„Mindenki tudja: a Huxit rövidesen Magyarország legerősebb politikai témája lesz, amit egyre növekvő féltékenységgel figyelnek a témahiányban szenvedő, tehetségtelen politikusok által sújtott baloldali pártok. (…) Rövidesen kifejezetten a baloldali szavazók részére felvilágosító kampányt indítunk, amelyben számszerűsíteni fogjuk, mekkora többletterhet jelentene részükre az uniós szankciók elfogadása – úgy, ahogyan azt a baloldali pártok szeretnék. Már most is sok baloldali szavazó írt nekünk erről, de a levelek feldolgozásával kapcsolatban még a türelmüket kell kérnünk. A jövő héten feláll az informatikai rendszerünk, elkezd üzemelni a honlapunk és elindítjuk a Huxitot támogató aktivisták országos szervezését is. Meg kell nyernünk a rezsiköltségek miatt aggódó baloldali szavazók százezreit is az Európai Unióból történő kilépés ügyének. Huxit!” (Volner János)
Közismert, hogy Volner maroknyi csapata, a Volner Párt mostantól Huxit Párt néven folytatja majd működését. A politikai mikro-formáció elsődleges célja, hogy kiléptesse Magyarországot az Európai Unióból. Az ötlet nem túl eredeti. A néhány évvel ezelőtt alakult Brexit Párt hasonló töltettel lépett színre (pillanatok alatt nagy népszerűségre tett szert) és több tényező együttes hatására vágyuk be is teljesült: az Egyesült Királyság szakított az Európai Unióval. A Brexit Párt már megszűnt, illetve átalakult, a távozó brit oroszlán azóta próbálja feldolgozni a válás miatti traumát, több-kevesebb sikerrel.
Nem lehet félvállról venni Volner eszement ötletét, már csak azért sem, mert ez a sokat próbált ember jó kapcsolatban áll a Fidesz korifeusaival. Bizonyítja ezt az is, hogy a kormánypárti média rendszeres szereplője, legutóbb egy Szanyi-Volner páros vitát láttam a HírTv-ben. (Megrázó adás volt, két sehol nem jegyzett párt vezetője folytatott diskurzust: egy volt, perifériára szorult EU-képviselő hadakozott egy minden hájjal megkent, EU-szkeptikus életművésszel). Jól jön a Fidesznek, hogy a kontinentális közösség által egyre inkább megvetett Orbán-rezsim támogatójaként – és ellensúlyként – egy jobboldali politikai alakzat zászlajára tűzi az Európai Unióból való kilépést. Vélhetően hamarosan a Mi Hazánk is „felveszi a kesztyűt”, és érzékelhetően erősödni fog a Huxit pártolók hangja. Ebben sajnos igaza van Volnernek!
Orbán Viktor pragmatizmusa sodorhatja erkölcsi válságba a Fideszt. Az ötödik kormányzati ciklusát kezdő miniszterelnök ugyanis olyan erkölcsi normákat lép át a gazdasági és politikai haszonszerzés indokával, melyeket a nemzetközi színtéren egyre kevesebben tolerálnak. Hiába mondja Orbán Viktor, hogy őt is anya szülte, sokan már ezt is kétségbe vonják, amikor azt látják, hogy az orosz-ukrán háborúból is hasznot kíván húzni. Persze, érzi az ellentmondásokat maga az érintett is, ezért a szavak szintjén olykor elítéli a morál nélküli politizálást. Kár, hogy ezek csak szavak maradnak, ráadásul mással mondatja ki az igazán lényeges tételeket.
Sokakat talán meglepett az, hogy Novák Katalin első köztársasági elnöki beszédében határozottan elítélte Oroszország agresszióját Ukrajna ellen. Mivel azonban Novák is Orbán Viktor köpönyegéből bújt elő, biztosak lehetünk abban, hogy a rá leosztott szerepet mondta fel, amikor Putyint tette felelőssé egy szuverén állam lerohanásáért. Az új köztársasági elnök feladata a NER gépezetén belül amúgy is az, hogy a politika erkölcsi oldalát is felmutassa az emberek felé. Ez persze valószínűleg nem fogja megakadályozni abban, hogy aláírjon olyan törvényeket, melyek kiszolgáltatott helyzetbe hoznak olyan társadalmi csoportokat, melyeket a Fidesz politikája valamilyen okból diszkriminálni akar.
Persze, ne ítélkezzünk előre! Jól esne egy teljesen független köztársasági elnök szájából azt hallani, hogy „Örökre nemet mondunk a Szovjetunió visszaállítását célzó minden törekvésre”, vagy: „Nem vagyunk semlegesek. Az ártatlan áldozatok és az igazság oldalán állunk.” Örömmel elhinnénk, hogy Novák Katalin a saját morális álláspontját hirdeti akkor, amikor azt mondja, hogy hajlandók vagyunk áldozatot hozni a békéért, és nem akadályozzuk a szövetségeseinket abban, hogy áldozatokat hozzanak ennek érdekében...
Andrej Movcsan, a posztszovjet térség egyik legsikeresebb befektetője hosszú nyilatkozatot adott a Lettországban kiadott Novaja Gazetának. Mint mondja, ami most történik, azt biztosan nem fogják megköszönni az oroszok Vlagyimir Vlagyimirovicsnak.
Andrej Movcsan neves orosz pénzügyi szakember, jelenleg a Movchan's Group befektetési társaság alapító-vezetője, de korábban tis már öbbmilliárd dolláros alapok kezelője volt a Trojka Dialog és a Renaissance csoportnál). A közgazdász egy rendkívül hosszú Novaja Gazeta interjúban elemezte Vlagyimir Putyin háborújának gazdasági következményeit.
Mindezt a Forgókínpad elnevezésű blog vette észre és foglalta össze a rendkívül érdekes beszélgetést magyarul.
Amikor orosz ember kritizálja élesen a háborút, akkor jó eséllyel gondolhatjuk, hogy ezt külföldről teszi, teheti meg. Ilyen volt korábban Oleg Tinkov dollármilliárdos üzletember, aki Londonban él, és Movxan cége is nemzetközi, Londonban, Ciprusban, Kazahsztánban vannak irodái. Az interjú amúgy orosz nyelvű, de a Novaja Gazeta ellenzéki lapot most Lettországban adják ki a 2021-es Nobel-békedíjas Dmitrij Muratov vezetésével...
Buszonként 7-8 fedélzeti kamera figyeli az életveszélyes szabálytalanságokat és megmagyarázhatatlan manővereket az ArrivaBus nevű cég budapesti járatain. Mi is megnézhettük ezeket a felvételeket és a műsor harmadik epizódjában nem csak bemutatunk néhányat, de elmondjuk, melyek a leggyakoribb problémák, és miért kell elsodornia a busznak az elé kerülő autót.
AMERIKAI NÉPSZAVA Szerző: Amerikai Népszava 2022.05.14.
Az újabb Orbán-kormány felépítése egyre inkább igazodik a rendszer szükségleteihez, céljaihoz és egy klasszikus pártállami diktatúra modelljéhez. Ahogy független civil élet nem lehet a Nemzeti Együttműködés Rendszerében, úgy a kormányzásban sincsenek civil szakmai területek, minden belügyi és pártállami politikai irányítás és kontroll alá kerül. Ebben a legviccesebb az, hogy a Pintér Sándor által vezetett Belügyminisztérium sem elég megbízható, még túl sok szakmai elemet tartalmaz, ezért csak átmenetet képez a propagandaminisztérium felé.
Egy diktatúra legfontosabb szerve a propagandaminisztérium, legfontosabb embere a propagandaminiszter, a legfontosabb eszköze pedig a titkosszolgálat. Ez a kettő most találkozik, miután Rogán Antal propagandaminisztériumának irányítása és felügyelete alá tartoznak a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok. Ilyen egy jogállami demokráciában elképzelhetetlen, ez azt jelenti, hogy a titkosszolgálatokat politikai célokra használják fel és nem szakmai alapon, hanem politikai szempontok szerint működtetik. Ez egybevág azzal, ahogy már eddig is használták a Pegasus szoftvert.
Miután Orbán a “korrupcióellenes” küzdelmet is a legkorruptabb fideszesek egyikének, Rogán Antal kezébe adta (akit százalékos Tóninak neveztek a Belvárosban, a letelepedési kötvénybizniszről, saját maga és a volt felesége meggazdagodásáról nem beszélve), Orbán az ellenség (ellenzék) megfigyelése mellett a saját emberei ellenőrzését is a korrupciója miatt leginkább zsarolható, leginkább bennfentes emberére, a propagandaminiszterre bízta, mert a Pintér Sándor által vezetett Belügyminisztérium túl sikeresen leplezte Orbán kollégiumi társát, Völner Pált és bűnszervezetét.
Ezzel együtt a Belügyminisztérium átmenet a civil szakmai minisztériumi státusz és a diktátor közvetlen irányítását jelentő propagandaminisztérium között, miután a diagnosztizálható futóbolond Kásler Miklós által vezetett emberminisztérium megszűnik, és annak legfontosabb területei, az oktatás és az egészségügy a Belügyminisztérium hatáskörébe kerül. Ennek oka lehet a szervezettség is, mert ha valamit el kellett intézni és meg kellett szervezni az egyébként tökéletesen impotens Orbán-kormányoknak, akkor azt mindig Pintérre kellett bízni, különben nem lett belőle semmi. Ez azonban nem elégséges magyarázat arra az abszurd, és kizárólag diktatúrákra jellemző döntésre, hogy az oktatás és az egészségügy belügyminisztériumi irányítás és felügyelet alá tartozik. Ez azt jelenti, hogy az oktatás és az egészségügy rendészeti, belügyi, ha úgy tetszik, rendőri kérdés. A tanárok ugyanúgy a belügyminiszter alá tartoznak, s kvázi belügyi dolgozók lesznek, mint a rendőrök. Ez jogállami nonszensz, ez abszolút elfogadhatatlan, és kiválóan mutatja, hogy ez a rendszer rendőrségi kérdésnek tekinti a gondolkodást, a tudást és a véleményt. Ez a diktatúrák sajátja.
Ahogy mindent elmond Magyarországról az is, hogy ezt egyetlen szó nélkül veszi tudomásul az ország, és nem tiltakozik senki az ellen, hogy miután megszűnt a tanszabadság, nincsenek szabadon választható stúdiumok, tankönyvek, tananyagok és tanárok, még az egész oktatás is a rendőrminisztérium és egy volt rendőrfőkapitány irányítása és ellenőrzése alá kerül. Csak diktatúrában lesz az egészségügy is rendőrségi és rendészeti kérdés, ahol közvetve az orvosok is belügyi alkalmazottá válnak, mert egy diktatúrában titkosak az egészségügyi adatok és veszélyes a nyilvánosság.
Tulajdonképpen abból lehet következtetni a NER fejlődési ívére és Orbán diktatúrájának élettartamára, hogy még ez is csak átmeneti állapot, mert amikor a NER elnyeri végső formáját, és amikor létrejön a maga tökéletességében a “centrális erőtér” (melyben már semmi nem lesz a diktatúra államán kívül, az ellenzék is a diktatúra által szervezett és irányított ellenzék lesz, ha egyáltalán lesz) és az illiberális fasiszta állam, akkor minden közvetlenül a diktátor, a diktátor alá tartozó propagandaminisztérium felügyelete alá kerül majd, mert minden az ideológia és a propaganda része lesz...
NÉPSZAVA Szerzők: KŐHÁTI ZSOLT, ZOMBORI KATALIN 2022.05.14.
Hungaropelus - Kórházi etűd két hangra.
Három oltás – két AstraZeneca, egy Pfizer – után néhány héttel érezni kezdtük, hogy növekszik a baj. Mi ezt az oltások mellékhatásának tudtuk be. Aztán csakhamar jószerivel mozgásképtelenné váltunk...
„Minden lét és látszat közti lebegés” – írta Husserl, anélkül, hogy tudott volna Novák Katalin köztársasági elnöki beiktatásának ünnepségsorozatáról. Tehát lét és látszat. Novák Katalin ünnepi beiktatása a Kálvin téri református templomban vette kezdetét, ahol a köztársasági elnököt az ország közjogi méltóságai színe előtt felvonuló egyházi méltóságok megáldották, hogy aztán az új köztársasági elnök a délelőtti ceremónia második felvonását a Kossuth téri ünnepi beszédének az alábbi, nagy tapsot kiváltó utolsó mondatával koronázza meg: „Isten, áldd meg a magyart jó kedvvel bőséggel, mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség.” A pompás bizáncias körülmények adottak voltak, mindössze azt nehezményezem, hogy egy vacak kis állatáldozatra sem került sor. E naptól fogva viszont vissza kell vonni Deák Ferenc epitheton ornansát, amellyel Kossuth Lajos ruházta fel egykoron, midőn képes volt Deákban „a haza bölcsét” látni. Deáknak „a haza bölcse” jelzője csak látszat volt, hiszen hogy is lehetett „a haza bölcse” az az ember, aki 1873. június 28-i egyházpolitikai beszédében, mintegy levonva a tanulságot Európa véres háborúiból, gyilkos üldözéseiből, vallásháborúiból, kényszerkereszteléseiből, kirekesztéseiből, vallási alapú diszkriminációiból és förtelmes pogromjaiból, arra a következtetésre jutott, hogy az állam (a státus) és a „kultuszok dolgait” el kell választani egymástól (separatio), s még azt is képes volt hozzátenni, hogy ezt „a czélt mindig szem előtt tartom és minden lépést, mely afelé vezet, pártolok; de nem pártolok semmi oly lépést, mely attól eltávolít.” Ma „a haza legigazibb bölcsei” a Kálvin téri református templomban tülekedtek, annyi volt belőlük, hogy csak na, jó volt legeltetni rajtuk a tekintetet, miniszterelnökön, házelnökön, a Kúria elnökén, a megannyi „haza bölcse és tisztessége” miniszteren. A Kossuth téri publikum, s az ország több mint kétharmada, gondolom, elégedett volt. Lét és látszat. Hogyan is írta Kafka? „Az elítélt egyébként olyan megadóan viselkedett, hogy kutyaalázata azt a látszatot keltette: akár szabadon is engedhetnék, hadd futkározzon a domboldalban, s az ítélet- végrehajtás kezdetekor csak füttyenteni kellene neki, máris visszatérne.”
Bár még mindig csak találgatja az ország, egyre inkább úgy tűnik, mégis a Belügyminisztérium alá kerül majd a közoktatás, amit – nem véletlenül – Magyarországon köznevelésnek hívnak. Bár, az is lehet, hogy inkább azt kellene rendőrkézre adni, aki hagyta, hogy oktatásunk arra a szintre süllyedjen, amelyiken pillanatnyilag leledzik. Oktatásunk lejtmenetét most a tankötelezettségi korhatár 18-ról 16 évre való leszállításán keresztül vizsgáljuk.
Azt, hogy Magyarország elbutítása a gyermekmegőrzővé silányuló óvodákban kezdődik, már megírtuk. Ez a folyamat most bontakozik ki a szemünk előtt, de volt ennek a rendszernek egy előzménye is: a tankötelezettségi korhatár leszállítása. A 18 éves tankötelezettségi korhatár 16 évre való leszállítását még 2011-ben, a második Orbán-kormány kétharmados többségű országgyűlése fogadta el az új közoktatási törvény részeként. A szabályok felmenő rendszerben, a 2012. szeptember 1-jétől a 9. évfolyamot kezdőkre, és az utánuk következő korosztályokra vonatkoztak.
A 2011. évi CXC. törvény értelmében a tankötelezettség a tanuló 16. életévének betöltéséig tart. Ezt később a 2014. évi CV. törvény úgy módosította, hogy „a tankötelezettség annak a tanévnek a végéig tart, amelyben a tanuló a tizenhatodik életévét betölti”, tehát a tanév végét még meg kellett várni a kilépéssel. Hoffmann Rózsa, akkori oktatási államtitkár a lépést azzal indokolta, hogy 16 év a gyermekkor határa, és a törvény egyébként is csak lehetőséget ad azoknak, akik nem akarnak többet tanulni, nem kötelezi őket az oktatási rendszer elhagyására. Azt persze elhallgatta, hogy egy 2011-ben kiszivárgott háttéranyag szerint a kormány 2015-ig 178,92 milliárd forintot tervezett megspórolni a szakképzés átalakításával, a felső tagozatok összevonásával, a tankötelezettségi korhatár csökkenése, illetve a gyermeklétszám csökkenéséből adódó pedagógus-létszámcsökkenés miatt...
Mintegy a csudálatos nap végpontjaként, mikor is az eszme célt ér és a tanítás beteljesedik, a bávatag, rajongó népek (vö.: mimagyarok) megtekinthették, hol lakik a Katika. Helyesebben a mi Katikánk, ahogyan egynémely szájakból el is hangzott, akikkel előtte elnök asszonyunk, mi egyetlen örömünk szóba ereszkedett, nem feledve honnan jött (popsitörlős ablakpucolás), és nem véve tekintetbe hová igyekszik (a fellegek közé, sőt, fölé). Levitálása ekkor sem ért véget teljesen, ez az állapot azóta tart nála, mióta a gazda kijelölte arra, hogy őt meg fogják választani minden kétséget kizáróan. És így is lett.
Kérdések, bizonytalanságok akkor és azóta sem merültek fel senkiben, az élet azóta olyan rohadtul szép, hogy alig lehet elviselni. Nos, ezekbe a boldogságokba engedett bepillantást a tegnapi nagy ünnep kicsúcsosodásaként a mi Katikánk otthonának megtekintése, ahol majd ezután ablakot pucol a popsitörlővel, és ezzel párhuzamosan államfők, királyok, hercegek és grófok róják majd a palota (vö.: Sándor) lépcsőit, ahol a Katika, a mi Katikánk lakik. És a panelproli is bebocsátást nyert ez alkalommal, sőt, még csak belépti díjat sem szedtek tőle egyáltalán az ájult örömökért. De mindezeket megelőzően ökumenikusan megáldották a nacsaszonyt, mint valami épületet.
Felszentelték őtet, hogy a pátoszok meglegyenek, és azok voltak is olyannyira, hogy szügyig jártunk a pátoszokban, tocsogtunk mintegy benne, és ez okozta aztán, hogy elöntött minket az undor. De fizikailag, akárha Roquentin úr lennénk Bouville-ben, aki megfog egy szaros, nedves papírdarabot, vagy meglát egy lila nadrágtartót. Innen jön az összegzés, hogy nem pikkelünk mi a nacsassszonyra, hanem herótunk van tőle, iszonyodunk attól, ami álcát azonmód öltött magára, amikor még meg sem választották, de már elnökasszonyként kezdett viselkedni, belé költözött a jóságos nemzeti egység, ennek lett hirtelen a papnője. De ez a gúnya hamis.
Persze az sem érthető, hogy tegnap az ellenzéki pártok nyilatkozatokat adtak ki (ehhöz értenek nagyon, nyilatkozatokat kiadni), amelyekben aggódtak, hogy Novák Katalin nem alkalmas a nagy és pátoszos nemzeti egység kifejezésére és kiteljesítésére, ami rossz origó. Téves kiindulópont, mert ilyen állapot nem létezik a Kárpátok alatt, itt egymás torkát átharapni óhajtó, a másikat földbe taposni vágyó csoportok léteznek csupán, ez itt antagónia, illetve a NER, amelyen vagy belül van az ember, és akkor a lelke elveszett, vagy kívül, amikor pedig ellenség. Novák nacsasszony a NER virágszála, és hiába locsolták meg szenteltvízzel, attól még Orbán szaga van...
