Szerző: CSOMÁN SÁNDOR
2022.12.07.
Bernáth Szilárd nagyjátékfilmes debütálásának kulcsszava az autentikusság: releváns, szőnyeg alá söpört, kínzóan kevéssé tematizált témáról beszél olyan érvénnyel, hitelességgel és szerzői stílussal, ami a magyar kortárs moziból fájóan hiányzik. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
Egy fellépésen az egyik hallgató azt mondja Larrynek (Vilmányi Benett), hogy amit előadott, az kétségtelenül erős volt, de a belőle áradó energiát meg kellene tanulnia használni és foglalkoznia kellene a közönséggel is. Ez a plázakonform tanács hangzik el sokszor a nyilvánosságban (meg tehetségkutatók színfalai előtt és mögött), amikor valaki kiszakad a nyomorból. Előlép azért, hogy hátizsákjában huszonegy év megaláztatásával, kiszolgáltatottságával, verésével (és annak maradandó nyomaival) nyakába vegye a várost, és életében először a mindennapos dadogás helyett rímekbe szedve adja a világ tudtára bánatát, fájdalmát és mindazt, amit át kellett élnie ahhoz, hogy ezen a színpadon álljon.
Legyél fogyaszthatóbb, legyél kevésbé vad, lehetőleg próbálj vidámabb témákat választani, mert a családi problémáid, a végtelenül sanyarú sorsod megakad a társadalom torkán. Csakhogy az underground éppen attól underground, hogy organikus és alulról szerveződik, az a rap pedig éppen attól hiteles és átélhető, hogy nem a kiszolgálás, hanem az önkifejezés igényével születik meg.
Amikor 2015-ben Mihalkó Ádám (művésznevén Serrano) benevezte a Legszegényebb régió című számát a Ki Mit Tube-ra, akkor a rengeteg középszerű, vicceskedő produkció közé beszivárgott egy olyan valóság, amivel azóta sem vagyunk hajlandóak szembenézni. Serrano videójában a klasszikus értelemben vett tupac-i hagyományokat követve a kazincbarcikai cigánytelep világa sejlik fel: hétköznapi droghasználat, mélyszegénység, folyamatos lopások és betörési ügyek, éhezés, gyilkosság, börtön, kilátástalanság. A videó virális lett, bejutott a középdöntőbe, majd ahogy felfutott, olyan gyorsan merült a feledés homályába: a borsodi tehetség rémálomszerű jelenségekről szóló sorai még értek egy kétrészes 444 portrét, aztán szinte teljesen eltűntek a közbeszédből...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.