Szerző: hvg.hu
2022.04.17.
A kis vesszővel az orrunk hegyére mért pici ütések összegződtek. Már soha többé nem leszünk szabadok. Már nem is ugatunk. Csak rettegünk.
Általánosítani nem szeretnék, de úgy látom, hogy a legtöbb óvodában a frontális oktatás van. Leülünk, és elkezd magyarázni az óvónő, esetleg egy-egy képet mutat a gyerekeknek, ahelyett, hogy kivinnék őket a természetbe, és ott néznének meg egy virágot, egy állatot. Megmutatja, ő beszél a legtöbbet, a gyerekek pedig ülnek és hallgatják. Nyilván ez nem motiválja őket – mondta Vass Virág a 28. óra hetedik adásában.
A beszélgetést a fenti lejátszás gombra kattintva is meg lehet hallgatni, de jobb feliratkozni ránk valamelyik okostelefonos podcast appban, és a Spotify-on is be lehet követni minket.
Az oktatási témájú podcastsorozatunk legújabb adásában az óvodások és iskolások első természettudománnyal kapcsolatos élményeiről volt szó, és arról, hogy ezek a témák hogyan illeszkednek a képzésbe jelenleg, és ezt hogyan lehet érdekessé tenni. A másik nagy téma az volt, hogy a tanári és óvodapedagógusi képzés mennyire készíti fel a hallgatókat arra, hogy izgalmasan oktassák ezeket a témákat. A vendégeink Vaszil Nóra, a rákoscsabai Jókai Mór Református Általános Iskola tanítója és Vass Virág, a kistarcsai Szent Anna Katolikus Óvoda óvónője voltak...
Orbán a konzervatív napilap szerint olyan demokratikus normákat von kétségbe és vet el, amelyeket az EU, illetve az Európai Közösség alapítása óta magától értetődőnek tekint. A lap idézi Andreas Blockot, az Európai Külpolitikai Tanács nevű NGO szóvivőjét: 2014-ben és 2018-ban az EBESZ szerint sem volt tiszta a választás, sőt most sem indult a kormánypárt és az ellenzék egyenlő feltételekkel. Felhívja a figyelmet arra, hogy az ellenzék miniszterelnök-jelöltje mindössze öt percet kapott az állami televízióban, ami a demokratikus világban példátlanul megalázó lenne.
Uffe Ellemann-Jensen volt külügyminiszter (jobbközép liberális Venstre párt), a dán és a nemzetközi politika nagy öregje is véleményt mondott a magyar választásokról. A fanyar, időnként cinikus humoráról híres politikus, aki ugyan akkoriban már visszavonult az aktív politizálástól, a dán uniós elnökség idején (2002. második félév) minden tekintélyét és hatalmas kapcsolatrendszerét latba vetve küzdött az EU bővítéséért, közte Magyarország felvételéért. A közelmúltban nem sok újat mondott ugyan azzal, hogy ha most kellene dönteni, szó se lehetne arról, hogy Magyarországot felvegyék az EU-ba, de hozzátette: Orbán „szembemegy a közösség valamennyi alapelvével”, viszont nyújtja a markát, ha az uniós milliárdokról van szó. Szerinte a magyar miniszterelnök az egész Unióra nézve fenyegetést jelent.2
Ilyen egyértelmű kijelentést ritkán hallani a klasszikusan vett polgári oldalról, ha egyáltalán. És ez nem szarkazmus, nem az intellektualitás pengéjével elegánsan nyisszantott vágás, hanem korrekt megállapítás. Egyik jele annak, hogy Orbán Viktort és kompániáját már régen nem tekintik Európába illőnek, sokkal inkább potyautasnak, kétszínű, ugribugri kalandornak, akivel úriember nem köt komoly megállapodást. Az üzleti életben ezt „goodwill”-nek, azaz jó hírnévnek hívják, és komoly értéke van. Nos, Orbán goodwillje, bizton mondhatjuk, lenullázódott. Egy fabatkát sem ér...