„A nagy kérdés, amit néhány kollégája felvet, hogy végleg torkig lett-e Orbán Viktor magyar miniszterelnök bohóckodásával” – olvasható a Politico beszámolójában. Miközben Magyarországhoz közeli országok diplomatái azt mondják, hogy a nagykövet egy ideje már tervezte távozását, az most mégis rávilágít arra, mennyire nehéz ellátni ezt a beosztást. A Coreper nevű testületben – amely a tagországok EU-hoz akkreditált nagyköveteiből áll – Stelbaczkynak jutott az a kellemetlen feladat, hogy védelmébe vegye autoriter kormánya álláspontját, miközben az egyre kevésbé volt igazolható – fogalmaz a Politico.
A portál felidézi, hogy az Orbán által folytatott, a szankciók ügyét túszul ejtő diplomácia aláásta az EU szavahihetőségét, amikor heteken át halogatták a szankciós csomagot. Magyarország azonban az uniós adóügyi megállapodás megfúrásával elkövette az a hibát, hogy a valóságosnál nagyobbnak gondolta saját befolyását, és ezzel ártott Brüsszelben saját hitelességének, annak, hogy racionális partnernek tekintsék. Az adóparadicsomok ellehetetlenítését célzó, szóban forgó, globális érvényűnek szánt adóügyi megállapodás arról szól, hogy legalább 15 százalékos társasági adót kellene kivetni a nagyvállalatokra.
A Politico szerint miközben Orbán EU-ellenes politikája jó pontokat szerez számára otthon, ezzel a zéró összegű játszmaszemlélettel nem lehet sokra menni a Coreperben, abban a testületben, ahol a döntéseket a kölcsönös bizalom alapján hozzák. A Coreper úgy működik, hogy miközben azt mindenki tudomásul veszi, hogy nagykövetként a saját országod érdekeit kell védelmezned, eközben is konstruktívnak kell maradnod, hiszen a jövő héten, vagy éppenséggel még ezen a héten újra ismét le kell ülnöd a kollégáiddal, és legközelebb szükséged lesz a támogatásukra. Orbán „Magyarország az első” hozzáállása mindig rámenős volt, de a többi nagykövet és vezető a múltban mindig megtalálta vele az együttműködés útját, azzal érvelve, hogy alkuszik ugyan, de a végén mindig kész az ügylet megkötésére. Az elmúlt hetekben ez a megítélés drámaian megváltozott – állapítja meg a Politico.
A cikk erre érvként felhozza: Orbán, annak nyomán, hogy állandóan Vlagyimir Putyin orosz elnök érdekeit védelmezi, szembekerült egykori kelet-európai szövetségeseivel, és ez felfedte, hogy Magyarország a Nyugat egyik leggyengébb láncszeme a Moszkva által elkövetett agresszió vonatkozásában. Minden egyes országnak áldozatot kell hoznia az egység érdekében, és a magyar szökdécselés iránti türelem megcsappant. Orbán játéka aláásta Budapest hiteltérdemlő voltát.
A Politico szerint diplomaták azt mondják: egy dolog halogatni EU-döntéseket, mert olcsóbb olajat akarsz. De az már más tészta, ha ezt azért teszed, hogy lekerüljön Kirill pátriárka, Putyin propagandistája a szankciós listáról. Ez a döntés aligha következik nemzeti érdekből, hiszen a magyarok főleg katolikusok, illetve protestánsok. A lakosságnak csak 0,1 százaléka ortodox, és ezek legnagyobb része a román, illetve az ukrán kisebbséghez tartozik. Ez az epizód sokakat arra késztetett Brüsszelben, hogy feltegyék a kérdést, miféle háttéralkukat kötött Orbán Putyinnal. Számos vezető diplomata azt mondta a Politicónak, hogy kétségei vannak Orbán valódi motivációit és hűségességét illetően.
Ausztriában Sebastian Kurz kancellársága jelentette a Moszkva-barátság csúcspontját – írja Lendvai Pál a bécsi Der Standardban, annak kapcsán, hogy Stephanie Krisper, a NEOS liberális párt képviselője követeli az illetékes parlamenti albizottság összehívását az orosz gazdasági és politikai függőségből fakadó biztonsági veszélyek feltérképezése érdekében. A kezdeményezés konkrét kiváltója az nyugati titkosszolgálati értesülés volt, amely már 2015-ben figyelmeztetett arra a gyanúsan szoros kapcsolatra, ami Rainer Seele, az OMV osztrák energetikai vállalat német igazgatója és Moszkva között fennállt.
Seele intézte el később, hogy Ausztria gázfelhasználásának 80 százalékát 2040-ig Oroszországból kell fedezni, és ha az osztrák fél ettől el akar állni, akkor fizetési kötelezettség terheli. Lendvai cikke kitér bizonyos Siegfried Wolf üzletemberre is, aki az OMV résztulajdonosának, az állami ÖIAG holdingnak a felügyelő bizottságában ült, de egyébként Oleg Gyeripaszka orosz oligarcha kijáró embere volt. Wolf azt is megengedte magának, hogy megkérte Kurz kancellárt, washingtoni útja során próbálja kieszközölni Gyeripaszka levételét az amerikai szankciós listáról. Kurz, aki egyébként csak 2018-ban négyszer találkozott Putyinnal, eleget is tett ennek a kérésnek, megpróbált közbenjárni az orosz oligarcha érdekében az amerikai fővárosban.
Az EUObserver brüsszeli uniós portál szerint a médiaszabadság-szószólóinak a részéről bírálat érte az Európai Bizottságot, amiért az támogatásban részesít egy olyan projektet, amely közös hírközpont fenntartásáról szól európai hírügynökségek részvételével, és ennek keretében a kedvezményezettek közé tartozik a szerb Tanjug és az albán ATA hírügynökség is. A projektben a német dpa irányításával 16 hírügynökség fog össze. A Sajtó- és Médiaszabadság Európai Központja elnevezésű, lipcsei székhelyű civil intézmény azonban nyilatkozatban hangsúlyozta: a Tanjug és az ATA nem független hírügynökség, hanem a kormány szócsöve, és ekként nem méltó uniós támogatásra.
ITT HALLGATHATÓ MEG, ITT OLVASHATÓ
