Szerző: SZUROVECZ ILLÉS
2022.12.21.
- Scheiring Gábor 2014-ig aktívan politizált, majd nemzetközi kutatói karrierbe kezdett, és könyvet írt a magyar demokrácia haláláról. Külföldi szakmai körökben is jó volt a visszhangja.
- Az elemzés bemutatja, milyen társadalmi csoportok koalíciójára épül Orbán Viktor rendszere, milyen feszültségek adódnak ebből, és hogyan tudja azokat tompítani.
- Most arról beszélgettünk Scheiringgel, milyen hatással lehetnek a rezsimre az oktatási tiltakozások és a megélhetési válság.
Vajon mi tudná rászorítani Orbán Viktort, hogy komolyan vegye az oktatás válságát, és tegyen valamit a megoldásáért?
Első pillantásra nem is lehetne világosabb a helyzet: fokozódó tanárhiány, élesedő egyenlőtlenségek, gyatra PISA-eredmények. Nincs komolyan vehető szakértő vagy elemzés, ami arra jutna, hogy jó irányba mennek a dolgok, még a kormánymédiában sem nagyon látni ilyesmit.
A néphülyítős, diktátorozós magyarázatok túl egyszerűnek tűnnek. Ismerünk autoriter rezsimeket, puhábbakat és keményebbeket, ahol a hatalom belátta, hogy érdekében áll fejleszteni az oktatást, hiszen ez biztosítja az ország modernizációját. Szingapúr az ilyen fejlesztő államok tankönyvi példája, ahol központosított rendszerben, demokrácia nélkül építettek világszínvonalú oktatást jóformán a semmiből, kiszolgálva a tudásalapú gazdaságot.
A magyar kormány egészen máshogy viszonyul ehhez a kérdéshez, amit egyrészt az elmúlt tizenkét év intézkedései, másrészt Gulyás Gergely miniszter augusztusi szavai írnak le a legjobban.
Akkoriban derült ki, hogy a kormány több mint 350 milliárd forintot költene a Vodafone részleges felvásárlására, miközben a tanárok béremelését továbbra is a brüsszeli megállapodáshoz és az uniós pénzekhez kötötték. Bár hasonló nagyságrendekről van szó, Gulyás szerint „ez két külön utca”, hiszen a telekomóriásnál befektetésről, a tanároknál szimpla költségről beszélünk.
Az, hogy az oktatás az emberekbe és a jövőbe való befektetés lenne, nem merült fel...
Vajon mi tudná rászorítani Orbán Viktort, hogy komolyan vegye az oktatás válságát, és tegyen valamit a megoldásáért?
Első pillantásra nem is lehetne világosabb a helyzet: fokozódó tanárhiány, élesedő egyenlőtlenségek, gyatra PISA-eredmények. Nincs komolyan vehető szakértő vagy elemzés, ami arra jutna, hogy jó irányba mennek a dolgok, még a kormánymédiában sem nagyon látni ilyesmit.
A néphülyítős, diktátorozós magyarázatok túl egyszerűnek tűnnek. Ismerünk autoriter rezsimeket, puhábbakat és keményebbeket, ahol a hatalom belátta, hogy érdekében áll fejleszteni az oktatást, hiszen ez biztosítja az ország modernizációját. Szingapúr az ilyen fejlesztő államok tankönyvi példája, ahol központosított rendszerben, demokrácia nélkül építettek világszínvonalú oktatást jóformán a semmiből, kiszolgálva a tudásalapú gazdaságot.
A magyar kormány egészen máshogy viszonyul ehhez a kérdéshez, amit egyrészt az elmúlt tizenkét év intézkedései, másrészt Gulyás Gergely miniszter augusztusi szavai írnak le a legjobban.
Akkoriban derült ki, hogy a kormány több mint 350 milliárd forintot költene a Vodafone részleges felvásárlására, miközben a tanárok béremelését továbbra is a brüsszeli megállapodáshoz és az uniós pénzekhez kötötték. Bár hasonló nagyságrendekről van szó, Gulyás szerint „ez két külön utca”, hiszen a telekomóriásnál befektetésről, a tanároknál szimpla költségről beszélünk.
Az, hogy az oktatás az emberekbe és a jövőbe való befektetés lenne, nem merült fel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.