Már negyedjére nézem végig, ahogy egymás szavába vágó emberek arról beszélgetnek, hogy a Nyugat tehet Ukrajna megszállásáról, és hogy a mariupoli színházat valójában nem az oroszok, hanem maguk az ukránok bombázták le. Egy csokornyakkendős pali felháborodva kéri számon a szólás szabadságát és azt, hogy a Nyugat minden értelmes párbeszédet meggátol az ukrajnai háborúval kapcsolatban. Én meg csak ülök, nézek ki a fejemből, és azon gondolkodom, hogy ha valaki kizárólag a Russia Todayből tájékozódik, annak halvány lila fingja sem lehet arról, hogy pontosan mi folyik Ukrajnában, cserébe ugyanazokat a képsorokat nézi újra és újra. Egy napon keresztül csak az orosz RT tudósítását néztem.
Az RT (korábban Russia Today) az orosz állami média nemzetközi tévécsatornája, amely több nyelven is sugároz adásokat világszerte, és egészen eddig a YouTube-on is lehetett követni a műsorokat. Az RT 2008 óta kiemelt fontosságú az orosz kormány és Vlagyimir Putyin elnök számára, és bekerült azok közé az állami szervezetek közé, amelyeknek stratégiai fontosságuk van Oroszország szemszögéből. Hiába jelzi hosszú évek óta minden médiafigyelő szervezet, hogy az RT elfogult, egyoldalú, dezinformatív, és konkrét összeesküvés-elméleteket ad el tényekként, egészen az ukrajnai háború kitöréséig csak pár európai országban szüntették meg az elérhetőségét. Még Amerikában is csak annyit vártak el a csatornától 2017-ben, hogy az RT America regisztrálja magát külföldi ügynökként, de ettől függetlenül vígan sugározhattak.
A fentiekből is látszik, hogy az RT alapvetően Oroszország politikai és kommunikációs céljait szolgálja, hogy a világ minden pontjára eljuttassa a Kreml narratíváját. Éppen ezért tették elérhetetlenné a csatornát Európa-szerte, miután Oroszország háborút indított Ukrajnában, azonban nekünk elég könnyen sikerült alternatív forrást találni.
Az RT élő adását a YouTube helyett a kanadai Rumble nevű felületen találtuk meg, ami nagyon népszerű az amerikai jobboldal körében, és büszkén hirdeti magát úgy, hogy „immunis az eltörléskultúrára”. Sok YouTube-ról és Facebookról letiltott szélsőjobboldali és/vagy konteós tartalomgyártó ide menekült az elmúlt években, szintén nagy forgalmat kapnak az „alt-right Facebookként” ismert Parlerről, de még a Reuters is sugároz tartalmakat a felületen, illetve együttműködést kötöttek korábban Donald Trumppal is.
A Rumble egyik fő befektetője a PayPal egyik alapítójaként is ismert Peter Thiel milliárdos, akinek a segítségével annak idején bedöntötték a Gawker Mediát, és aki Trump elnöki kampányának lelkes támogatója volt, illetve jelenleg is a mozgalma egyik fő finanszírozója. Az más kérdés, hogy az RT adását a Rumble-ön a cikkünk elkészüléséig sosem nézték egyszerre háromezernél többen...
Több százan meghaltak az oroszok által lebombázott mariupoli színházban, a városban pedig az ENSZ egyre több információt tár fel tömegsírokról. Miközben Ukrajnában egyre több külföldi önkéntes harcol, az USA segít leválni Európának az orosz gázról, Moszkvát pedig az sem zavarja, ha kizárják a G20-ból...
„Fáj az egész. Fáj a maradék budapesti presztízs elégetése és fáj az, ami Beregsurányon túl következhet. Százezernyi kárpátaljai nemzettársunk napról napra imára kulcsolt kézzel figyeli, mikor csattan rajtuk az ostor a budapesti pávatánc és felkorbácsolt ukrán nacionalizmus miatt.” Vélemény.
Megtörtént. Csütörtök éjjel a szuverén országát imperialista agresszióval szemben védő ukrán elnök másfél percen keresztül Magyarországot, még pontosabban a magyar kormányt bírálta éles szavakkal az állam- és kormányfők brüsszeli csúcstalálkozóján, az egész világ nyilvánossága előtt: „Magyarország… Itt megállnék, és őszinte akarok lenni. Figyelj, Viktor, tudod te, mi megy most Mariupolban? […] És te tétovázol, hogy kivesd a szankciókat vagy ne? És te hezitálsz, hogy átengedd-e a fegyvereket vagy ne? Tétovázol, hogy kereskedj Oroszországgal vagy ne? Nincs idő tétovázni, most dönteni kell.”
Kereken egy hónapja hallgatjuk, hogy ebből. a. konfliktusból. ki. kell. maradnunk.
Itt az eredmény: a nem kis részben a Nyugat egységének demonstrálására összehívott csütörtöki találkozón főműsoridőben veszik elő Magyarországot, a nemzetközi sajtó élőben tudósítja, ahogy a megtámadott ország vezetője nem is annyira burkolt Putyin-pártisággal vádolja Orbán Viktort.
Hiába mondják, hogy Zelenszkij másokat is kritizált (az ukrán elnök valóban kifogásolta, hogy az EU késve döntött a szankciókról), mert amit a magyar kormány kapott másfél percen keresztül, egyszerűen példátlan a nyugati szövetségi rendszeren belül.
Fáj az egész. Fáj a maradék budapesti presztízs elégetése és fáj az, ami Beregsurányon túl következhet. Százezernyi kárpátaljai nemzettársunk napról napra imára kulcsolt kézzel figyeli, mikor csattan rajtuk az ostor a budapesti pávatánc és felkorbácsolt ukrán nacionalizmus miatt. „Ha egy esetleges orosz győzelemtől frusztrált visszavonuló ukránok nekiesnek a kárpátaljai magyaroknak, nekünk végünk” – mondta Vörös Szabolcs kollégámnak Palágykomoróc református lelkésze.
Nincs az a forgatókönyv, ami szerint a nyugati fegyverátszállítás hangos megtagadása jót tenne a kárpátaljai magyarságnak. Rácz András Oroszország-szakértő pont nálunk vezette le világosan, hogy a magyarlakta területek felől stratégiailag amúgy nem is éri meg fegyvert szállítani (rossz utak, bonyolult infrastruktúra), tehát az elutasítás vastagon politikai-kommunikációs lépés. Márpedig a háborús agresszor Kremlnek tett – már a szót leírni is bizarr – gesztusnak a világon semmi értelme, nem létezik a háborúnak olyan kimenete, amiben Kárpátalja Oroszországhoz kerülne, vagy etnikai összetétele varázsütésre megváltozna. Legyen bármilyen sérelmünk az ukránoktól, gondoljunk bármit a nacionalizmusukról, a magyar kisebbségi érdek most az, hogy maximálisan odaálljunk a háborús áldozat mellé...
Az országjáró turnénk utolsó adásához érkeztünk. Az ukrajnai háború fejleményeit követően a nyugat-magyarországi NATO bázisfejlesztésekkel foglalkozunk meghívott vendégeinkkel. Ezt követően a balatoni szépségversenyek feminista olvasatát ismerhetjük meg, illetve a veszprém megyei legfrissebb dolgozói önszerveződés, a szemétszállító sztrájkbizottság képviselője is velünk lesz. A helyi ellenzéki jelölttel készítünk interjút, majd érkeznek az újhullámos vendéglátó-tulajdonosok, az adás végén pedig Partizánt támogató Varga Imrére emlékezünk.
Vendégeink:
- Feledy Botond, külpolitikai szakértő
- Szopkó Zita, újságíró, Átlátszó.hu
- Oltai Kata, művészettörténész, kurátor
- dr. Bognár Ferenc, regionális referens, LIGA szakszervezet
- Benedek Szilveszter, képviselőjelölt, Egységben Magyarországért (Veszprém 2)
- Auguszt Olivér a Pegazus társtulajdonosa
- Szecsődi Andrea és Kovács Mihály
Az adás részei:
00:00-4:01 Visszaszámláló
4:02-14:05 Beköszönés, hírszemle
14:06-20:01 Háború Arcai
20:02-30:43 Háború
30:44-38:36 NATO hazánkban
38:37-55:27 Balatoni szépségversenyek
55:28-1:25:49 Választás
1:25:50-1:32:39 Kukás sztrájkbizottság
1:32:40-1:45:09 Vendéglátás
1:45:10-2:11:50 Varga Imrére emlékezünk
Egy pénteki orosz katonai vezetői nyilatkozat szerint az ukrajnai invázió, vagy hivatalos orosz terminológiával „különleges művelet” első fő szakaszának feladatait lezárták, így most már a Donbasz „felszabadítására”, vagyis megszállására koncentrálhatnak. Több szakértő szerint is ez arra utalhat, hogy fordulat jöhet az ukrajnai háborúban, Oroszország mérsékli eddigi céljait. Ha valóban így van, az állhat a döntés mögött, hogy az orosz hadsereg előrenyomulása lényegében leállt Ukrajnában, és egyre reménytelenebbnek tűnik Moszkva számára, hogy jelentős eredményeket érjen el, például hogy az ország nagy részét megszállja.
Ismét élőben jelentkezik a 24.hu és a Partizán közös választási kibeszélőműsora, a Háromharmad+!
Kilenc nap van hátra az országgyűlési választásig, mégis az az elmúlt napok legfontosabb történése, hogy Volodimir Zelenszkij kifakadt az EU-csúcson Orbán Viktorra, aki amúgy épp megint pénzért kuncsorog Brüsszelben. Miért nincs felfokozott kampányhangulat egy héttel a kormánypártok és az ellenzék által is sorsdöntőnek hívott voksolás előtt?
A mai Háromharmad+-ban ezt a kérdést járja körbe Pető Péter, Nagy József, Pap Szilárd István és Gulyás Márton.
Radics József egyik nap biztonsági őr egy építkezésen, másik nap pedig a Civil Tanács Egyesület elnöke. Szegény családból származik, egy kis faluban nőtt fel, majd 14 éves korában felkerült dolgozni Budapestre. Ekkoriban eljutott egy cigány táborba, ahol találkozott a roma polgárjogi mozgalom számos jelentős alakjával, például Choli Daróczi Józseffel és Setét Jenővel is. A tábor sorsfordító élmény volt számára: azóta kisebb-nagyobb kihagyásokkal maga is táborokat szervez és szép lassan a roma politikai színtér egy kevéssé ismert, mégis meghatározó figurájává vált.
2020-ban szembesülve a COVID hatásaival a roma közösségekre, barátaival közösen létrehozták az Országos Roma Civil Tanács Egyesületet, hogy szervezettebb formában tudják segíteni a legkiszolgáltatottabb csoportokat. Azóta a humanitárius segítségnyújtáson túl, egy kiterjedt közösségszervező munkába kezdtek közel 200 településen. Legújabb kampányuk során pedig arról próbálják meggyőzni a romákat, hogy ők maguk is szóljanak bele a politikába.
Januári interjúnkban még nem árult el részleteket, hogy a tavaszi ülésszak során a Fidesz ne tudja keresztbe húzni terveit, de most már konkrétumokat is elárul Hadházy Ákos arról, kormányváltás esetén milyen lépésekkel biztosítaná az elmúlt 12 év korruptjainak felelősségre vonását.
Hadházy Ákos mellett beszélgetünk két aktivistával is, akik érvénytelen szavazásra buzdítanak a Fidesz gyűlöletkeltő népszavazásán.
Az adás részei:
0:00 - Visszaszámláló
3:17 - Érvénytelen voksolás a népszavazáson
23:51 - Hadházy Ákos-interjú az elszámoltatásról
52:54 - Elköszönés és stáblista
SZABAD EURÓPA Szerzők: Barna-Lipkovski Miklós, Németh Dóra, Horváth Daniella 2022.03.25.
A választásokon a legtöbb szavazóhelyiségben lesznek civil megfigyelők, ők is segíthetnek, ha valakit választási csalásra kényszerítenek. Láncszavazás, vagy szavazatvásárlás esetén gyakran be kell mutatni a megrendelőnek a szavazólapot – de ettől még tud úgy szavazni a választó, ahogy akar.
Itt is tele van minden, nálunk …a villanyoszlopok plakátokkal, a fák közé, és az út fölé kifeszítve ott vannak a molinók, no meg az óriásplakátok is..... Kicsit vicces, mert pár napja a villanyoszlopok tövén megjelent egy másik hirdetmény is, ezek egy cirkuszt hirdetnek, ami itt fog előadást tartani. Szóval, bizarr látvány a választási plakátok, és alatta: magyar nagycirkusz. Azt hiszem, ez így nagyon kifejező.
Mert látom a hírekben a gyakorlatot, amiben lecibálják a másik plakátját, helyére teszik a magukét, a lecibáltat elszakítják, letapossák, kidobni nem dobják, hiszen az egésznek a része a megalázás is. Ha elvinnék simán a kukába, még azt hihetné bárki, hogy nem történt semmi…
De itt meg kell mutatni, hogy aki erős, az legyőzi a másikat. Megsemmisíti. Nekik így kerek ez az egész. Erőből.
Reméljük, itt megáll a történet. És nem következik majd egy újabb fokozat.
Ismerőseim egyike óraadó volt a bölcsészkaron, de abbahagyta, ugyanis az agglomerációból járt be, és az óráiért nem kapott annyit, amennyibe a közlekedés került. Történt mindez harminc évvel ezelőtt, amikor a magyar oktatásügyben még paradicsomi állapotok uralkodtak, legalábbis a mostaniakhoz képest, egyebek között saját minisztériuma is volt neki (igaz, a kultúrával közösen), azaz nem kellett az egészségüggyel és a sporttal közös akolban szorongania. Azóta a helyzet romlik, de nem lineárisan, hanem ahogy az emeleti ablakból kihajított macska zuhan a föld felé, parabolapályán, amely a végén a függőlegeshez közelít. Ezt a metaforát még avval kell kiegészítenünk, hogy apostoli kormányzatunk a sikeresen landoló macskán úthengerrel tervez áthajtani, sőt nem csak tervez, hiszen a kivasalandó alany hátsó traktusát mostanra már cigarettapapír vékonyságúra lapította, a többi pedig idő kérdése csupán.
Ennyit a módszerről, most vegyük szemügyre a koncepciót. Sokat evvel se kell vacakolnunk, ugyanis hat évvel ezelőtt az akkori miniszterelnökséget vezető miniszter napnál világosabb summázattal állt elő.Tovább
A XX. század viharos európai történelmében, amely mintha a keleti határunkon visszatérőben lenne, szóval abban a „rövid évszázadban”, amelyről eddig azt hittük, hogy 1914-től 1990-ig tartott csak, 12 év alatt nagyon sok minden tudott megtörténni. A most elmúló egy tucat esztendőnk pontosan annyi, amennyi Hitler hatalomra jutásától a bukásáig vagy a Szovjetunió megtámadásától Sztálin haláláig telt el, sőt annál még több is, mint az 1945-től 1956-ig tartó Rákosi-éra. Ezekhez képest az „Orbán-korszak” szinte eseménytelen volt: a már csupán elnöke megjelölésében, de egyébként nevében sem köztársaság gyakorlatilag egyetlen ember akaratának engedelmeskedik, aki a formálisan a nép, de valójában saját maga választotta parlamenti képviselői fölött nagyobb fegyelmet gyakorol, mint akár 1944 előtti vagy 1960 utáni elődjei, akiknek a parlamentben vagy a KB/PB-ben ott ültek a riválisaik.Tovább
Az elmúlt néhány évben a bal- és jobboldali populista mozgalmak riasztó növekedésének lehettünk szemtanúi mind a fejlett világban, mind a törékeny demokratikus hagyományokkal rendelkező országokban, mind Magyarországon. A populizmus mint politikai fogalom nehezen meghatározható, mégis több felismerhető jellegzetessége van. A populista ideológia szembeállítja a népet egy idegen ellenséggel, a népet mint referenciacsoportot idealizálja, az egyén fölé rendeli, elfogadja a vezérelvűséget, a saját ideológiáját abszolútnak és morálisan megkérdőjelezhetetlennek tartja, és preferálja a homogenitást, valamint a hierarchikus, autokrata mentalitást az individualizmussal és az egyéni szabadságjogokkal szemben.Tovább
Colum McCann: Apeirogon. Fordította Sepsi László. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2021, 523 oldal, 4499 Ft
A közvetlen tárgy, az alaptörténet viszonylag könnyen átlátható és köznapian referenciális -- megtörtént eseményeken, valóságos szereplőkön, a főszereplők saját nyilatkozatain alapul. 2016-ban járunk, a történet a világpolitika fél évszázad óta bizonyosan leghevesebb konfliktusának helyszínén, a Közel-Keleten, Izraelben, illetve a fallal körülvett Ciszjordániában, a Palesztin Hatóság területén játszódik, és két férfira összpontosít: a hatvanhét éves Rámi Elhánánra, izraeli zsidó tervezőgrafikusra, aki anyai ágon hét generációra tudja visszavezetni izraeli illetőségét, illetve a negyvennyolc éves Basszám Araminra, palesztin arab kertészre, aki a nyolcvanas évek közepétől hét évet terrorcselekmények elkövetése miatt börtönben töltött, és akinek felmenői ugyancsak hosszú generációk óta Palesztinában élnek. Kettejükben az a közös, hogy mindketten elveszítették egy lánygyermeküket, mindketten az izraeli-palesztin konfliktusnak a következtében: Rámi néhány nap híján tizennégy éves lánya, Szmadar 1997 júniusában többedmagával három öngyilkos palesztin merénylő robbantásának áldozata lett Nyugat-Jeruzsálemben, Basszám tízéves kislányát, Ábírt 2007 januárjában anátái iskolája mellett a békés, néptelen utcán találta el egy izraeli katonai dzsipből kilőtt gumilövedék. Létezik-e nagyobb gyász, van-e súlyosabb feldolgozandó trauma, akadhat-e bosszúvággyal telibb életesemény felnőtt szülő számára, mint ártatlan gyermekének szánt szándékkal előidézett halála?Tovább A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.Tovább
Mohai V. Lajos: Utószó a magyar költészethez. Versek. Prae Kiadó, Budapest, 2021, 125 oldal, 2790 Ft
A kötetegész az én sérülékenységét reflektálatlanul emeli át egy olyan korba, amelyben az én egyértelműen rögzített befogadói pozíciója már többszörösen kritika tárgya volt. A kötet „főszereplője” olyan romantizált, hősszerelmes alaknak hat, aki a lehető legtávolabb helyezkedik el a mai versbeszélői pozíció lehetőségeitől. És itt nem feltétlenül a kulturális változásokra, a posztmodern fordulatra, vagy csak a ma korszerűbbnek ható ökolírára, krízistematikákra gondolok, hanem arra a furcsa elképzelésre, hogy a hagyományt nyelvileg reflektálatlanul át lehetne emelni a mai körülmények közé.Tovább
Sebastian Barry: Egyezer hold. Fordította Morcsányi Júlia. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2021, 294 oldal, 3999 Ft
Mert feketét és indiánt még Észak és Dél háborúja után sem védett igazán a törvény – tanúsítja az Egyezer hold cselekménye, mely 1875-ben vagy ’76-ban Nyugat-Tennesseeben játszódik. A jogcím az embertelenségre évszázadok óta készen állt: a „nigger és az ingyán” nem ember; élősdi féreg, majom, civilizálhatatlan vad, tehát akként is kell bánni vele. És akkor a fehér ember maga is vadállat lehet, bár ki tudja, van-e olyan állat, amely szadista élvezettel, dühödt mámorral képes ölni, csonkítani, égetni, erőszakolni, agyonverni, lincselni, mint a két Barry-könyv katonaviselt emberei közül a legtöbb.Tovább
Guillaume Musso: Regényélet. Fordította Füsi Lídia. Park Könyvkiadó, Budapest, 2021, 224 oldal, 3999 Ft
Mire teljesen átérezzük Flora kislánya eltűnése miatt érzett fájdalmát, kiderül: az írónő „csupán” egy másik szerző, Romain Ozorski regényének a hőse. Annak a párizsi írónak a szereplője, aki mind mostanáig abban a hitben élt, hogy íróként hatalma van a szereplői felett: „amikor írtam, mindenható voltam” (163.) – vallja eddigi pályafutásával kapcsolatban.Tovább
Az ÉS könyve márciusban – Mészöly Miklós: Párbeszédkísérlet. A kérdező: Szigeti László. Második, megjegyzetelt kiadás. Előszó: Németh Gábor; kísérőtanulmány: Szolláth Dávid; széljegyzetek: Bencsik Orsolya, Gerőcs Péter, Láng Orsolya, Sipos Balázs. Kalligram Kiadó, Budapest, 2022, 288 oldal, 3990 Ft
Elvégre nem iskolamesteri szempontból van bajom a kötet egyik-másik széljegyzetével, széljegyzettípusával, hanem szakmai, szakmaetikai szempontból. Ismétlem nyomatékkal: itt és most, ebben a szövegtérben, addig tehát, amíg ebben a Mészöly–Szigeti-szövegtérben vagyok, nem érdekel a négy szerző intellektuális személyisége, ragyogó szelleme és káprázatos műveltsége. Pontosabban elsősorban nem ez érdekel, hanem az, hogy mit kezdenek ezek a harmincas éveikben járó, azon belül olvasó és értelmező fiatalemberek az 1940-es évektől a kilencvenes évek közepéig alkotó, majd ezt 1994-től 1996-ig Szigetivel körülbeszélő Mészöly prózájával és jelenségével. Amit erről mondanak, érdekel, mert tényleg érdekes. Ám ami ezen kívül elhangzik tőlük, az most nekem terhes, érdektelen, mivel kibillent a Mészöly–Szigeti-beszélgetéstérből.Tovább
(A kiállítás április 2-ig látható a Kahan Art Space kiállítóteremben.)
A kiállítás a fiatal alkotó többéves munkáját hivatott összegezni, mely bizonyos értelemben páratlan a magyar képzőművészeti szcénában. A gondolat kifejtéséhez – egy érzelmi kötődésű téma bemutatásához – ennyiféle anyag, eszköz és módszer felvonultatása páratlan és különleges megoldást eredményez. Ugyanakkor nem naplószerű, nem elbeszélő, de nem is hideg tárgyilagossággal végigvitt vállalás ez. Kósa Gergely sorozata befejezetlen történet –akár a történelem átélése.Tovább
(Minimal Art – Körper in Raum, Bucerius Kunst Forum, Hamburg, a müncheni Hirmer Verlag 128 oldalas katalógusával, április 24-ig)
A cél a művészet demokratizálása volt, hogy a szemlélő bármilyen előképzettség nélkül, azonnal élvezhesse a művet, mindenféle utalástól, képzettársítástól vagy célozgatástól mentesen. Ezt a célt egyrészt a végletekig redukált formanyelvvel érték el, másrészt újszerű, iparilag előállított alapanyagokkal, cserébe viszont megkülönböztetett figyelmet fordítottak a felület esztétikus kidolgozására. Bár javarészt a piktúra területéről érkeztek, hamarosan a háromdimenziós teret vették birtokukba, méghozzá szembeszökő tárgyi méretekkel és a köztük lévő távolságok levegősségével, hogy a látogató körbejárhassa őket, illetve közelről vagy távolról egyaránt érzékelhető lehessen a monumentalitás.Tovább
(Elhallgatva, 2B Galéria, megtekinthető április 8-ig.)
Akármint is, a Hunyadi úton készülő műnek félreérthetetlen jelentősége van a női szerepek létrehozásának, a kiszolgáltatottság, a megalázottság felidézésének, s ugyanakkor az emlékezés és az azonosulás közti radikális különbségnek a láthatóvá tételében, amit a most megvalósulás előtt álló tér nem pusztán beláthatóvá, hanem tapinthatóvá, láthatóvá, bejárhatóvá tesz, azaz a lélek és test egységének dokumentációjává. Ami az elmúlt háborúk idején megtörtént, az eltérő történelmi korszakokat, más társadalmakat, háborúkat idéz fel, foglal magában. Mindezt egyetlen térben megjeleníteni igazi, csendes „áttörés”, amely a köztéri emlékművek narratív zsánerszobrászatának politikai divatja idején olyan lehetőséget kínál a megértésre és felidézésre, amely tényleg független bármiféle aktuálpolitika normáitól. S végül, de nem utolsósorban: mindhárom alkotó Szlovákiában él.Tovább
(Menekülés. Dán–svéd–norvég–francia–amerikai–szlovén–észt–spanyol–olasz–finn–angol–holland film. Rendező: Jonas Poher Rasmussen.)
Amikor ezek a sorok megjelennek, még nem tudni, a páratlan számú Oscar-jelölésből Rasmussen filmje, pontosabban Amin tragédiája, hány díjat nyer. Önmagában bizarr élmény a filmvilág nagy divatbemutatójának milliós ékszer- és ruhakölteményei között látni ezt a filmet, ezt a sorsot. Az ukrajnai vérfürdőt követő mai menekülthullám fényében különösen. Hollywood, amely mindig hajlamos volt a látványos gesztusokra, minden bizonnyal bedobja a bűnbánat csengő obulusát az ezüsttálba.Tovább
(Narratíva Kollektíva: Demerung [Csehov Meggyeskertje], Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház, február 17.)
Hegymegi Máté és Kovács D. Dániel amellett, hogy hatékonyan és kölcsönösen előnyösen kiegészítik egymást, a színészeikkel is jól bánnak – Domokos Zsolt (Jepihodov) virtuóz helyzetgyakorlat-szerű magánszámait például kár lett volna kihagyni. Noha a szereposztás elsőre helyenként meglepőnek tűnhet, végül beigazolódik, sőt, egyenesen hálásnak bizonyul: Terhes Sándornak súlya van ezen a színpadon, Kurta Niké pedig a végére beleérik ebbe az idegösszeroppanás széli éretlenségbe. A szereposztáshoz tartozik az is, hogy a birtok végső felszámolását maga két rendező végzi – amit estére felraktak, saját kezűleg bontják le. És így marad, aki segít Ljubának az elengedésben.Tovább
Bagossy meséje megérdemli ezt a léptékváltást. Már csak azért, mert A Sötétben Látó Tündér is „hibrid”: a népmesék eszköztára és a csodás lények feltűnése mellett főként emberekről beszél, vagyis a mesét hétköznapi szintre emeli. Közelebb hozza a gyerekekhez az erdő mélyén magányosan élő férfi alakját, aki örül annak, hogy végre valaki öregapámnak szólítja, mert száz éve nem hallott emberi szót, vagy megérteti a sötétben látó tündér szomorúságának okát, aki csak azért képes hinni magában, mert valaki megmutatja neki értékességét. Nem elvesz a hagyományos meséből, inkább maivá írva megélhetővé teszi.Tovább
(A Fesztiválzenekar koncertje – Müpa, március 19.)
Ha már a töltött fegyver szóba került, éneklés is volt: nyilván nem függetlenül a történelemtől, egy ukrán népdalt énekelt el a zenekar. Ahhoz kevés, hogy lecsillapítsa az esetleges lelkiismeret-furdalást, ők túlélni szeretnének, miközben mi azon merengünk, hogy milyen volt vagy lesz a Seherezádé, de arra elég, hogy legalább figyelmeztessen.Tovább
(Orbán Viktor YouTube-oldala az ukrán háború idején.)
Eszembe se jutott volna megnézni a magyar miniszterelnök saját oldalát, azt a felületet, ahol a stábja osztja meg a róla készült videókat, különösen nem választások előtt, ha nem zajlana egy képtelen háború a szomszédban, mocskos és istentelen öldöklés, ahol ártatlan gyerekek, civilek, ételért sorban állók halnak meg. Kíváncsi voltam, hogyan tükröződik a háborús helyzet egy olyan politikus oldalán, aki bő évtizednyi rutinnal rendelkezik a háborús retorikában, a belül megélt és tömegesen elmesélt küzdelmekben.Tovább
(Antoine Berthiaume – Catherine Gaudet: A csodálatos elhalványulása, Trafó)
A Chouinard-hoz hasonlóan montreali Catherine Gaudet még alkotói pályájának elején jár, hiszen eddig csupán néhány, jobbára egy-két táncosra komponált kisebb művet koreografált. A csodálatos elhalványulása viszont olyan kirobbanó sikert aratott Kanadán kívül a németországi és a New York-i turnékon is, hogy ez alapvetően megváltoztatta a koreográfus helyzetét. Elnyerte ugyanis az újító tehetségeknek alkotási, bemutatkozási és forgalmazási lehetőséget és egyben anyagi biztonságot kínáló O Vertigo Creation Center hároméves rezidenciáját, így végre alkalma nyílik nagyobb szabású és lélegzetű, több táncost is foglalkoztató kutatómunkára, hiszen majd csak 2024-re kell elkészülnie a tervezett művel.
Az újságíró kivárt. Ült az autójában, néha kikémlelt. Még az orrlyukát is megmozgatta, beleszagolt a levegőbe. Vajon milyen szaguk lehet ezeknek a falusiaknak? Azután lehajtotta a napellenző kistükrét. Libalegelőszaguk. Megnézegette a frizuráját egy tükörben, bepúderezte az arcát, kihúzta a szemét. Dologtalan ez a csend. Rúzsozott. Szép lett az arca, eltakarta a szeplőt, a májfoltot. Egyre csak a gólemre gondolt. Csak az járt a fejében, az agyagember. Majd mikor végzett, elővette a ridiküljéből az aranyozott mobilját, nyomkodni kezdte. Lázasan keresett valamit, egy házat, egy telefonszámot. Egy nevet, egy utcát. Meg kell találnia! Különben miért jött volna ezeken a rossz uniós aszfaltutakon idáig Bécsből.Tovább
Az ember néha olyan közel áll hozzá, hogy szépen adja fel. Hogy ne legyen több mondat, üres, önismétlő frázis, hogy ne akarjak elmondani többé semmit, hogy mindaz, amit látok, érzek, a fűtött, pesti szoba ablakán lecsorgó, a kelő naptól sárga páracseppek látványától a mindent beborító ködön átderengő olajbarna Badacsony képéig: a jelenlét csak az enyém legyen, pontosabban az általam megélt élmény én magam legyek, a megfigyelésben az érzékelt és az érzékelésem immanens legyen. A baleseti gyéren világított, vér- és fertőtlenítőszagú mosdatójában az ágyékomra szorított kacsával, egyre szűkülő látással, a combomon patakzó vért törölgetve, végre éterien könnyűnek tűnt a legnagyobb tapasztalássá lennem, amit valaha átéltem, a legbensőségesebb viszonyba kerülnöm azzal, aki vagyok.Tovább
Peti a nigger szót egészen biztosan nem használta, ingatja a fejét Andi néni. Eddig szorgalmasan jegyzetelt egy füzetbe. Most mindkét tenyerét az asztal lapjára helyezve kiegyenesedik, néhány másodpercig farkasszemet nézünk. A négert talán, teszi hozzá elgondolkodva, majd elkapja a tekintetét.
Félreértés történt, írta nekem Peti anyukája nemrég, amikor megkerestem e-mailben. Őt és az osztályfőnököt. De kettejük közül csak Peti anyja válaszolt. Szerinte egyértelműen rémeket látok. Egyszer ő maga mondhatta a fiának mérgében, ne ugráltass, nem vagyok a néger cseléded. Peti innen vehette a néger szót. Szépen megkér, ne fújjam fel ezt az ügyet. Ne vádaskodjak feleslegesen. Magas, vékony nő, valamilyen Zsuzsa. Folyton rohan, vörösre festett göndör haja lobog. Mint Bellatrix Lestrange-nak. A szülői munkaközösség vezetője, virágüzlete van. A pedagógusnapi virágokat is mindig ő intézi. A tematikus héten az ő virágait ültetjük műanyag ládákba az iskolaudvaron, gyerekenként háromszáz forintot kell befizetni. Németes vezetékneve van.Tovább
Tulajdonképpen nem vacsora volt, hanem ebéd. Annak is szerény. Egy tányér levesre voltak heten. Három felnőtt meg négy gyerek. Megszeppent volt valahány. Persze másként. A felnőttekét inkább riadtságnak nevezném. A gyerekek meg mintha zavarban lettek volna. Valahogy úgy, mint Nemecsek halálos ágya mellett a Pál utcai fiúk. Szorongtak. Érezték, itt valami nem nekik való, valami rendkívüli történik. Ez már abból is kitetszett, hogy a legjobb ruhájukat, cipőjüket kellett felvenni. Meg kellett mosdani, fésülködni. Ünnepi készülődés volt, de öröm nélküli. Tudták, hogy hová mennek.Tovább
Figyelmeztetés! (Achtung! Pozor!) Hosszú és veszélyes szöveg következik!
Az irodalom nélkülözhetetlenségéről, az irodalom dicsőségéről kívánok énekelni. Ha a történész nem használja fel munkájához a korszak szépirodalmát, semmit sem fog megérteni a vizsgált korról. Itt van például Mrożek abszurdnak nevezett, valójában nem abszurd, hanem abszolút reális, a lengyel valóságot, pontosabban a lengyel valóság valótlanságát, az önmagát saját ellentétébe fordító képtelenségét kegyetlen és leleplező iróniával bemutató világa. Gondoljunk az Elefánt című novellára, ahol nincs pénze az állatkertnek igazi elefántra, ezért beszereznek egy felfújható gumielefántot, amiről azt hiszik, hogy roppant súlyos, ám az egy adott pillanatban tovarepül. Vagy ott van a Rendőrség című darabja, amely arról számol be, hogy megszűnt az ellenzék, már az utolsó politikai fogoly is kihalóban, így ahhoz, hogy a titkosrendőrség fennmaradása igazolható legyen, egy rendőr lesz a forradalmár, hogy legyen kit üldözni. A lényeg, hogy a valóság a valóság ellentéteként vagy tagadásaként funkcionál: így lesz az igazság elutasított, megvetett és gyűlölt, a hatalom üldözésének kitett hazugsággá, miközben a hazugság komfortos, békés és biztonságot nyújtó édeni igazság-paradicsom.
Mindezt azért mondom, mert a minap (naná, olvasatlan, tudatlan magyar sajtósok) alig-alig, legfeljebb egy-egy parányi hírecske erejéig kapott figyelmet Morawiecki lengyel miniszterelnök Mrożek Rendőrségét is lepipáló mondata, amelyben őszinte rosszallással és aggodalommal állapította meg, hogy Tusk úr szemén hályog jelenhetett meg, amikor minapi budapesti látogatásán – amint arra a mrożeki darab főhősének szerepébe belebújt lengyel politikus rámutatott – Tusk egy oroszbarát párt vezetőjével, Jakab Péterrel fogott kezet, amit nem helyénvalónak és nagy mulasztásnak nevezett a minden lengyelek miniszterelnöke.
Őszintén mondom, fogalmam sincs, Jakab Péter és pártja mennyire oroszbarát, ezt bizonyára Morawiecki tudja a legjobban. De azt tudom, hogy a 2017. december 17. óta hivatalban lévő lengyel politikusnak már az első útja, 2018. január 3-án Budapestre vezetett, egyenest Orbán Viktor kitárulkozó karjaiba, s azóta Orbán az ő szerelmetes Putyinánál csak lengyel barátait, magát Morawieckit, Dudát és Kaczyńskit ölelte többször keblére.
Ha valaki ezt kognitív disszonanciának nevezi, semmit sem ért a közép-európai lengyel létformáról, úgyhogy olvasson több Gombrowiczot, Mrożeket, Borowskiról már nem is beszélve.
S idehaza érdemes újra és újra elolvasni Esterházytól A szavak csodálatos életéből c. munkát, amely a magyar szociolingvisztikai környezetet tárja fel: a diktatúrák nyelvet kiüresítő gesztusát, ahogy például a Kádár-rendszer önmagát az „ellenforradalom” szóval legitimálta, s ahogy ebből a későbbiekben az „56-os sajnálatos események” lesz. A nyelv itt mindig a hallgatás, az elhallgatás és az elhallgattatás eszköze volt. Így van ez az Orbán-rezsim alatt is, a megannyi nyelvi erőszaktétel idején, ahol a politikai hatalom minden eszközt igénybe véve próbálja ráerőszakolni a diktatúra nyelvi leleményeit a társadalom egészére. Igaz, ugyanez a nyelv lehet(ne) a nyelvi ellenállás eszköze is, ám erre – nem tudom miért: tán nem volt rá politikai igény?, tán nem volt szellemi kapacitás?, tán nem volt meg az ebben rejlő hatalmas lehetőség felismerésének intellektuális képessége?) – nem mutatkozott kereslet. Pedig… De inkább idézem Esterházyt: „Mert az embereket meg lehet félemlíteni, és akkor az emberek megijednek, és mindent bevallanak és mindent elfelejtenek. A nyelv azonban fütyül a diktátorokra, még csak nem is röhög rajtuk, csupán vállat von, ezért igazuk van a diktátoroknak, ha meg akarják változtatni. De a nyelvet nehéz megváltoztatni. A nyelv persze nem jó és erkölcsös, azaz nem úgy van, hogy utálja a diktatúrákat és szereti a szabadságot, a nyelv van, s a vant nehéz megváltoztatni.”
Ez pedig azért jutott az eszembe, mert az Orbán-rezsim a pedagógusok megmozdulását, sztrájkját hosszú időn át „politikai fellépésnek” nevezve elutasította, s még tárgyalni sem volt hajlandó a pedagógusok képviseleti szerveivel. Szóval „politikai fellépés”! Ezt a kifejezést, ezt az elborzasztó jelzős szerkezetet mágikus ördögűzésnek szánták, a gonosz látványos megbélyegzésének, az eretnekség rámutatással (és felmutatással) történő nyilvánvalóvá tételének, megnevezésének, és a világ keletkezése óta tartó Jó és Gonosz transzcendens és evilági küzdelme újabb állomásának. Ezt a szerkezetet hallva („politikai fellépés”) az emberek összerázkódnak, megremegnek, óvatosan kipillantanak az ablakukon, megérkezett-e már a fekete autó, avagy még maradt egy kis idejük a kis kufferbe belerámolni a legszükségesebbeket, van aki sebtében tollat ragad, s a testamentumát kezdi el írni, más rituális öngyilkosságra felkészülve veszi útját a Lánchíd felé, lesz, aki már pontosan tudja, hogy a gyermekét ezért nem fogják felvenni az egyetemre, hiába nyert tizenöt tantárgyból diákolimpiát a kölök, lesz, aki a nyugati rokonoknál próbál óvatosan érdeklődni, hogy tudnának-e helyet biztosítani a házuk pincéjében, mert (megint) érkezünk, s lesz, akinek az eddig oly udvarias hentes az eddigi szép és kifogástalan karajok helyett mostantól csak megrághatatlan és megemészthetetlen csontokat és mócsingot fog adni.
Egyrészt: miért baj, ha a fellépés politikai? Naná, milyen lenne? 424-es gőzmozdonyi? Temetőőri? Rézfúvósi? Segédkönyvtárosi?
Másrészt, s itt jön igazán a képbe Esterházy: „politikai fellépés” – sziszegték a politikai fellépők, azaz az Orbán-kormány hatalmasai és az Orbán-kormány hatalmasainak bedolgozó politikai fellépők, a NER bátor és elszánt sajtóbunyósai és valamennyi, feltűnően Deák Dánieles kinézetű, egypártrendszerre finomhangolt agitproposai, hogy aztán a választások előtt tizennégy nappal, minden politikai fellépést félretéve azt mondják, hogy de hiszen igazuk van a pedagógusoknak, mi is épp ezt akartuk mondani, speciel pont a szánkból vették ki az egészet, s ha április 3-án belénk, azaz ugyebár a Jókba tetszenek fektetni a bizalmat, amire baziul, de bitangul, de nagyon-nagyon rászolgáltunk, akkor meg tetszenek látni, hogy beteljesítjük a kéréseiket, ohne politikai fellépés, legfeljebb, ha mégsem teljesítenénk be semmit, amiben 12 éven át következetesek voltunk, tessenek csak újra fellépni ellenünk, eddig is tettünk rá, ezután is teszünk majd rá, csak azt kérjük, nyomatékkal és homlokot ráncolva, hogy akkor se jusson eszükbe a politikai fellépés eszközéhez nyúlni, mert azt mi ebben az országban nagyon nem szeretjük. Meg vagyunk értve?
Itt sincs szó kognitív disszonanciáról, csak arról, hogy nem olvastak elég Esterházyt és Örkényt és Spirót és Parti Nagyot és Székely Csabát és sorolhatnám még.
Meg persze Nietzschét, aki így írt: „Ott, ahol a rabszolgák erkölcse jut uralomra, a nyelv hajlandóságot mutat rá, hogy közelebb hozza egymáshoz a »jóság« és »ostobaság« kifejezéseit.”
– Hihetetlen nehéz helyzet vár az új kormányra – Kéri László és László Róbert az emberek biztonságvágyáról, félretett fideszes vagyonokról és Orbán veszítenivalójáról. Páros interjú
–„Orbán továbbra is Putyin előretolt helyőrsége” – Dobrev Kláraszerint Magyarországnak nincs szüksége újabb atomerőműre. Interjú
– A Zelenszkij egy hülye! – Nagy Feró a reálpolitikus Orbánról, Putyin összevont szemöldökéről és arról, miért tiszteli Bródy Jánost. Interjú
– Ahol a tét a túlélés – Hosszú évek után dől el Lázár és Márki-Zay párharca. Hódmezővásárhelyi riport választási sorozatunk 8. részében
– Ebből a fizetésből sztrájkra már nem telik – Sok pedagógus azért nem vett részt a tiltakozásban, mert nem engedheti meg magának, hogy akár egynapi bértől is elessen
– „A romapolitika le van járatva” – Berki Sándor, Lőcsei Lajos és Varga Ferenc, az ellenzék cigány jelöltjei a telepekről, hiteltelen vezetőkről, a kitörés esélyeiről. Hármas interjú
– Drága lesz a húsvéti sonka – Sokan most tartós élelmiszerbe fektetnek Magyarországon
– Műkincseket kölcsönöznek, hogy tetszetős legyen a minisztériumi környezet – Egyebek mellett Egry József és Czóbel Béla festményeit is kikölcsönözte az Emmi a Műcsarnoktól
– „Ukránok nélkül is megvagyunk, köszönjük” – Riport Hévízről, ahol jórészt magyarok pótolják a keletről érkező külföldi turistákat
– Orosz államcsőd: rémálom vagy valóság? – Putyin a háború elindításával két évtized gazdasági eredményeit nullázta le
– Éhínséggel fenyeget a háború elhúzódása – Észak- és Kelet-Afrikát, valamint a Közel-Keletet érintheti a legérzékenyebben az orosz és az ukrán búza exponjtjának csökkenése
– Belaruszok a háború ellen – Belarusznak még csak részt sem kell vennie a háborúban ahhoz, hogy súlyosan megszenvedje aztt
– Még mindig sokan barátkoznak az orosz medvével – Az elmúlt egy hónapban világossá vált, hogy Moszkva egyáltalán nem maradt egyedül nemzetközi téren
– Megmenti-e Kína az összeomlástól Oroszországot? – Óvatosan, de kiáll a szankciókkal vívott küzdelemben Moszkva mellett Peking
– A legfájdalmasabb búcsúcsók – Végh László Helyzet-Képe Kárpátaljáról
– Kincset érő vízkészletek – A Tisza mentét csak a vízgazdálkodás tudatos átalakításával menthetjük meg a kiszáradástól
– Nem győzhet, ami megszilárdult – Az orosz kultúra kollektív megbélyegzése ellen a kilencven éve született filmrendező, Andrej Tarkovszkij életműve az egyik legerősebb érv
– Rekombináns jövő – Egyre inkább az a vélekedés terjed el a világon, hogy a covidjárvány véget ért. De a delta és omikron hibridjének megjelenése is azt jelzi, hogy érhet még minket kellemetlen meglepetés
– Kis dánok – Az ötvenes évek elején huszonkét grönlandi inuit (eszkimó) gyereket szakítottak el a szüleiktől, és a „kis dánok” elnevezésű társadalmi kísérlet keretében a gyarmattartó Dániába szállították őket. Az eredmény az összes áldozat életét romba döntő katasztrófa lett
– A fűzfa árnyéka – Olia Hercules Londonban élő ukrán séf munkássága régóta lenyűgöz
– Fittyet hánytak a fegyverszünetre – Oroszország megsértette az olimpiai fegyverszünetet, így jogszerűen tiltották el a versenyzőit – véli a sportjogász
Publicisztika: – Szerető Szabolcs: Esélyek, remények – Álláspont – Dévényi István: Zászlók a porban – Gulyás Balázs: Nemzeti minimum – Maga itt a kultúrhörcsög? – Reichert János: Legyen vége már – Nagy Attila Tibor: Nehézkes kampányfinis – Ítélet Orbán felett – Puzsér Róbert: Az Orbán-rendszer leszámolása Budaházy Györggyel – Szabó Antal: Védjük meg a gyerekeket a gyűlöletpropagandától! – E2F Külpolitikai Műhely: Külpolitikai újratervezés: sto gyéláty, mi a teendő? – Mangel Gyöngyi: Orbán három veresége – Durica Katarina: Irina – Micsoda nők! – Turi Tímea: Egyedül az Aréna folyosóján – Kiss Noémi: Apám a háborúból jött le a hegyekből – Pár perc próza – Szécsi Noémi: Leckék haladóknak – Wekerle Szabolcs: Mindenki hüje – Újbeszél – Szerető Szabolcs: Kis csoda Madridban – Szotyola – Híd Jenő rajzol: Tagbővítés – Marabu: Árukapcsolás – Pethő Tibor: Kell-e nekünk sajtószabadság?
Kritika: – Az örök Švejk – Švejk 100. Egy derék katona kalandjai a világháború után (1921–2021) – A forradalom láthatatlan partizánjai – Láthatatlanok. Magyar dokumentumfilm – Halálba taszítva – Sir Kenneth MacMillan–Liszt Ferenc–John Lanchbery: Mayerling. Magyar Állami Operaház – Patareszelés kezdőknek – Miguel Ángel San Andrés (szerk.): Legjobb barátunk, a ló
