Hídvéghi azt állítja, hogy a LIBE jelentése tele van hazugságokkal. Veszprémy László Bernát a cikkben zömében 2017-es adatokat hoz fel, és egy meg nem nevezett közvélemény-kutató 2018-as mérését is ismerteti, miszerint Orbánt zömében a Soros-plakátok miatt vádolják antiszemitizmussal, holott a lakosság mindössze 2% kötötte össze a Sorost a zsidókkal. A holokauszt történészének titulált Veszprémy a kormány több százmilliárddal (!) kitömött Mathias Corvinus Collegium egyik kiadványának a főszerkesztője.
A Bloomberg úgy tudja, hogy náci felhangú tusnádfürdői beszéde ellenére Orbán Viktor az eredeti terveknek megfelelően beszélni fog az amerikai republikánus párt egyik legnagyobb rendezvényén, a dallasi CPAC-n (Conservative Political Action Conference). Pedig tavaly az orlandói CPAC rendezvényen az előadók listájáról levették az egyik hip-hop zenészt, akit a közösségi hálón antiszemitának minősítettek számos, elég egyértelmű kijelentése miatt.
Orbán minden, Goebbelsre utaló vádat visszautasított és közölte, hogy kormánya zéró toleranciát hirdetett az antiszemitizmusra és a rasszizmusra. A nemzetközi média ugyanakkor Hegedűs Zsuzsa lemondásával van tele, a BBC-től kezdve az al Jazeerán át a Guardianig. A Deutche Welle azt is megírta, hogy már korábban is mondtak le kormánytagok, például Ángyán József, és ha visszafogottan is, mint Navracsics Tibor, a kormányfőt már bírálták a nyilatkozatai miatt.
A The Hill arról ír, hogy a magyar kormány republikánus törvényhozókkal együtt próbálja megfúrni azt a nemzetközi adótervezetet, ami az olyan nagy tech-óriások erőteljesebb európai megadóztatását szolgálná, mint az Amazon, a Google és a Facebook. A tervezet szerint minden eddiginél nagyobb adót kellene fizetniük, amire az amerikaiak nyilván ellenlépéssel válaszolnak – magas adóval büntetve európai cégeket. Félő, hogy kitör a kereskedelmi háború.
A digitális szolgáltatási adóra vonatkozó változtatásról már egyeztettek az OECD-országok, a G20-ak is, de az amerikai republikánusok nem tudtak érdemben beleszólni a vitába, legalábbis ők ezt sérelmezik. Ezért – látva, hogy az Orbán-kormány megakasztotta a 15% -os nemzetközi minimum vállalkozói adót, az amerikai republikánus párt tagjai szövetkezni kezdtek a renitens magyar kormánnyal. Ennek a folyamatnak a része volt az amerikai kormány által hozott döntés arról, hogy megszüntetik a Magyarországgal az 1979-ben kötött, a kettős adóztatást elkerülő törvény hatályát. Erre Szijjártó a július 20-i héten Washingtonba repült, hogy republikánus szövetségeseivel ennek megakadályozásáról, illetve az erre megtorlásként adandó válaszlépésről tárgyaljon. A The Hill írása szerint a folyamat megkezdődött, amely alapvetően politikai játszma, de gazdasági vetülete jóval szerteágazóbb és súlyosabb lehet.
Az utóbbi időben egyre gyakrabban hallani arról, hogy bizonyos köröknek (a multiknak, az Egyesült Államoknak, egyes hazai csoportoknak) célja a világ – és így Magyarország – gazdasági leigázása, csendes megszállása, kizsákmányolása, és evégett tudatosan törekednek arra, hogy a magyarságot alacsony kulturális szinten tartsák, engedelmes, ostoba nyájjá változtassák. Bár nem kaptam megbízást e köröktől, de az igényeknek elébe menve végiggondoltam, milyen közoktatásra volna szükség e törekvések megvalósításához. Vizsgálódásom eredményeit ezúton bocsátom az érdeklődők rendelkezésére.
Megítélésem szerint ennyi elég is lenne a magyarság kulturális leigázásához.
Munkára fel! Közel a cél!
Mikor és miért indult meg az energiaárak masszív emelkedése?
Felsmann Balázs: „Jóval korábban, mint amennyire most az emlékezetünk hajlamos gondolni, hiszen most nagyon erősen összekapcsoljuk az áremelkedést a háborúval, pedig az áremelkedés valójában fél évvel korábban indult meg. Vissza kéne mennünk 2021 nyarára. Onnantól kezdve indult el egy olyan áremelkedés a piacokon, amiket akkor még sokkal inkább vezettünk vissza arra a Covid utáni felpattanásra, ami jellemezte a világgazdaságot. A Covid után újra elindult a termelés, megjelent egy markánsan megnövekedett ázsiai gázkereslet, elsődlegesen Kínából. Úgy tűnt, abban az ütemben, ahogy a világ gazdasága magára talál, egyszerűen nem tudnak újrazárkózni a gázkitermelő források, ez indította fölfelé a gázárakat. Persze ma már nosztalgikusan nézünk vissza az akkori gázárszintre, mert ez azt jelenti, hogy az év eleji 20-30 euró körüli megawattóránkénti gázár fölment a duplájára, 60-70 euróra. Erre tett rá a háború egy nagyon nagy lapáttal, akkor már 100 euró körülre is felcsúszott. A mostani időszak pedig abszolút történelmi magasságokba lökte a gázárat: már 170 euró fölötti árakat is váltunk a tőzsdéken, ami teljesen példa nélküli.”
A most megismert gázárak fényében hogyan értelmezzük Vlagyimir Putyin február 1-jei nyilatkozatát, amelyben azt mondta, Magyarország ötödáron kapja a gázt?
Felsmann Balázs: „Mostanra rögzíthetjük: egészen biztosan nem kapjuk ötödáron a gázt. Nem is értettem az erre vonatkozó akkori kommunikációt. Még azt is el tudom képzelni, hogy Vlagyimir Putyin felkészítőjét egyszer rosszul írták meg, és rossz számot mondott, ez annyira irreális volt. Ötödáron még a posztszovjet diktatúrák sem kapják a gázt az oroszoktól. (…) Magyarország nagy valószínűséggel úgynevezett képletes árat fizet: valamilyen tőzsdének az árindikátorához kötik a magyar gázbeszerzés árazását. Ez jellemzően csúszó árazás: amikor áremelkedési szakasz van, akkor ez kis csúszással követi a piaci ármozgásokat. Elképzelhető hát olyan időpillanat, amikor a Magyarországnak adott gáz ára az aktuális tőzsdei árhoz képest jelentősen lejjebb van. Viszont, mivel a csúszóindexált ár folyamatosan követi a piaci ármozgást, amikor az lefelé megy, a csúszó árat fizetők fölötte lesznek a piaci árnak. Ez egy bevett árazási gyakorlat, előnye, hogy kisimítja a rövidtávú ingadozásokat. Hogy pontosan mennyit fizetünk, nyilván titkos, de ezekből a statisztikai ármozgásokból látható, hogy a magyar egy ilyen árképlet. Tehát nem egyötöd áron, hanem piaci árszinten kapjuk a gázt.”
Mire utal az augusztus 1-jei bevezetés – ekkora a baj?
Felsmann Balázs: „Nem tudok másra gondolni. Ha nem lenne ekkora baj, akkor nem kéthetes átfutással jött volna ki ez a szabályozás. Külön meglepő, hogy a rezsicsökkentésből kieső, 10 főnél többet foglalkozató vállalkozások számára meghirdetett ár alacsonyabb, mint a lakossággal – az átlagfogyasztás fölött – fizetendő 748 forint/köbméter. Ez most Európában a legmagasabb gázár – a berlini 550 forint körül van. Ez azért is meglepő, mert nincs rákészülési idő. A Kádár-kockákban, nagy belmagasságú lakásokban vagy új építésű családi házakban élők számára nincs két hét alatt megoldás, a hónapok is nagyon ambiciózusak. Mindez arra utal, hogy olyan szintű a baj, hogy ilyen sokkoló intézkedést hoztak.”...
A gyakorlatban pedig betiltottak szakokat, például a gender-szakot, a nemzetközi kommunikációt, az andragógiát, mert úgy gondolták, hogy ezekre nincs szükség. Ezek voltak az első lépések tíz éve, "amik nagyon radikálisan beszűkítették a mozgásteret, ami Polónyi szerint a mai napig is érződik.
Aztán további két olyan oktatáspolitikai akciót is említett, amik tovább szűkítették a létszámot: 2013-ban Orbán azt jelentette be, hogy önfenntartó felsőoktatásra van szükség, és az addig költségtérítésesnek nevezett képzést átkeresztelték önköltségesre, és felemelték a térítési díjakat. Ez Polónyi szerint gyakorlatilag a hallgatói létszám felét érintette és érinti a mai napig. Ez is radikálisan csökkentette a létszámot.
Az utolsó komoly érvágás pedig az a 2020-as intézkedés, ami idegennyelvi vizsgához kötötte volna a felvételt, és bevezették, hogy legalább egy tárgyból emeltszintű érettségire van szükség, ami további 20 százalékkal csökkentette a hallgatói létszámot. Az idegennyelvi feltételt eltörölték, ami valamit segíttet a dolgon, de így is komoly érvágás volt két réteg számára: azoknak, akik idősebb korukban szerettek volna első diplomát szerezni, hiszen nem tudnak emelt szintű érettségit szerezni, a másik réteget a vidéki gyengébb középiskolába járó tanulók jelentik, akiknek nehéz az emeltszintű követelményt teljesíteni.
Polónyi szerint ennek következménye, hogy nagyon sok szakon jelentős visszaesés van. Például a pedagógusképzésben, ahova főleg vidéki gimnáziumba járó lányok jelentkeztek, illetve a szakközépiskolából érkezők körében, akiknek szintén nehéz emelt szintű érettségit tenni. A következmények között említette, hogy az EU 2020-as stratégiai tervéhez képest, amely a 25-34 éves fiatalok között a diplomások arányát legalább negyven százalékban határozta meg, három ország nem teljesítette ezt: Magyarország, Olaszország és Románia. Polónyi szerint nálunk ez az arány úgy lett 32 százalék, hogy a pandémia miatt 100 ezer diplomát nyelvvizsga nélkül adtak ki.
"Elmaradunk az emberi erőforrás fejlettségében, pedig közismert, hogy a társadalom, a gazdaság előre vivője az emberi tudás. Mi janicsár diplomásokat képzünk, az ország elment összeszerelő állam irányába, ahelyett, hogy innoválnának" - mondta.
Mint fogalmazott, most két területen szorítja a kormányzatot a cipő: a pedagógusképzés és a műszaki képzés területén. A friss pletykák szerint mégis inkább az intézményekre fogják bízni, hogy megkövetelik-e az emelt szintű érettségit a bejutáshoz. "Ez egy lehetőség". Persze nem a 2010 előtti liberális oktatáspolitikához térnének vissza, mondta, és azt is kizártnak tartja, hogy például a gender-szakokat, vagy andragógiát engedélyeznék újra: "23 bűnös szakot" említett.
"A felsőoktatási fejlesztési stratégiának nevezett förmedvényben, ami meghatározta az elmúlt évek felsőoktatását, le volt írva, hogy a jó képességű magyar hallgatók valamiért társadalomtudomány felé és bölcsész szakokra mennek, ahelyett, hogy mérnökök lennének" - mondta. Azaz Polónyi nem hiszi, hogy a kormány feladná a közvetlen termelési rendeltetésű, az ipari kamarától származó irányt.
Ugyanakkor a pedagógusképzésben és az informatikus képzésben, talán a fizika és matematika szakokon képzéseknél az emelt szintű követelményt enyhíteni fogják, vagy az intézményekre bízzák, hiszen, mint mondta, az emeltszintű követelmény nem az oktatáspolitika fejéből pattant ki, hanem az elit felsőoktatási intézmények találmánya. A SOTE, a BME, az ELTE nyomására alakult ki, a politikai reakció pedig "ügyetlen volt", mert nem vette figyelembe, hogy a magyar felsőoktatás sokszínű, és egészen más a dunaújvárosi egyetemre 280 ponttal bejutni, mint a Műegyetemre, ahol 420 pont körül lehet bejutni. Szerinte az jogos, hogy a felsőoktatási intézmény maga döntse el, hogy mit követel meg a bejutáshoz.
