Szerző: KISS SOMA ÁBRAHÁM
2022.12.26.
Tizenkét napon át egy-egy mondattal idézzük fel a 2022-es év tizenkét hónapját és legfontosabb témáit.
Elit vendéglátás, hatalmas beruházások és folyamatos fejlesztések uralják nagy tavaink partjait. De mindezt kinek?
„Komoly nemzetgazdasági és társadalmi érdek, hogy minden magyar honfitársunk eljuthasson a Balatonra (…), de az is érdek, hogy a jómódú magyar középosztály vagy a nagyvállalkozói réteg a pénzét ne külföldre vigye, hanem Magyarországon költse el”
– Lázár János építésügyi miniszter válasza Szabó Rebeka országgyűlési képviselőnek a strandszezon kezdetén, a Parlamentben.
Nem meglepő, ha vérlázító a miniszter arcátlansága bárki számára, aki nem tartozik ahhoz az elithez, ami évek óta szisztematikusan és folytatólagosan sajátítja ki a tópartot.
Ráadásul a fenti idézet csupán Lázár mondandójának csak egy szelete, felszólalásában egy olyan fantazmagóriát adott elő, aminek egy része köszönőviszonyban sincs a valósággal.
Hogy néhány példát is hozzak, beszélt többek között
A NER nemcsak hogy kisajátítja a Balaton partját, de nem egyszer a legszűklátókörűbb janicsárvirtus jegyében pusztítja le, amit megszerzett.
Persze hogy kényelmesebb kivágni a nádast a partmenti villa előtt, hogy a betontalapzatra hordott homokos rézsün lehessen a habokba merülni vagy szürcsölgetni a sex on the beach-t. Majd más megtartja, majd máshol megmarad, és ha véletlenül kiszabja a bírságot a kormányhivatal, úgyis van pénz rogyásig kifizetni. De a kialakított partszakasz megmarad. Hogy a tó élővilága hogyan sínyli meg a beavatkozásokat, mintha senkit sem érdekelne komolyan azok közül, akiknek van is hatásuk arra, hogy mi történik. Beszédes hogy az Origo már 2013-ban betonteknőként hivatkozott a Balatonra, a helyzet pedig azóta sem javult. Mintha a tópart új urait nem érdekelné, hogy pár évtized múlva mi marad a Balatonból, és csak a jövő évi profit számítana.
De a jóízlés és a felelős környezethasználat arculcsapása csak a probléma egy szelete. Mert az egy dolog hogy lebetonozzák-e vagy sem, tönkreteszik-e vagy viruló nádasok között cikáznak a halrajok a kristálytiszta vízben – ha a tóhoz földi halandó nem fér hozzá...
– Lázár János építésügyi miniszter válasza Szabó Rebeka országgyűlési képviselőnek a strandszezon kezdetén, a Parlamentben.
Nem meglepő, ha vérlázító a miniszter arcátlansága bárki számára, aki nem tartozik ahhoz az elithez, ami évek óta szisztematikusan és folytatólagosan sajátítja ki a tópartot.
Ráadásul a fenti idézet csupán Lázár mondandójának csak egy szelete, felszólalásában egy olyan fantazmagóriát adott elő, aminek egy része köszönőviszonyban sincs a valósággal.
Hogy néhány példát is hozzak, beszélt többek között
- a kempingek megtartásáról,
- a nádasok és természeti értékek védelméről,
- a 2019-es Balaton-törvény vívmányairól és betartásukról,
- a közfunkciók védelméről,
és még számtalan olyan dologról, aminek a szöges ellentétét csinálják. Az elit igényeinek kiszolgálásáról ugyanakkor meglepően őszintén, hovatovább büszkén nyilatkozott – persze elfeledve, hogy az a társadalom túlnyomó részének kárára történik.
és még számtalan olyan dologról, aminek a szöges ellentétét csinálják. Az elit igényeinek kiszolgálásáról ugyanakkor meglepően őszintén, hovatovább büszkén nyilatkozott – persze elfeledve, hogy az a társadalom túlnyomó részének kárára történik.
A NER nemcsak hogy kisajátítja a Balaton partját, de nem egyszer a legszűklátókörűbb janicsárvirtus jegyében pusztítja le, amit megszerzett.
Persze hogy kényelmesebb kivágni a nádast a partmenti villa előtt, hogy a betontalapzatra hordott homokos rézsün lehessen a habokba merülni vagy szürcsölgetni a sex on the beach-t. Majd más megtartja, majd máshol megmarad, és ha véletlenül kiszabja a bírságot a kormányhivatal, úgyis van pénz rogyásig kifizetni. De a kialakított partszakasz megmarad. Hogy a tó élővilága hogyan sínyli meg a beavatkozásokat, mintha senkit sem érdekelne komolyan azok közül, akiknek van is hatásuk arra, hogy mi történik. Beszédes hogy az Origo már 2013-ban betonteknőként hivatkozott a Balatonra, a helyzet pedig azóta sem javult. Mintha a tópart új urait nem érdekelné, hogy pár évtized múlva mi marad a Balatonból, és csak a jövő évi profit számítana.
De a jóízlés és a felelős környezethasználat arculcsapása csak a probléma egy szelete. Mert az egy dolog hogy lebetonozzák-e vagy sem, tönkreteszik-e vagy viruló nádasok között cikáznak a halrajok a kristálytiszta vízben – ha a tóhoz földi halandó nem fér hozzá...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.