Szerző: KÉRI LÁSZLÓ
2022.04.28.
A választásokat követő hetekben nagyjából kétfelé válik a közvélemény figyelme. A veszteseknek szokott több dolguk lenni, mert a vereség megmagyarázásában számtalan olyan tényezőt kénytelenek legalább utólag megvitatni, amelyről korábban nem illett szót ejteni. A győzelem megmagyarázáshoz viszont sokkal kevesebb erőfeszítés szükségeltetik, különösen akkor, ha ez már sorrendben negyedszer fordul elő, ráadásul ezúttal a siker minden korábbihoz képest nagyobb arányú lett. Egy hónap elteltével mégis alig látni nyomát a vasárnapi örömünnepnek. Miért is nem?
A vesztesek körforgásai
Legelső körben a vereség okaiként a személyi kérdések szoktak előtérbe kerülni. Ki legyen a bűnbak? Kiknek a hibái okozták a szembetűnően nagyarányú – csaknem milliós nagyságrendű – támogatásvesztést? Ezt a kört ezúttal sem úszhattuk meg, ám egy-két hét múltán a leginkább érintettek a személyi ügyeknél sokkal mélyebb összetevőkről is kénytelenek voltak eszmét cserélni. Mindenekelőtt arról, hogy a vereség elsőn számú és leginkább szemet szúró jeleként a magyar vidék teljes elvesztésére kellene valamiféle olyan magyarázatokat találni, amelyek nemcsak visszafelé állnák meg a helyüket, hanem a lehetséges kiutakat is körvonalazhatnák. Egy hónap elteltével csupán annyit mondhatunk, hogy a társadalomtudományi elemzők ebben a feltáró munkában sokkal előrébb járnak, mint maguk az érintett pártelitek.
(További részletek: itt, itt, itt)
Az ellenzéki pártok vezetői egyelőre annyit talán felismertek, hogy a tizenkét évnyi sikertelenség és letagadhatatlan támogatás-csökkenés tükrében érdemes lenne a kialakult és mozdíthatatlannak gondolt pártstruktúra egészének jövőjéről is töprengeni. Mert az nem kérdés, hogy a megmaradt bázishoz képest túl sok a hat párt. Igen ám, de ki legyen a megszüntetendő, és hol legyen a jövőbeni ellenzéki tevékenység súlypontja? Továbbá mi legyen a versenyképesebb ellenzéki stratégia tartalma? Nos, ezekről az elmúlt hónap során alig hallhattunk olyasmit, amire valóban lehetne építeni. Ehelyett attól volt hangos az ellenzéki tábor, hogy szabad-e bemenni a parlamentbe, s ha igen, akkor ott mit kellene tenni. A választások óta eltelt egy hónap nyomán nem tűnik teljesen alaptalannak az az elemzői vélekedés, miszerint 2022-ben a kormányt ugyan megszorítani sem lehetett, de a szavazni elmenő milliók az ellenzéket bizonyosan leváltották. Egyetlen hónap tapasztalatai alapján, aligha lehetséges hosszabb távra érvényes következtetéseket levonni, mégis az a benyomásunk, hogy az ellenzéki oldalon ma még nagyon távol vannak attól, hogy e példátlan arányú vereségből kellő komolysággal, eleget tanulhattak volna...