Szerző: KÁRPÁTI JÁNOS
2022.12.09.
Mit lehet lépni, miután Orbán Viktor blokkolja Ukrajna uniós megsegítését? – ezt a kérdést járja körül, de meglehetős tanácstalanságról árulkodik a Deutsche Welle egyik cikke. Az alapvetően a külföldet megcélzó német közmédiaintézmény internetes oldalának ezt az írását a német olvasóközönségnek szóló, Focus című magazin is átvette.
A szerző, Barbara Wesel szerint miután az EU-ban pénzügyi kérdésekben csak egyhangú szavazással lehet érvényes döntést hozni, a 26 tagország elvben határozhat úgy, hogy a magyarok által ellenzett 18 milliárd eurós hitelcsomagot a saját szakállára összehozza, de ez azzal járna, hogy a pénzügyi garanciát nem az Európai Unió vállalná az egész összegért, hanem a projektben részes minden egyes országnak kellene külön-külön helytállnia a kötelezettségvállalás rá eső részéért. Ez gondot okozhatna némely tagország költségvetésében, és kétségessé tenné az ügylet parlamenti jóváhagyását. Ráadásul az EU kedvezőbb feltételekkel, vagyis alacsonyabb kamatra juthat pénzhez a nemzetközi piacon, mint bármely más tagállam önmagában. Wesel úgy véli, hogy az idő sürgető volta miatt esetleg az Európai Beruházási Bank áthidaló kölcsöne jelenthetné a megoldást, vagy talán még inkább az, hogy az EU büdzséjében eleve meglévő vészhelyzeti segélykeret átcsoportosításokkal történő kibővítésével, annak terhére folyósítanák Ukrajnának a pénzt.
Összességében azonban megállapítható, hogy az Unió nincs túl jól eleresztve olyan eszközökkel, amelyek hatékonyan alkalmazhatók a szabálytalanul játszó tagállamokkal szemben. Itt ugyanis – utal Wesel a Budapest címére elhangzó bírálatokra – gyakorlatilag arról van szó, hogy Magyarország a Brüsszellel fennálló különvitája közben zsarolja a többi tagállamot, nem adja beleegyezését más közös döntésekhez különböző kérdésekben. A hírek szerint Németország és Franciaország a kulisszák mögött az Európai Bizottság és Magyarország közötti kompromisszumon dolgozik, hogy feloldják a magyar blokádot – írja a Deutsche Welle szerzője, és felhívja a figyelmet arra, hogy a megállapodás mindkét félnek sürgős: az EU-nak januártól, vagyis heteken belül meg kell szerveznie Ukrajna pénzügyi támogatását, a magyaroknak pedig december 19-ig biztosítaniuk kell azt, hogy nem veszítik el a helyreállítási alapból nekik szánt pénz jelentős részét. Az mindenesetre „drámai blamázs” lenne – fogalmaz Barbara Wesel -, ha a jogállamisági mechanizmus ügyében nem sikerülne biztosítani a határozathozatalhoz a tagállamok körében a szükséges minősített többséget. Az ugyanis a végét jelentené annak a kísérletnek, hogy valamilyen határt szabjanak a tagállamoknak, és mint a kemény álláspontot valló csoport egyik országának, Hollandiának a pénzügyminisztere mondta, az EU hitelessége a tét.
„Ha a végtelenségig pofozózsáknak használod az EU intézményeit, akkor ne lepődj meg, ha egyszer csak az unió kijáratánál találod magad”
Ugyanarról, most egy másik forrásból. Az EurActiv című brüsszeli uniós hírportál úgy írja le az előállt helyzetet, hogy Magyarország a jelek szerint azzal számol: egyetlen befolyásoló eszköze az, hogy gátol olyasmiket, amikkel saját állítása szerint egyetért. Ilyen például Ukrajna támogatása mellett a finn és a svéd NATO-csatlakozás is. Ezzel azonban azt kockáztatja, hogy elidegeníti magától az olyan szövetségeseit, mint például Lengyelország – jegyzi meg a portál. Az EurActiv úgymond kísértést érez arra, hogy feltegye a kérdést, mi lehet az állandó konfliktuskeresés stratégiájának a politikai végjátéka. A cikk szerint – idézem – „a Fidesz tisztségviselői azt mondják, hogy a legtöbb magyar Európa-párti. Ám, miként azt a brit David Cameron megtapasztalta, ha a végtelenségig pofozózsáknak használod az EU intézményeit, akkor ne lepődj meg, ha egyszer csak az unió kijáratánál találod magad”.
Görögországban hullámokat ver a jogtalan megfigyelés
Az EurActiv egy másik cikke egy másik tagállamról, Görögországról szól, de a téma magyar fülnek sem ismeretlen: megfigyelési botrány. Úgy nyilatkozott a portálnak Pavol Szalai, a Riporterek Határok Nélkül uniós és balkáni irodájának a vezetője, hogy a politikusok, újságírók és üzletemberek titkos megfigyelésének az ügye, amely hétről hétre egyre nagyobb hullámokat ver, foltot ejt a görög demokrácián, márpedig „ha Görögországban elbukik a jogállam, akkor mindannyian elbukunk”. Szalai szerint ideje lenne, hogy a görög hatóságok végre cselekedjenek, és hogy ebbe kapcsolódjon be az unió is.
Kiriakosz Micotakisz miniszterelnök azt állítja, hogy ő mit sem tudott a titkos telefonlehallgatásokról, ám unokaöccse, a kabinetfőnök Grigorisz Dimitriadisz, valamint a titkosszolgálat vezetője lemondott a botrány nyári kirobbanása után. A homály azóta s teljes, mert a kormány nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva nem hajlandó felfedni a megfigyelések okát. Alexisz Ciprasz volt kormányfő bújócskának minősítette a kormány magatartását. Egy másik korábbi miniszterelnök, Antonisz Szamarasz, aki a titokban megfigyelt személyek prominens alakja, felszólította a hivatalban levő kormányt, hagyjon fel az ügy bizalmas jellegére való hivatkozással.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.