Szerző: L. RITÓK NÓRA
2022.12.16.
Sehol sem egyszerű a helyzet, de a szolgáltatáshiányos leszakadó térségekben, a szegregátumokban, ahol gyakran maguk a szülők is érintettek, ott nagyon erősen látszik a baj. Van olyan szegregált osztály ma, ahol 19 gyerekből 14 integrálható SNI (sajátos nevelési igényű), vagy BTM tanuló. A tanító, aki nem gyógypedagógus, aki mellett nincs fejlesztőpedagógus, pedagógia asszisztens, hogy tudna megfelelni a rá nehezedő elvárásoknak? Nem is az önmagával szemben támasztottnak, mert ha még nem égett ki teljesen, akkor küzd, hanem azzal a rendszerrel, ami előírja számára a haladást, tempóval, ismeretanyaggal, ami szintet húz és majd mér is, és közli a végén: nem megfelelő a munka, mert alatta marad az országos átlagnak, a döntéshozók által elvárt szintnek.
Sokat írtam már ezekről a gyerekekről, arról is, hogy felnőve, megfelelő döntési és életvezetési képességek nélkül a társadalmi leszakadásban mi vár rájuk… de most mégis az iskolarendszerben nézném a helyzetüket.
Mert sok probléma érzékelhető azon túl is, hogy milyen a szakemberellátottság. Pl. azzal kapcsolatban, hogy mikor kerül a gyerek szakértői felülvizsgálatra? Van koraszülött gyerekünk, aki SNI státuszban van, másodikosként, de a korosztályában a csoportban ő a legjobb. A többiek mind sokkal több nehézséggel küzdenek, de senkiben nem merült fel még, hogy szakértőkkel kellene megnézetni. Vagy, nyilvánvalóan valami gond van azzal a gyerekkel, akit a matematika miatt már buktattak is, de ezzel sem oldódott meg a helyzet, ugyanazokkal a problémákkal küzd ma is, már túlkoros harmadikos, és így fog majd menni végig, mert nincs megállapítva nála a diagnózis, és így az oktatásában azt az elvárást kapja, mint ezen a területen gond nélkül fejlődő társai.
A baj az, hogy ezek a kudarcok nem állnak külön meg a gyerek mellett, hanem beépülnek a személyiségébe, befolyásolják a viszonyulását, motivációját, és amortizálják le azokat a területeket is, amelyekben tehetséges és sikeres lenne.
Aztán vannak itt más gondok is. Pl. a látássérültek helyzete. Magyarországon a komoly látás sérüléssel élő gyerekeket bentlakásos intézetben fejlesztik, speciális eszközökkel, szakemberekkel. Itt is van ilyen iskola a megyeszékhelyen. De egy elsős gyereket nem szívesen enged a szülő kollégiumba, és ha nem tudja megoldani, hogy mondjuk 80 km-ről naponta behordja, akkor a gyerek marad a helyi általános iskolában, SNI tanulóként. Ám az SNI egy nagyon sokrétű kategória, és nálunk integrálható forma egy bizonyos szintű látássérülésen túl nem szervezhető meg, sem eszközpark nincs hozzá, sem tudás. Ezt megoldani utazó szakemberrel sem lehet, így a gyerek pl. egyik szemére vakon, másikra 25%-ban látóként ül a többiekkel, és…nem történik vele semmi. Mi is történhetne? Kivel? A tanító hiába akar…mit tudna tenni?
Írtam már így felnőtt autista gyerekről is, aki “jól elvolt” a hátsó sorban, a maga szűkre szabott világában, de mivel nem voltak különösebben magatartási problémái, így megjelent minden nap az iskolában a maga kis szatyrával, amiben az épp aktuális cuccait hozta, és elmolyolt vele. Mindenki békén hagyta, elfogadta így, ami aztán azt eredményezte, hogy különösebb tudás nélkül végezte el az iskolát.
Nemrég küldte át nekem valaki a NAT 2020, Kerettanterv, SNI enyhe értelmi fogyatékos gyerekeknek Természettudomány Biológia 7.o.-ból egy bekezdést. “Főbb rendszertani csoportok: faj, évfolyam, törzs.” Ez áll benne. Persze tudom, biztosan nyomdahiba…meg egyébként is ki olvassa? De ez is egy rossz üzenet. Hogy ebben benne maradhat ekkora butaság. És 2020 óta nem javították, nem tűnt fel senkinek?
Kereshetnénk, hol lett elszúrva ez is. Az biztos, hogy sok szakember megfogalmazza, jobb volt, mikor külön iskolában, megfelelő szakemberekkel foglalkoztak velük. Jobb volt nekik is, és a többieknek is. De ez sem volt jó, mert ebben is sikerült egy tarthatatlan helyzetet teremteni, és oda gyűjteni a roma gyerekeket, függetlenül attól, hogy SNI státuszúak voltak-e vagy sem. Mert a kirekesztésre az “igény” mindig is megvolt a társadalomban.
De ez a megoldás, amivel a nyakába zúdították az iskoláknak az integráció problémáját így, az tényleg senkinek sem jó. Az inkluzív oktatásra fel kell készíteni az iskolákat, pedagógusokat. Ma erre nem ad a rendszer megfelelő tudást, és ha még kapnának is ehhez elméleti hátteret a szakemberképzésben, onnan kikerülve, az iskolákban dolgozó, ebben eszköztelen pedagógusok teremtette munkahelyi klímában gyorsan igazodnak a többiekhez. Mindig eszembe jut, mikor pályakezdőként kikerültem egy kis falusi iskolába, és szociometriát szerettem volna készíteni az osztályomban, és ehhez engedélyt kellett kérnem az igazgatónőtől, azt kérdezte: „Mi van, dicsekszel a főiskoláddal?” Mert ő nem tudta, mi az…
Az adaptív iskola a világban már általános. Az adaptivitás a résztvevők együttműködésén alapul, az érintettek kölcsönös alkalmazkodását feltételezi egymáshoz és a körülményekhez. Az adaptív iskola differenciál és rugalmas. Nálunk viszont az iskolarendszer nem vesz tudomást erről (sem). Tisztelet a kivételnek persze, nem akarok senkit megbántani az általánosítással. De nem tudok hallgatni a megtapasztalásokról, az eszköztelen és kétségbeesett pedagógusokról, az egyre növekvő számú SNI gyerekről, akikkel nem tudunk mit kezdeni.
Valahogy újra kellene tervezni ezt is. Az SNI integráció/inklúzió témáját. Korszerűen, beismerve, hogy ebben a rendszerben ez így nem megoldható. És törődni velük végre. Mert ők is itt vannak, velünk. A statisztikák szerint már meghaladja a százezret a számuk, és meggyőződésem, hogy ennél jóval többen vannak, akik úgy mennek át az iskolarendszeren, hogy el sem jutnak a szakértői bizottságig. Azok közül biztosan nem, ahol a szülők alapkészséghiányosan, tudás és lehetőség nélkül fel sem ismerik, hogy valamiben speciális segítségre lenne szüksége a gyerekeknek, és a szegregált iskolákban is valahogy természetessé válnak a problémáikkal.
Miközben ezek nem természetes velejárói a társadalmi leszakadásnak. Sőt. A társadalmi leszakadást sem kellene természetesnek tekinteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.