves Csák miniszter úr, ugyanis ezt így mondjuk errefelé.
Ahogy a közgazdaságtanban jószágnak neveztetik az, ami közvetve vagy közvetlenül emberi szükségletek kielégítésére alkalmas, szemben azzal, amit valamelyik háztáji gazdaságban nevelnek és felhizlalnak, hogy aztán a végeredményt Németh Szilárd bográcsban elkészítve kínálja önnek és minisztertársainak egy hagyományosnak mondható pompás fideszes buli alkalmával.
A HUSZONKETTES CSAPDÁJÁBAN: HA ORBÁN HELYREÁLLÍTJA A JOGÁLLAMOT, FELROBBAN A RENDSZERE
HÍRKLIKK
Szerző: N. VADÁSZ ZSUZSA
2022.09.18.
„Ha az unió a pénzcsapok megnyitása előtt végül megvárja, hogy a beígért intézkedések ténylegesen beépüljenek a magyar jogrendszerbe, akkor ki fog derülni, hogy az orbáni rendszernek immár 13. éve semmi köze sincs az uniós jogállamisághoz és uniós alapértékekhez. Az egyik szétveri a másikat, azaz vagy nem építik be a jogrendszerbe, vagy ha beépítik, akkor azok szétrobbantják a rendszert.” Erre hívja fel a figyelmet Inotai András. A közgazdász professzor szerint, ha nem jut a kormány az év vége előtt uniós forráshoz – s erre jó az esély –, akkor a két számjegyűvé duzzadó költségvetési hiány betöméséhez a nemzetközi pénzpiacokhoz kell fordulni, ahol duplán annyiért tudnak csak kölcsönt felvenni.
– Egyre több „fronton” látványos a Magyarország és az EU küzdelme, aminek a tétje az, hogy kap-e uniós forrásokat Magyarország, ha igen, mennyit és mikor. Egyre sanszosabb, hogy még ha kapunk is pénzeket, jóval kevesebbet, mint kaphattunk volna. Orbánék lassan már fűt és fát is ígérnek, de kérdés, sikerülhet-e megvezetniük Brüsszelt. Ön szerint?
– Úgy tűnik, az unió 12 év után végre az értékek talajára állt. Eddig a mosolydiplomácia mentén azt követte, hogy „majd jók lesztek, azért adunk előre pénzt, nincs szó arról, hogy kiléptek, tudjuk, hogy sok minden nem jó, de megjavítjuk”. Most azt gondolom, sőt, azt is látom, hogy eljutottunk egy vízválasztóig. 12 éven keresztül ment az unióval a mosolydiplomácia, 12 éve szabdalja fel a jogállamisági kritériumokat az Orbán-kormány.Először lazán, majd, mikor látta, hogy nincs következmény, s hogy lehet még tovább is menni, hiszen nincs retorzió, akkor egyre drasztikusabban, aztán pofátlanul odaállnak, és számon kérik az uniótól, hogy miért vádolják meg őket. Most jött el az a pillanat, amikor rádöbbennek, hogy nem lehet mindent lenyeletni az unióval. Szeretnék emlékeztetni arra, az Európai Unióba történő belépésünk alapfeltétele volt, hogy eleget teszünk a csatlakozási feltételeknek, amelyek alappillére nem gazdasági, hanem jogállamisági és értékrendbeli volt. Mi ezt akkor elfogadtuk, s csatlakoztunk az unió demokratikus alapértékeihez, amelyek egy része globális, másik része uniós. A korábbi déli, illetve az északi és osztrák bővítés kapcsán általános volt a két, illetve egy évtizedes tapasztalat, hogy ha egy ország tagjává válik az EU-nak, akkor folyamatosan tiszteletben tartja az uniós alapjogokat, sőt, ha kell, tovább is erősíti azokat. Ez azonban az úgynevezett keleti bővítéssel egyes országok esetében nem ment, s ebben mi – sajnos – kiemelkedő úttörők voltunk...
Szerző: N. VADÁSZ ZSUZSA
2022.09.18.
– Egyre több „fronton” látványos a Magyarország és az EU küzdelme, aminek a tétje az, hogy kap-e uniós forrásokat Magyarország, ha igen, mennyit és mikor. Egyre sanszosabb, hogy még ha kapunk is pénzeket, jóval kevesebbet, mint kaphattunk volna. Orbánék lassan már fűt és fát is ígérnek, de kérdés, sikerülhet-e megvezetniük Brüsszelt. Ön szerint?
– Úgy tűnik, az unió 12 év után végre az értékek talajára állt. Eddig a mosolydiplomácia mentén azt követte, hogy „majd jók lesztek, azért adunk előre pénzt, nincs szó arról, hogy kiléptek, tudjuk, hogy sok minden nem jó, de megjavítjuk”. Most azt gondolom, sőt, azt is látom, hogy eljutottunk egy vízválasztóig. 12 éven keresztül ment az unióval a mosolydiplomácia, 12 éve szabdalja fel a jogállamisági kritériumokat az Orbán-kormány.Először lazán, majd, mikor látta, hogy nincs következmény, s hogy lehet még tovább is menni, hiszen nincs retorzió, akkor egyre drasztikusabban, aztán pofátlanul odaállnak, és számon kérik az uniótól, hogy miért vádolják meg őket. Most jött el az a pillanat, amikor rádöbbennek, hogy nem lehet mindent lenyeletni az unióval. Szeretnék emlékeztetni arra, az Európai Unióba történő belépésünk alapfeltétele volt, hogy eleget teszünk a csatlakozási feltételeknek, amelyek alappillére nem gazdasági, hanem jogállamisági és értékrendbeli volt. Mi ezt akkor elfogadtuk, s csatlakoztunk az unió demokratikus alapértékeihez, amelyek egy része globális, másik része uniós. A korábbi déli, illetve az északi és osztrák bővítés kapcsán általános volt a két, illetve egy évtizedes tapasztalat, hogy ha egy ország tagjává válik az EU-nak, akkor folyamatosan tiszteletben tartja az uniós alapjogokat, sőt, ha kell, tovább is erősíti azokat. Ez azonban az úgynevezett keleti bővítéssel egyes országok esetében nem ment, s ebben mi – sajnos – kiemelkedő úttörők voltunk...
CSÁK MINISZTER TOVALEBEGETT AZ ÉGEN
REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2022.09.18.
Olybá tűnik ezekben a napokban, hogy aki Orbán minisztere szeretne lenni felkérésre vagy saját késztetésből, valami sajátos tudatállapottal kell rendelkeznie a hivatalhoz, amely állapot minősítésétől most eltekintenénk inkább. Csak ideidézzük Kásler Miklós szellemét a sámánizmusba ojtott kereszténységgel, és mindjárt könnyebb lesz megérteni, mit kell tudni ahhoz, hogy az ember a nyomába léphessen. Csák János, aki Kásler szerteágazó területei közül a kultúrát kapta meg, ilyen képességű ember. S bár ránézésre egynek tűnik a turulszaros haverjaival, ahogy múlik az idő, és egyre jobban kibontakozik vagy elengedi magát, lassan az az érzésünk támad, nem közülünk való ő, hanem valami más világból érkezett.
Ennek ellenére vagy éppen ezért szeretnénk őt megismerni, kitapogatni esze folyását, de valahol oly magasan leledzik fölöttünk, hogy ebbéli igyekezetünk nagy valószínűséggel kudarcot fog vallani. Azt hittük balgán magunkban, hogy saját magát viasszal eltömött fülű Odüsszeuszként aposztrofálva az a szint, amit túlhaladni bajos. De sikerült. Jelentjük, Csák miniszter kilépett a térből és időből, s ekképp az általunk eddig ismert Univerzumból is valami olyan, az ősrobbanás előtti múltba, ahol csak a tiszta energia létezett, még az anyag megszületése – ami maga után vonta a tér és idő keletkezését vagy fordítva – előtt. Időtlen és anyagtalan, csak azt nem tudjuk, akkor miből van a kacorkirályos bajusza.
Mindemellett szellemiségében egy Kungfupanda ő, a keleti titokzatos misztikum hordozója, és itt kapcsolódik Kásler sámánizmusához, vagy pediglen az a nagybüdös helyzet, hogy egyik sem tudja, mi a rossebeket is beszél. Hogy ne érjen az a vád, én sem, idézem ennek a friss miniszteres urunknak az újabb delírjét, hölgyek, urak, íme: „A polgári kormányok döntéseinek kilencvenöt százaléka a négy örök, tértől és időtől független emberi jót szolgálja. Ez a kötődés, azaz a valahová tartozás legmélyebben élő emberi szükséglete, a gondoskodás képessége, az egyensúly, valamint a béke és a biztonság igénye. Azt szeretnénk, hogy minél több ember, minél több magyar részesedjen az emberi jókból”.
Közbevetőleges megjegyzésünk így első ránézésre annyi volna fennkölten: édesfaszom. Ez többes számban hülyén hangzana, és máris megállapítható, mi is lehetnénk miniszterek, ilyenekre mi is képesek vagyunk ugyanis, csak meg kellene tudnunk, mit kell szívni a gyönyörökhöz. Máshonnan nézvést, és tekintetünket mind az összes miniszterekre kiterjesztve megállapítjuk, mind ilyen, vagy legalábbis igyekszik ilyen lenni. Mert mindegyik kivétel nélkül beszéli a pátosztól csöpögő ökörségeket. Ám Csák miniszter ebben a versenyben most élre tört, és orrhosszal vezet a többi előtt, például a nagyvilágban leidiótázott Nagy Márton, gazdaságis miniszter előtt is, ami azért már delikát...
Szerző: Rezeda
2022.09.18.
Ennek ellenére vagy éppen ezért szeretnénk őt megismerni, kitapogatni esze folyását, de valahol oly magasan leledzik fölöttünk, hogy ebbéli igyekezetünk nagy valószínűséggel kudarcot fog vallani. Azt hittük balgán magunkban, hogy saját magát viasszal eltömött fülű Odüsszeuszként aposztrofálva az a szint, amit túlhaladni bajos. De sikerült. Jelentjük, Csák miniszter kilépett a térből és időből, s ekképp az általunk eddig ismert Univerzumból is valami olyan, az ősrobbanás előtti múltba, ahol csak a tiszta energia létezett, még az anyag megszületése – ami maga után vonta a tér és idő keletkezését vagy fordítva – előtt. Időtlen és anyagtalan, csak azt nem tudjuk, akkor miből van a kacorkirályos bajusza.
Mindemellett szellemiségében egy Kungfupanda ő, a keleti titokzatos misztikum hordozója, és itt kapcsolódik Kásler sámánizmusához, vagy pediglen az a nagybüdös helyzet, hogy egyik sem tudja, mi a rossebeket is beszél. Hogy ne érjen az a vád, én sem, idézem ennek a friss miniszteres urunknak az újabb delírjét, hölgyek, urak, íme: „A polgári kormányok döntéseinek kilencvenöt százaléka a négy örök, tértől és időtől független emberi jót szolgálja. Ez a kötődés, azaz a valahová tartozás legmélyebben élő emberi szükséglete, a gondoskodás képessége, az egyensúly, valamint a béke és a biztonság igénye. Azt szeretnénk, hogy minél több ember, minél több magyar részesedjen az emberi jókból”.
Közbevetőleges megjegyzésünk így első ránézésre annyi volna fennkölten: édesfaszom. Ez többes számban hülyén hangzana, és máris megállapítható, mi is lehetnénk miniszterek, ilyenekre mi is képesek vagyunk ugyanis, csak meg kellene tudnunk, mit kell szívni a gyönyörökhöz. Máshonnan nézvést, és tekintetünket mind az összes miniszterekre kiterjesztve megállapítjuk, mind ilyen, vagy legalábbis igyekszik ilyen lenni. Mert mindegyik kivétel nélkül beszéli a pátosztól csöpögő ökörségeket. Ám Csák miniszter ebben a versenyben most élre tört, és orrhosszal vezet a többi előtt, például a nagyvilágban leidiótázott Nagy Márton, gazdaságis miniszter előtt is, ami azért már delikát...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)