Szerző: STUMPF ANDRÁS
2022.04.06.
Nem véletlen, hogy Jakab Péter rögtön a választás estéjén nekiállt rákenni az ellenzéki összeomlásért viselendő felelősséget Márki-Zay Péterre: a számok alapján leginkább a Jobbik elnökének lenne miért elnézést kérnie. Ha még régebbre tekintünk, akkor azonban látjuk: a baj már az ő ideje előtt megtörtént, Márki-Zay szereplésén pedig legfeljebb a kétharmad múlhatott. Ha egyáltalán. Elemzés.
„A blame game-et általában az nyeri, aki kezdi” – az állítólagos aranyszabályra egy Jobbik-közeli elemző hívta fel a figyelmünket, amikor arról érdeklődtünk nála: ugyan miért esett neki Jakab Péter már vasárnap este az ellenzéki listavezető Márki-Zay Péternek? A Jobbik elnökének persze még akkor sincs könnyű dolga, ha a szabály működik és valóban nagyobb eséllyel nyeri a bűnbakkeresési játékot, aki először kiáltja azt a másikra. A tények ugyanis makacs dolgok, s ha valamikor, egy választáson aztán tényleg mérhető, mi történt a szavazatokkal. Márpedig ezek már a választás éjszakáján mutattak valami nagyon fontosat, s a Jobbik számára igazán kedvezőtlent: 2018-hoz viszonyítva az ellenzéki pártok 677 103 szavazója tűnt el. (Négy éve 2 488 097 fő szavazott a mostani összefogás pártjaira külön listán, most, együttes erővel pedig 1 810 994 szavazatot tudtak begyűjteni.) Történelmi mélypont ez az összellenzéknek: soha nem kaptak még ilyen kevés szavazatot. Jakab nem véletlenül igyekezett villámtempóban felelőssé tenni Márki-Zayt, amikor kijelentette: a listavezető az ellenzék leváltását ígérte, de ehelyett megbuktatta azt. Nem is a köztudott ellenszenv volt az ok, amely a két politikus viszonyát kölcsönösségi alapon jellemezte az elmúlt időszakban.
A sietségre a Jobbik-elnöknek jó oka volt. A Mi Hazánk meglepetésszerű parlamentbe jutása 6 százalék fölötti eredménnyel ugyanis túl árulkodó ahhoz, hogy ne pártja felelősségét kezdje firtatni bárki – akinek csak néhány perce van akár az elemzésre. Ha a Toroczkai-csapat rosszul szerepel, nem jut a parlamentbe, legalábbis képlékenyebb lenne annak megítélése, mi történt a valóságban.
Így azonban tetemes mennyiségű, szám szerint 319 ezer szavazatról nem lehet vitát nyitni. Aligha van legalábbis, aki azt gondolná, hogy kiábrándult LMP-sekből áll az ismét frakcióállításra képes széljobbos szavazótábor – ezt a voksmennyiséget egészen biztosan a Jobbik veszítette el. Kevésbé számszerűsíthető egzakt módon, de a helyi adatokból kikövetkeztethető, hogy a Fideszhez is tetemes mennyiségű exjobbikos vándorolt át: noha a kormánypárt a még nem végleges adatok szerint országosan csupán 23 ezerrel növelte listás szavazatai számát 2018-hoz képest (ez 100 százalékos feldolgozottságnál vélhetőleg még nőni fog), a kistelepülési szinten, korábbi Jobbik-bázisokon már most is sokkal nagyobb mértékben. A nagyságrend itt is százezres. Ennek belátásához érdemes egy pillantást vetnünk a Political Capital által készített grafikonra, amely megyei bontásban tartalmazza, hogy a 2018-as összellenzéki szavazattömegben mekkora volt a Jobbik (illetve a többi párt) részaránya. Ami jól látszik: ahogy nő a Jobbik 2018-as súlya, úgy romlik a 2022-es összellenzéki mozgósítás (a korreláció a két érték között -0,81). „Azokban a megyékben sikerült kevésbé a mozgósítás, ahol négy évvel ezelőtt magas volt a Jobbik szavazóinak részaránya (a másik három nagyobb párt esetében a kapcsolat előjele ellentétes, azaz az MSZP-Párbeszéd, a DK és az LMP erősebb megyéiben jellemzően eredményesebb volt idén a mozgósítás)” – állapítja meg az intézet...