Szerző: olvassbele.com / SOMOGYI ANDRÁS
2020.09.06.
A szokatlanul hosszú és részletező kiadói fülszöveg felment attól, hogy a cselekmény vázlatát leírjam – a végének amúgy is az olvasó élvezetét kell szolgálnia. (De azért lásd a cikk alatt.)
Inkább azokra a jelenségekre, eszmékre, magatartás-formákra koncentrálok, amelyek a kötetből leszűrhetők és Lauren Belfer regényének lényegét adják. Az általa megrajzolt jellemek kiválóan egyénítettek, sajátosságaik a történések folyamán dinamikusan változnak.
Tudnunk kell, hogy a kötet két idősíkjának 18–19. századi szereplői valóságos személyek. Poroszországban vagyunk, Sara Itzig – egyik rendkívül vagyonos családból származó főszereplőnk – rendszeres vendégei között megjelenik a születési és pénzarisztokrácia, híres zeneszerzők, Felix és Fanny Mendelssohn, Meyerbeer, Beethoven, tudósok, képzőművészek, filozófusok. A Sara által adott estélyek, koncertek vendégei között egyaránt helyet foglalnak zsidók és keresztények. Sara maga is ragyogóan tehetséges zenész, kedvenc hangszere a csembaló – a fortepiano mellett a zongora egyik őse. Ez a közeg a felszínen csillogónak, harmonikusnak és kulturáltnak látszik. A mélyben azonban fortyognak a zsidókkal szembeni előítéletek, az gyűlölet olykor pogromokban tör ki, a zsidókat a Frigyes porosz király által szentesített diszkrimináció sújtja. Sara hosszú élete végéig megőrzi hitét és identitását, de rokonainak egy része – abban a reményben, hogy megszabadulnak a diszkriminációtól –, kikeresztelkedik és nevet változtat. Ezt Sara nehezen viseli el, ráadásul mindenki továbbra is zsidónak tekinti őket, természetesen. A fülszövegben is említett, ismeretlen Bach-kantáta obskúrus szövege valóban Luther 1543-ból való írásából származik. Süt belőle az egykori Ágoston-rendi szerzetes zsidók iránti sötét, égető, gyilkos gyűlölete. A fiktív zenemű a központi tárgya a regény mindkét idősíkjának, s összeköti a szereplőket, a történéseket.
A másik idősík a közelmúlt, 2010, és a helyszín főként New York. A szerző szerint itt valamennyi szereplő a képzelet szülötte. Susanna Kessler – másik női főszereplőnk – szintén zsidó. Identitását őrzi, de hitevesztett. Családjának nagy részét meggyilkolták Európában – és Isten ezt hogyan engedhette? Tisztában van azzal, hogy Amerika sem a gáncs nélküli, filoszemita tömegek országa, tudja, hogy a népirtás elől menekülő zsidóknak az USA rendkívül szűk bevándorlási és egyetemi felvételi kvótát állapított meg. És tudja azt is, hogy Henry Ford, az „autókirály” kitüntetést kapott Hitlertől. Susanna hiába érdeklődik anyjától a család európai ágáról – hallgatás a válasz, ahogy az nagyon gyakori a túlélők és családtagjaik között. Nagyon érdekes és elgondolkodtató a Susanna által felkért Bach-szakértő életének egy epizódja. Daniel Erhardt professzor a konzervatív evangélikus gyülekezet tagja volt, rendszeresen járt az istentiszteletekre. Csakhogy terhes a felesége vallási bigottság miatt halt bele a rákba, mert nem engedte sem az abortuszt, sem olyan kezelést, ami megmenthette volna. Ekkor a professzor úgy ítélte meg, hogy Istent nem érdekli az ő sorsa. És mikor a gyülekezet lelkésze kinyilatkoztatta, hogy a katolikusok és a zsidók egyaránt pokolra kerülnek, csak az evangélikusoké az igazi hit – ilyen mértékű intoleranciát már nem volt képes elviselni. Elveszíti a hitét.
A kiemelkedően megírt és minden idősíkon hiteles regény talán legfőbb üzenetét egy 12 éves zsidó kislány fogalmazza meg, aki felnőtté avatását (bát micva) ünnepli: „…függetlenül a tragikus történettől (utalva dédanyja elbeszélésére a család kiirtásáról), amit ma elmeséltem, élveznünk kell az életet, nem szabad, hogy bármi letörjön bennünket. Nem szabad elfelejteni a múltat, de ma meg kell találnunk az örömünket, mert ez jelenti azt, hogy életben vagyunk.”
A fordító, Fazekas Gergely teljesítménye méltó a regényhez. A több mint kétszáz év mondanivalóját, beszédstílusát kiváló magyarításban jelenítette meg.
A könyv kiadói fülszövege
Berlin, 1783 Egy fényűző szalonban, ahol arisztokraták és polgárok, keresztények és zsidók keveredtek, Sara Itzig Levy, a korszak egyik legbefolyásosabb zsidó bankárának lánya, nem mellesleg kiváló zongorista, különös ajándékot kap zongoratanárától, Johann Sebastian Bach legidősebb fiától: egy zsidógyűlölő szöveget feldolgozó kantáta kéziratát, a nagy Bach egyik ismeretlen művét. A kompozíció és zavarba ejtő üzenete végigkíséri nemcsak Sara, hanem a család utána következő nemzedékeinek életét is.
Weimar, 1945 A második világháború utolsó napjaiban egy amerikai katona, Henry Sachs régi zenei kéziratra bukkan egy elhagyott házban, amelyet magával visz, miután az őt megállító fiatal lányt akaratán kívül lelövi.
New York, 2010 Susanna Kessler éppen az életét próbálja összerakni, miután egy ismeretlen megerőszakolta és a házassága tönkrement. Nagybátyja, Henry Sachs váratlan halála után felfedezi a hagyatékban rejlő Bach-kéziratot, s elhatározza, hogy utánajár, kinek a művéről van szó, mert szeretné visszajuttatni az autográfot a tulajdonosának. Ahogy fokról fokra megismeri a darabot, annak történetét és jelentését, radikálisan megváltoznak az önmagával és családja múltjával kapcsolatos elképzelései.
