(A szerző a GKI vezérigazgató-helyettese. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)Az évek óta folytatott erőltetett keresletélénkítő gazdaságpolitika az idei első negyedévben, a választások előttre időzítve érte el csúcspontját. Ez azonban a külső és belső egyensúly olyan mértékű romlásával járt, hogy elkerülhetetlenné vált a megszorítás, kormányzati szóhasználattal a költségvetési kiigazítás. A kormányzati látványpolitizálás a választások után is igyekezett a közvetlenül érintetteket megkímélni a láthatóan kedvezőtlen hatásoktól (az adóemelések főleg a cégek „extraprofitját” érintették, meghosszabbították az ár- és kamatsapkákat, a törlesztési moratórium időtartamát). Ez azonban inkább csak halogatást, a gondok feltorlódását jelentette és jelenti, miközben az infláció mind jobban gyorsult és gyorsul, ellátási zavarok alakultak ki, a lakosságot védő intézkedések pedig fokozatosan erodálódnak, a költségvetési transzferek értéküket vesztik. Az a tény pedig, hogy a kormányzat minden szóvirág ellenére emblematikus céljának, a rezsicsökkentésnek részleges feladására kényszerült, jól mutatja a gondok nagyságát.
A rezsicsökkentés ugyanis, amely eleve hibás, a szociális helyzettől elvonatkoztató, az energiatakarékosságot negligáló, a költségvetést az utóbbi időben erősen megterhelő politika volt, az orosz-ukrán háború következtében kialakult energiaválság miatt végképp fenntarthatatlanná vált. Ez utóbbi hatást súlyosbította, hogy az energiaárak legutóbbi időkig történt befagyasztása kikapcsolta a háztartások változó árarányokhoz való igazodási kényszerét. A lakosság eddig altatott alkalmazkodási hajlandóságát jelzi, hogy júliushoz képest már augusztusban, a rezsiemelés bejelentése hatására némileg emelkedett az energetikai korszerűsítést tervezők aránya. Az üzemanyag-forgalmazásban az ársapkának (és ezzel a külföldek itteni vásárlásának) volt a következménye, hogy az üzemanyag-fogyasztás az idei első félévben 30 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit, és nem sokkal kisebb mértékben a Covid előtti, 2019. első félévit is.
A rezsiemelési folyamatnak még aligha van vége, hiszen augusztusban az európai gázárak megduplázódtak, a nyár folyamán a már eleve magas szintjükhöz képest is összességében megnégyszereződtek. Augusztus végén a holland határidős gázkereskedésben nagyjából köbméterenként 1400 forint volt idén decemberre a gázár, és 2023 egészére is közel 1300 forintos ár adódik. Eközben Magyarországon a lakosság 102, az átlagon felüli fogyasztásért is csak 747 forintot fizet. A további áremelés tehát nagyon valószínű. Ugyanakkor elengedhetetlennek látszik, hogy az energiaárak tarifarendszere átgondoltan, és ne ad hoc módon alakuljon, szociálisan igazságosabb legyen. (Jelenleg megoldatlan például az önkormányzatok helyzete, az üdülők külön lakásnak számítanak, kérdéses a távfűtés ára.)
A megszorítások az emberek számára természetesen már most is nagyon fájdalmasak. Ugyanakkor a lakosság hosszabb távú, a magyar gazdaság működőképességének fenntartásához fűződő érdekei miatt elkerülhetetlen az egyensúly javítása, ehhez a fogyasztás és a beruházás csökkentése, szerkezeti átalakulása.
A gazdasági növekedés ütemének második negyedévi csökkenése (az első negyedévi 8,2 százalékról 6 százalékra) még csak az első negyedévi választási osztogatás lassú kifutásának, nem pedig a megszorításoknak a következménye. A fogyasztás esetében az első negyedévi „választási” jövedelem-kiáramlás hatása ugyanis részben késleltetetten, a második negyedévben érvényesült. A beruházások esetében azonban furcsa, hogy az EU-ban kiugróan magas magyar beruházási ráta az első negyedévi növekedés után lényegében a második negyedévben sem csökkent, noha a kormány már tavaly, majd idén júniusban is a költségvetés beruházási kiadásainak csökkentését jelentette be. Számos júniusi és júliusi adat azonban már a végrehajtott és bejelentett megszorítások, az infláció keresletcsökkentő hatására utal.
A kiskereskedelmi forgalom volumenének növekedési üteme júniusban és júliusban látványosan csökkent, az első öthavi 11,6 százalékos és ezen belül a májusi 11,1 százalékos forgalomnövekedés júniusban 4,5, júliusban 4,3 százalékra esett. Ez is elsősorban az üzemanyag-forgalom 24, illetve 27 százalékos bővülésének volt köszönhető. A nem élelmiszer kiskereskedelem bővülése a májusi 9,4 százalékról 2,5, majd 3,2 százalékra lassult, az élelmiszer-kereskedelemé pedig egyenesen csökkent az egy évvel korábbihoz képest, júniusban 0,3, júliusban már közel 3 százalékkal.
Az egyik legmarkánsabb változás a hitelpiacon következett be. Júliusban a bankok lakossági hitelkihelyezése 25 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól, miközben az első félévi emelkedés még 10 százalék körüli volt. Legerőteljesebben az új lakáshitelek csökkentek (több mint 30 százalékkal). Nyilván nem függetlenül attól, hogy a piaci kamatozású lakáshitelek átlagkamata az egy évvel korábbi 4 százalékról 7 százalékra emelkedett.
Az építőipari termelés az első öthavi 11,5 és májusi 10 százalékos volumenbővülés után júniusban 8 százalékkal visszaesett. Különösen a „nem épületek” építése csökkent, ami a kormányzati beruházás-visszafogás hatására utalhat. A júniusban megkötött szerződések volumene az egy évvel korábbinak kevesebb mint háromnegyede volt.
A külkereskedelemben 2022 májusa volt több mint egy éve az első olyan hónap, amikor az export volumene kedvezőbben változott (jobban emelkedett vagy kevésbé csökkent), mint az importé. Ez a belföldi kereslet lassulására utal. Júniusban azonban ismét a behozatal emelkedett gyorsabban...
ITT OLVASHATÓ
