Hiába lettek januárban 13,7 százalékkal magasabbak a keresetek, az infláció ledarálja a növekedést. A jegybank 1,5 százalékos reálbérnövekedéssel számol a versenyszférában.
Csaknem 14 százalékkal nőtt év elején a nettó és a bruttó átlagkereset: januárban a napi 8 órában dolgozó alkalmazottak átlagbére bruttó 467 300, nettó 310 700 forint volt a KSH szerint. Az adókedvezményeket is beleszámolva még erőtejesebben, 14,8 százalékkal emelkedett a nettó átlagbér, amely így immár 322 100 forintra rúgott. Utóbbi oka, hogy az idei évtől a 25 év alatti dolgozóknak az átlagbér mértékéig nem kell személyi jövedelemadót fizetniük.
A jelentősnek mondható bérnövekedés mögött javarészt az áll, hogy az idén januártól a minimálbér és a garantált bérminimum is csaknem 20 százalékkal, bruttó 200 ezer, illetve 260 ezer forintra emelkedett. A bruttó mediánbér ugyanakkor szerényebb mértékben, 13,1 százalékkal emelkedett, és 375 800 forint volt. Nettó mediánbért nem közöl a KSH, de a szokásos járuléklevonásokkal számolva ennek az összegnek a nettója alig 250 ezer forint, ami azt jelenti, hogy a teljes munkaidős alkalmazottak fele legalább 60 ezer forinttal kevesebbet visz haza a hivatalos nettó átlagbérnél. (A mediánbér az az összeg, ami a kereseteket nagyság szerint sorba rendezve éppen középen áll: a dolgozók fele ennél többet, másik fele kevesebbet kap.) A jelentős keresetnövekedést jócskán beárnyékolja az infláció, amely az év első hónapjában immár 7,9 százalékra rúgott. Így a januári reálbérnövekedés mindössze 5,4 százalékos volt. Az év további részében az infláció még magasabbra ugorhat, és a jegybank szerint a nyári hónapokra elérheti a 11 százalékot is...
Ismét szaporodni kezdtek a számlák miatti panaszok. Nem egyszer fordult elő például, hogy az adós azt hitte, a hiteltörlesztés miatt nyitott számlával a kölcsön visszafizetése után nem kell foglalkoznia. A számlavezetési díj miatti tartozás viszont gyűlt, aminek beszedését a bank végül követeléskezelőre bízott.
Miközben a Pénzügyi Békéltető Testülethez (PBT) tavaly beérkezett kérelmek száma a járvány miatt csökkent – írtuk meg korábban a testület 2021-es jelentése alapján – pénzpiaci termékek miatt többen panaszkodtak. A PBT külön is megállapította, hogy ismét szaporodni kezdtek a számlák miatti panaszok. Ennek oka az Azénpénzem.hu tapasztalatai szerint az lehet, hogy szinte kizárólagossá váltak azok a hitelek, amelyek nyújtásához a bank elvárja, hogy az adós nyisson nála bankszámlát.
Bár sokan gondolják másképp, a kölcsönszerződés megszűnésével nem szűnik meg automatikusan a bankszámlaszerződés is. A PBT-nél több olyan ügy is landolt, amelyekben az ügyfél úgy gondolta, hogy a végtörlesztéssel minden szerződése semmis, ezért a lakcímváltozását sem jelentette be. A számlavezető hiába küldött számlakivonatot, értesítést az elmaradó számlavezetési díjak miatti tartozásról, azt a kérelmező nem kapta meg. Végül felmondta a számlaszerződést, majd egy követeléskezelőre engedményezte a követelést. Mint arról korábban írtunk, milliós összegű tartozást is követelhet így a behajtó...
ÉLET ÉS IRODALOM Szerző: VÁNCSA ISTVÁN 2022.03.25.
...Kormányzatunk tehát nem azért ragaszkodik ahhoz, hogy az iskola a tanárnak, a gyereknek és a szülőnek egyaránt a lehető legborzalmasabb legyen, mert nem tudja, hogyan kell normálisan működtetni az iskolarendszert (noha persze csakugyan nem tudja, de nem is akarja megtanulni), hanem mert ezen a módon tolja helyre a kizökkent időt. A cél az, hogy az iskolából derék, szívós, munkabíró egyedek kerüljenek ki, akik hétköznap helytállnak a futószalag mellett, vasárnap pedig a templomban imádkoznak Orbán Viktorért. Ennek az elérését az ötvenes évekből, sőt valójában Mária Terézia idejéből örökölt iskolamodell szolgálja leginkább, amivel két baj van csupán. Az egyik az, hogy a rendszerváltozást követő két évtized folyamán az LMBTQ-lobbi aknamunkájának eredményeképp sajnálatos módon fellazult, a másik pedig az, hogy eredetileg se volt annyira merev, erélyes és szigorú, amilyenné kormányzó urunk szerint válnia kell. Nemzetünk magasztos céljainak elérése érdekében a tanintézeteket kaszárnyává, az iskolaudvart rohampályává, a tanulókat harcosokká, a tanulást kiképzéssé kell továbbfejlesztenünk, ellenkező esetben ugyanis jönnek a migránsok, a disznóvágást, a bort és a pálinkát betiltják, és kötelezővé teszik a csadort. A gyerekek tehát mindenekelőtt fegyelmet és alakias mozgást tanuljanak, meg persze írni, olvasni, számolni, de csak amennyire kell. Mélyebb ismereteket elsajátítaniuk nemcsak fölösleges volna, hanem kontraproduktív is, hiszen a túlpallérozott csemete előbb-utóbb lepattan, és a későbbiek folyamán valamelyik nyugat-európai országban fogja sérelmezni, hogy nem voksolhat ugyanolyan kényelmesen, mint az erdélyiek...
Ma ismét tárgyalóasztalhoz ülnek az ukrán és orosz küldöttek, hogy megvitassák a háború lezárásnak a kérdéseit. A tervek szerint szerdáig tartó közvetlen tárgyalási fordulót Törökországban tartják. Előtte Zelenszkij tudatta, hogy a békemegállapodás részeként Ukrajna kész megvitatnia a semleges státuszt, ám ehhez egy harmadik fél biztonsági garanciája is kell, s az, hogy az ukránok népszavazáson döntsenek erről. A török és az orosz elnök telefonon egyeztetett egymással. A hírek most arról szólnak, hogy Oroszország megpróbálja kettéosztani Ukrajnát, keleten egy általa ellenőrzött régiót hozva létre. Luhanszkban már közölték is, hogy népszavazást akarnak tartani az Oroszországhoz való csatlakozásról. A fronton nagyjából változatlan a helyzet, az oroszok nem nagyon jutnak előre, s nem a földön, hanem inkább a levegőből támadnak. Találatok érték Harkivot és Kijevet is. Zelenszkij interjút adott független orosz újságíróknak, ám azt az orosz hatóságok letiltották. „Képzeld el, megijedtek Moszkvában” – reagált az elnök.
Eddig mintegy száz Ukrajnából menekült kisgyereket láttak el a Bethesda kórházban
A budapesti gyermekkórház a közösségi oldalán azt írja, hogy a hozzájuk kerülő gyerekek között volt kijevi óvóhelyen született 4 napos újszülött, olyan csecsemő, amelyik kiszáradás miatt került be, és olyan gyermek is, akinek 10 éve nem tudták megállapítani, mi okozza a nehézlégzését, a Bethesdában viszont ez sikerült. Ha kell tolmáccsal, vagy más nyelven segítik a gyerekek, szülők lelki-testi gyógyulását. Videók terjednek, amelyeken ukrán katonák állítólag kínozzák az orosz hadifoglyokat
A Twitteren jelentek meg a felvételek, amelyek akár az oroszok által készített kamu videók is lehetnek. Az ukránok állítólag lábon lövik az elfogott orosz katonákat Harkiv közelében, mert így álltak bosszút, amiért azok civileket öltek meg. Olekszij Aresztovics, Volodimir Zelenszkij elnöki tanácsadója vasárnap este megerősítette, hogy kivizsgálják az eseteket. Mint írta, ezek a tettek – már ha valóban ukránok követték el azokat – háborús bűncselekménynek minősülhetnek...
ÁTLÁTSZÓ Szerzők: HONT ANDRÁS, SZABÓ KRISZTIÁN 2022.03.28.
Az előző ciklus fideszes szavazatnövekedését térképen is ábrázoltuk. A kapott látvány nem támasztja alá azt az elméletet, hogy a közel ötszáz mozgósításgyanús körzet az ország legszegényebb régióiból került volna ki. Inkább az feltűnő, hogy az a szavazási metódus, amelyik korábban a legkiszolgáltatottabb helyekre volt jellemző, más vidékeken is megjelent.
Az Átlátszó a múlt előtti héten hozott nyilvánosságra egy táblázatot, amelyik arra enged következtetni, hogy a Fidesz jelentős mozgósításra készül a borsodi 5-ös körzetben és vélhetően mindenhol máshol. Ami nem meglepő sem az eddigi tapasztalatok fényében, sem annak az összeállításnak a tanulságai alapján, amelyet a NER jellegéről és működéséről készítettünk. Ebben írtunk arról a hálózati modellről vagy az Orbán-rendszer főideológusa megfogalmazásában „klientúraszerű szerkezetről”, amely jellemzi a magyar közéletet, és amely alapján egy választás sokkal inkább tűnik erőforrás-gazdálkodási kérdésnek, mint különféle kampánytechnikák, kommunikációs megoldások dolgának...
Többen vannak azok, akik szerint javult az életszínvonal 2010-hez képest, a kormány tevékenységét mégis a közepesnél gyengébbnek ítélik meg az emberek.
A közepesnél egy kicsit gyengébbre értékelik az Orbán-kormány tevékenységét az emberek az iskolai osztályzatoknak megfelelő ötfokozatú skálán – derül ki abból a közvélemény-kutatásból, amelyet a 24.hu megbízásából a Závecz Research készített. Az átlagpontszám 2,9 lett, ez úgy jött ki, hogy a Fidesz-szavazók átlagosan 4,6 ponttal jutalmazták a kabinetet, míg az ellenzék közös listáját választók mindössze 1,6 pontra – vagyis még elégségesre sem – tartják annak munkáját. A más listára szavazók és a pártnélküliek is inkább elégedetlenek: 2,5, illetve 2,6 pontot adtak átlagban a kormányzati teljesítményre...
A NYOMOR SZÉLE BLOG Szerző: L. RITÓK NÓRA 2022.03.27.
Valaki azt mondta nekem a múltkor, nem tartok-e attól, hogy ezzel a munkánkat kihangosító kommunikációval meg is nyugtatom a problémától távol élőket, hogy nekik nincs dolguk ezzel, hiszen itt vagyok én, a terepen, és megoldom a gondokat, leveszem ezt a terhet a vállukról. Nos, ez a kockázat bevallom, még nem jutott az eszembe, Szerintem a követőink pontosan tudják, hogy mi az Igazgyönggyel csak itt, ebben a térségben tudunk elérni gyerekeket, családokat, nem vagyunk országos hatókörű szervezet. És nyilván tudják azt is, hogy a társadalmi leszakadás nemcsak ennek a térségnek a jellemzője, hanem több megyét érint, az északi-keleti-déli területeket, és ezeken kívül is sok települést.
Persze vannak olyan tevékenységek, amelyek túlnőnek a földrajzi határainkon, ilyen pl. az intézményi kapcsolatok működtetése, melyekben az érzékenyítés is fontos részt képvisel.
Mivel az ember a fiatalokban reménykedik, egyértelmű, hogy a kortársakra fókuszálunk ebben is. De ez nem egyszerű. Nemrég osztotta meg velem a gondolatait valaki, aki ezt a nevelési területet a két világ találkoztatásával kezelné, szóval, a jobb társadalmi státuszúakat lehozná a szegregátumokba, hogy érzékenyedjenek.
Sok-sok éve, mikor még nem értettem ennyire ezt az egészet, én is azt hittem, ez jó lehet, és teret engedtem az efféle kéréseknek. Sok esettel próbálkoztunk, és alig volt közöttük olyan, amire azt mondtam, hogy elérte a célját. Azt is óriási munkával készítettük elő, a befektetett energia túl sok volt az elért eredményhez viszonyítva. És sok volt, ami kudarcos lett. Inkább rontott a helyzeten, mintsem javított volna.
Sok oka van ennek. Az egyik, talán a legfontosabb, hogy az általános iskolásokkal semmiképp, a középiskolásokkal nem igazán, és még az egyetemistákkal sem lehet igazán megértetni a társadalmi leszakadás bonyolult problémáját. Nem egyértelműen sikeres ez még a tanult felnőtteknél sem, az egyén hibáztatása, a helyzete miatti felelősség teljes ráruházása olyan mélyen be van ragadva sokaknál, hogy képtelenség elmozdítani erről az egyébként államilag is megerősített, kényelmes nézőpontból.
Szóval azt, hogy az a tudás- és képességhiány, amivel a leszakadók élnek, az intézményrendszer hibáiban nőtt fel ekkorára, és amikor valakinek ezek adnak csak alapot az élethez, akkor csak olyan életstratégiákat tud építeni, ami nem az integrációt /inklúziót támogatja. Csak a túlélését. Ezt a szocializációs mintákkal átörökített helyzetet jól értelmezni nem egyszerű.
A másik, hogy a “szegénységturizmus” sérti azoknak a méltóságát, akiknek, még ha az utcán mennek is végig az érzékenyedni vágyók, bántó lehet a szituáció.
Ha pedig ezt még adományozással is össze kívánják kötni, és ez gyakori, ez még további kockázatokat is jelent. Vitát, hogy ki kap, és mit, és ezek a helyzetek nem erősítik a befogadás szándékát, még akkor sem, ha a szervezőknek ez lett volna a célja. Amikor pedig elmennek, nekünk még hetekig tartó munkát jelent a béke helyreállítása. Szóval, ez olyan, amit messze ettől az egésztől jól ki lehet találni, és kevesen értik, miért nem akarjuk ezt. Nem akarjuk, hogy így hozzanak adományt, hogy ők adhassák át.
Kihátrálunk az egyéni ilyen jellegű akciókból is. Mikor egy családi adományozást szeretnének lebonyolítani, ehhez kérnek rászoruló családot, legtöbbször azért (és ezt el is mondják), hogy a saját gyerekük “rádöbbenjen”, milyen jó helyzetben van, lássa a saját szemével, milyen az, mikor valakinek egyetlen játéka sincs, semmije, és tisztelje jobban a szüleit, akik meg tudják teremteni neki a normális élet feltételeit. Ezekre már udvariasan, de határozott nemmel reagálok, mert végképp nem szeretném, hogy amit ők elszúrtak a gyerekük nevelésében, azt nekünk kelljen megoldani… még ezt is. Így is elég megküzdenünk ezzel az iszonyúan bonyolult problémahalmazzal.
Persze folyamatosan keressük mi is, hogyan lehetne mégis összekötni a két világot. Érzékenyítési céllal, de tiszteletben tartva mindenkinek az egyéni viszonyulását, helyzetét, szándékát. És vannak jó próbálkozásaink.
Testvériskolák, ahol folyamatos kapcsolat van a gyerekek között, és rajzok, bemutatkozó levelek cserélnek gazdát, és ebbe az ünnepkörökhöz kötődő kis ajándékozás is belefér. Őszinte érdeklődés egymás iránt, nyilván mindkét oldalon megfelelő tanári támogatással.
Közös projektek, amikor ők is alkotnak és mi is, aztán összerakjuk, és megnézzük az eredményt, az azonosságokkal és a különbözőségekkel. Osztályfőnöki órák, mikor az életkornak megfelelő ppt-vel mutatjuk meg a szegénység egy-egy szeletét, azt, amit a gyerekek be tudnak fogadni ebből. Volt már olyan is, hogy ebből, egy ilyen órából lett hosszabb távú elköteleződés, amiben több területen is tudunk kapcsolódni.
Az előítéletek is átöröklődnek, az iskolának pedig nagy szerepe van abban, hogy ezeket erősíti, vagy tompítja. De nagyon sok a kockázat… és minden jó szándék ellenére mélyülhet egy balul elsült programban, ahelyett, hogy visszaszorulna.
A különbség a két világ között óriási. Talán a bemutatkozások árulnak el ebből a legtöbbet.
Nemrég volt egy ilyen, ami elég markánsan mutatta meg ezt. A mi tanítványaink hobbijai, időtöltése között ott szerepel a telefonozás, vagy a favágás, esetleg a “barátommal lenni”, a másik oldal versenyvitorlázást, utazást, könyvírást ír, meg filmeket, vagy épp azt, hogy a feminizmus érdekli. Hogy mivel szeretnének foglalkozni, ez is szemléletes: a mi gyerekeink az egyszerű, a környezetükben előforduló szakmákat írják, és mellé ezt is: “remélem, hogy el tudom végezni az iskolát”. A másik oldalon ott van pl. az építész, vagy a divattervező, de olyan is, aki expedíciót szeretne szervezni, a trópusi régió biodiverzitását tanulmányozandó. Még a vágyak szintjén is óriási a szakadék.
Van dolgunk a két világ közelítésével, a gyerekek szintjén is. De nem biztos, hogy ezt személyes találkozásokkal, vagy a lakókörnyezetben tett látogatásokkal kell kezdeni. Óvatosabban, érzékenyebben, és főleg empatikusabban.
Kellene foglalkozni jobban ezzel is az oktatásban. Sokat beszélgetni erről. Kellene valami terv arra, hogyan tudjuk megállítani a gyűlölködést, és erősíteni az elfogadást. Minden területen. Az empatikusabb világot a mai gyerekek tudják majd megteremteni. Ebben kell segítenünk őket. Mindenkinek.
Az április 3-i választáson mi döntünk arról, hogy Magyarország jövője a „Nyugat vagy Kelet”, a „demokrácia vagy diktatúra”, az „Európai Unió vagy az Orosz Föderáció”, a „néphatalom vagy a hatalmat szolgáló nép” lesz. Döntünk arról is, hogy a „béke vagy háború”, a „tudás vagy lopás”, a „sokak Magyarországa vagy kevesek hatalma”, az „érzékenység vagy gátlástalanság”, a „demokratikus jövő vagy Orbán és Putyin szövetsége” útjára lépünk.
A sort még nagyon hosszan lehetne folytatni, de feltűnhet, hogy egy különösen fontos párosítás biztosan hiányzik. És igazuk van! A „jogállam vagy az orbáni önkény állama” hiányzó szópár nem a feledékenységem okán maradt ki, hanem azért, mert ma mindkettő egyszerre része a mindennapjainknak, ezzel szétzilálva a jogbiztonságunkat.
A ma hatályos jogrendszerben, így a bírói döntésekben is, mint egy rákos daganat, úgy burjánzik a diktatúra joga. Elvileg ez lehetetlen lenne az Európai Unió egyik tagállamában, de mégsem az! Az Orbán önkényét kiszolgáló jogászoknak, bíróknak, ügyvédeknek sokáig okozott gondot az Unió azon elvárása, hogy a tagállami alkotmányoknak kötelezően tartalmazniuk kell az emberi jogok egyezményében leírt jogok elsőbbségét, amely jogok elvben kizárják a diktatúrák számára nélkülözhetetlen, a hatalmat gyakorlók jogi felhatalmazásainak beillesztését az ország alkotmányába. Az esküiket megszegő orbáni jogászok 2013-ban, az Alaptörvény negyedik módosításakor egy „különleges megoldást” találtak Orbán számára. Az Alaptörvénybe emeltek egy új, az Alkotmánybíróság működését korlátozó szabályt (24. cikk, 5. bekezdés), mely szerint: „Az Alkotmánybíróság az Alaptörvényt és az Alaptörvény módosítását csak a megalkotására és kihirdetésére vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelmények tekintetében vizsgálhatja felül.”
Az új szabály azt jelenti, hogy az Alaptörvényben foglaltakat addig egyedül felügyelni jogosult Alkotmánybíróságtól magában az Alaptörvényben vették el azt a jogot, hogy az Alaptörvény módosítása, kiegészítése esetén megvizsgálhassa, hogy az új előírás nem ütközik-e valamely, már korábban az Alaptörvénybe foglalt másik alapjoggal.
2013-tól az Alkotmánybíróság kizárólag azt vizsgálhatja, hogy az új „orbáni kiegészítés” megszavazásakor meg volt-e a kellő parlamenti szavazat. Ez tette lehetővé azt a példátlan jogalkotást, hogy az Alaptörvényben egyszerre két államforma (a demokratikus jogállam és a diktatúra) jogszabályai is helyet kaphassanak. Tudományos munkám során már bemutattam, hogy egy ellenzéki választási siker esetén létezik jogállami megoldás a kettősség feloldására, de ma ilyen a hatályos Alaptörvény.
E kettősség miatt állíthatom, hogy a diktatúra gyakorlásához nélkülözhetetlen jogszabályok többsége, amelyek alkalmasak arra is, hogy Magyarország állami berendezkedését már most is diktatúraként jellemezzünk, mára szervesen beépültek a jogrendszerünkbe...
Százezernél is több hosszú távú vízumot osztogattak uniós országok külföldieknek egy évtized alatt, a kínaiak és az oroszok voltak a fő kedvezményezettek. A programokat még Ukrajna orosz megtámadása után sem állította le mindenki. A Kommerszant orosz gazdasági napilap március 16-án is közzétett egy cikket, amiből a befektetésekért cserébe adott letelepedési lehetőségekről tájékozódhattak a tehetős oroszok.
Nem véletlen a cikk időzítése, hiszen óriási kivándorlási hullám vette kezdetét: március közepéig becslések szerint 200 ezren hagyták el a diktatórikus országot. Azóta még gyorsult is a trend: csak programozóból március 23-ig 70 ezer hagyta el az országot, áprilisig 170 ezer távozóval számol az orosz iparági szervezet. A diktatúra elől menekülő átlagpolgároknak nincsen könnyű dolga, miközben az orosz oligarchák és családjaik közül sokan már jó ideje bebiztosították magukat ilyen helyzetekre európai állampolgársággal vagy letelepedési kötvényekkel. Beutazási korlátozással eddig csak 877 oroszt sújtott az EU.
Ukrajna orosz lerohanása után Európa számos országában nagy elánnal fogtak hozzá az orosz oligarcha vagyonok zár alá vételéhez és elkobzásához. Nem lehetett azonban meglepetés, hogy tömegesen tartózkodnak kétes hátterű, akár nemzetbiztonsági kockázatot jelentő oroszok az Európa Unió országaiban. Erre ugyanis a tagországok fele kiváló lehetőséget teremtett a befektetésekért cserébe kínált vízumok és állampolgárságok rendszerével...
Húsz éve felülmérik a Fideszt a kutatások, szervezett választási csalások lesznek április 3-án, pszichológiai hadviselés megy a közmédiában, Orbán pedig a démonaival küzd. Regionális kampányzárót tartottak Siófokon, ahol azt is megtudtuk, milyen belső számokban bízik az ellenzék.
A lakhatási válság a magyar társadalom egyik legégetőbb problémája, így különösen fontos, hogy a hatalmat megszerezni kívánó pártok milyen megoldási javaslatokat kívánják megfizethetőbbé tenni a lakhatást? A kormányoldal az elmúlt 12 évben leginkább csak a vagyonosabb rétegek lakástulajdonhoz jutását könnyítette meg, és nem nyújtott valódi segítséget az alsóbb rétegeknek. Az ellenzéki pártok lakhatási programja ezzel szemben – noha pár fontos lépés kimarad belőle – a megfizethetőség irányába hat. A lakhatási válság lehetséges kezelési módjairól a Habitat for Humanity Magyarország szakembereivel beszélgettünk.
Egy mainál ideálisabb politikai környezetben a kampányhajrában a hatalomért ácsingózó pártok minden erejükkel azon lennének, hogy ismertessék társadalompolitikai víziójukat, és bemutassák a választási programjuk legfontosabb, konkrét ígéreteit. A mostani helyzetből nézve ez fantasy-regényekbe illő felállás lenne, hiszen a Magyarországot 12 éve vezető Fidesz-KDNP pártszövetség program helyett szokás szerint csak a „folytatást” és Orbán Viktor személyét ígéri, hasonlóan a soha véget nem érő telenovellákhoz és a Vissza a jövőbe trilógia filmeihez.
De nem csak a kormányoldal ludas ebben. A választáson az Egységben Magyarországért nevű szövetségben induló ellenzéki pártok ugyanis sok halogatás után csak az április 3-i választás előtt kevesebb mint egy hónappal, március 9-én mutatták be hivatalosan az Emelkedő Magyarország programja névre hallgató elképzelés- csomagjukat. A programbemutató halogatásának kellemetlen hozadéka, hogy a február 24-én kitört ukrajnai háború árnyékéban a közvéleményt elsősorban a konfliktus alakulása és az arra adott politikai válaszok, nem pedig a pártok politikai víziója foglalkoztatja.
Némely, húsbavágó kérdéssel mégis érdemes behatóbban foglalkozni. Az egyik ilyen téma a lakhatás ügye, ami az elmúlt években egyre több embernek vált problémássá: az albérleti piac szűk és sokak számára elérhetetlen, a saját ingatlan pedig széles társadalmi csoportok számára továbbra is, és egyre inkább délibábos vágyálom, mintsem elérhető lehetőség...
– Nézd csak – mutatott körbe a dombon ülve a bohóc a nagy, piros orrával és esetlen, hatalmas cipőjével, átölelve az öltönyös ember vállát magyarázó szeretettel a hangjában –, nézd csak az alábukó napot a hegyek orma fölött. Ahogyan melegen ontja a fényt, koronája lobog, mint egy koldus haja a téren, aki üres tenyerét tartja feléd egy falatot kérve csak, és a nap melegétől olvadozó aszfalton van a batyuja, ami a háza, a szeme megtört és esengő. Nézd a hegyek sörényét, a szikrázó ormokat, ahogyan a sziklák alatt a moha nő, aztán a fenyvesek és majd a drága tölgyesek alább, és nézd a csermelyeket, amik ott csak csobognak, de itt már szétterülve hozzák az életet, benne a halak és mindenféle rákok eljutva az óceánig, dübögve ott a habjai vagy elsimulva gyönyörűn. Amire azt felelte az öltönyös: – Én jogász vagyok. De átölelte őt még szorosabban a bohóc, hogy meséljen még, bár – tegyük hozzá – a nagy piros orrától náthás volt a hangja, és a cipője is hogy szétterült, akár a palacsinta vagy száradt tehénlepény. – Nézd csak a falvakat, ahogyan a kémények pipálnak, ott nagymamák sütik a rétest és gyönyörű fiatal lányok az ételeket, a férfiak bajszukat pödörve, zsír törölve arról ülnek komolyan iddogálva és elégedetten teljesen, az udvaron tyúkok kárálnak és libák feleselnek, és ó a malacok, a malacok szőnek omló álmokat az óljaikban, színes tintákról álmodnak és végtelen utakról, amelyek szalagként kanyarognak a térképeken. Ott meg egy anyóka sírogat halkan a temetőben, eres kezeivel gyűrögeti foszladozó zsebkendőjét, ujján két gyűrű már, az övé és a volt uráé, aki hejj, de fess ember volt a kazal melletti első lopott csóknál, és most itt fekszik kiterítve. Látod-e? Kérdezte a bohóc átölelve még az öltönyöst, aki megint csak azt felelte: – Én jogász vagyok. – Nézd csak – mondta a bohóc lankadatlan – a lányok haját, ahogy megcsillan rajta a nap, hogy egyik éjfekete, a másik búzamező vagy haragvó vörös, nézd a ringó szoknyáikat, ami hosszú combjaikat takarja, az arcuk gödreit a mosoly alatt, gyöngy fogaikat és a tündér nevetést. Nézd, ahogyan a kutya szalad, kergeti a postás, aki teker, teker, hogy izmai szakadnak, és a gyerekek, ó, a gyerekek hogy kacagnak ezen és játszanak ő is postást és kutyát, vagy az apróbbak, ahogyan surrannak a műanyag dömpereken és buknak föl vele apró kavicsokon, és futnak aztán zokogva az anyjukhoz, aki fújja nekik, kenegeti és mosolyog, amitől elnyugszik a gyerek, el az élet és kávé illatát hozza a szél, ahogyan traktor pöfög el mellettük. Látod-e? Kérdezte megint a bohóc immár bánatosan, de az öltönyös csak rázta a fejét: – Én jogász vagyok. – Nézd csak – próbálta újra a kenderhajú, fehérre mázolt arcú bánatos alak –, nézd csak a felhőket, habokat és pomponokat a nagy kékség peremén lógva és suhanva, nézd, ahogyan az árnyékuk rajtunk átszalad, vagy a harmatos esőt. A bömbölő vihart, tetőszaggató szeleket, kavargó havat, ahogyan lapátolják szorgosan, vagy ülnek a tavaszon hallgatva az első madárdalokat, nézik a rügyek roppanását, a barack hamvasodását, a mező ringását, és hogy jön az ősz megint meg a ködök, és a szelíd öregek köhögetnek. Hogy hűl az idő, be kell fűteni újra, várni a karácsonyt és a fényt hozó tavaszt, ahogyan forog körben az élet ismételve önmagát a bölcsőtől a koporsóig és a értől a óceánig. Hallod a fák suhogását, a gyerekkacagást, a labda puffanását a strandon és a szerelmesek zokogását? Érdeklődött a piros orrú, de csak ezt hallotta megint: – Én jogász vagyok. – Nézd csak – mondta lankadatlan a bohóc még mindig ölelve az öltönyöst, de már nem a kezdeti lágysággal, hanem belekarmolva mintegy –, nézd csak a hegy fölött előbukó repülőket, és a terhüket, a bombát, ami aláhull tépve szét embereket, halomba döntve házakat. Nézd csak a süvítő rakétát, ahogyan sehol nincs aztán itt, és becsapódik, és a helyén, ahol színház volt valaha, egy nagy gödör marad. Nézd a síró embereket, a bömbölő gyereket és a zokogó nagymamát, a távolban fénylő tüzeket és a mérhetetlen szenvedést. Nézd a föltűnő tankokat, ahogyan nyikorgó és csikorgó lánctalpaikkal mennek át mindenen, és hallgasd a gépfegyverek ugatását, és érezd a halál édeskés szagát, lásd a poklot. Látod-e? Érzed-e? Érted-e? Tette fel végezetül a bohóc elkínzott szemekkel, de az öltönyös csak ránézett a bamba, üres szemeivel, és ezt mondta: – Én jogász vagyok.
A veszteségek olyan szintet kezdenek elérni, amely akár szétverheti mind a költségvetést, mind az alapellátást – mondja a Népszavának adott interjújában a közgazdász, volt pénzügyminiszter, aki elhibázott lépésnek tartja a hitelmoratóriumot és a 13. havi nyugdíj fedezetét is hiányolja. Szerinte az eurót már tíz éve be kellett volna vezetni.
Nehéz a mérleget megvonni, mert az utolsó négy év második felében a koronavírus-járvány felülírta a kormány gazdasági elképzeléseit, a válaszreakciók meglehetősen kapkodóak és ötletszerűek voltak. Egyfajta túlreagálás érződött abban a tekintetben, hogy célzott költségvetési támogatás helyett túlzottan nagymértékű és mindenkire kiterjedő, általános költségvetési támogatásokat kínáltak. Jó példa erre a törlesztési moratórium, ami teljesen felesleges és káros volt, mert egyáltalán nem igaz, hogy abban az időszakban mindenki jövedelemhiányban szenvedett volna, és nem lett volna képes az aktuális kamatokat, illetve az esedékes törlesztést megfizetni. A bankok biztosan megegyeztek volna az átmeneti könnyítésről azokkal, akik elvesztették az állásukat. A hitelmoratórium terheit a kormány a pénzintézetek nyakába varrta, ami ugyan jól beleillett a magyar társadalom közismert bankellenes hangulatába, de teljesen értelmetlen, sőt káros cselekedet volt...
Az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje szerint keresztény ember nem szavazhat a Fideszre és Orbán Viktor miniszterelnökre, aki az ország ezeréves történelmének legkorruptabb kormányát vezeti.
Márki-Zay Péter vasárnap, az ellenzéki összefogás siófoki regionális kampányzáró rendezvényén úgy fogalmazott, a kormányfő a kereszténység legfontosabb intelmét, a "Ne ölj!" parancsát is megszegte, mivel 45 ezer koronavírusban elhunyt ember haláláért felelős. Ennek alátámasztására elmondta, a kormány a járvány idején nem a tesztelést, hanem a parkolást tette ingyenessé, emellett alkalmatlan vakcinákat szerzett be, mivel "még ekkor is azt nézte, miből tud lopni".
Az ellenzék miniszterelnök-jelöltje hangsúlyozta, kormányra kerülésük esetén a szeretet hatalmával váltanák fel a hatalom szeretetét, így minden ember büszkén vállalhatja majd saját identitását...