Szerző: JANECSKÓ KATA
2022.12.23.
– november közepe van, hétfő dél, Hanna ül az etetőszékében, kiskanálról kiskanálra fogy az ebédje, és amiről közben a szülei beszélnek, élete első kilenc hónapjának alig bírható bizonytalansága, egyszerre tűnik nagyon távolinak és a felnőttek zaklatottságán keresztül mégis nagyon is jelenvalónak. Hanna Apa&Apu, vagyis Pál Márton és Hanol Ádám kislánya, az óvodás Andris húga, A család az család kampány révén ismertté vált szivárványcsalád legfiatalabb tagja. Létezéséről a nyilvánosság november 17-én szerzett tudomást, a szülei ekkor látták elérkezettnek, biztonságosnak az időt arra, hogy megosszák: van egy lányuk is, akinek az örökbefogadását egy végsőkig vitt pereskedéssel, az édesanya akaratával is szembemenve meg akarta akadályozni a gyámhatóság, legjobb tudomásuk szerint politikai nyomásra.
Pál és Hanol, Marci és Ádám úgy döntöttek, hogy a Telexnek mesélik el részletesen Hanna történetét. Ez a cikk róla szól, és emellett körbejárja azt is, milyen esélyei vannak ma Magyarországon egy LMBTQ-közösséghez tartozó embernek, ha örökbefogadás útján szeretne szülővé válni, hogyan működik a rendszer, mióta miniszteri jóváhagyáshoz kötötték az egyéni örökbefogadásra jelentkezők alkalmasságát, és mekkora a hallgatás az illetékesek részéről, ha újságírói kérdéseket kapnak a témában.
Marci és Ádám fél éve nevelte Andrist, amikor belevágtak egy újabb örökbefogadásba. Andrisra, aki titkos örökbefogadással került annak idején hozzájuk, három évet vártak. Úgy voltak vele, hogy ha szeretnénk testvért, és rá is három évet vagy még többet kell majd várni, akkor itt az idő elindítani a folyamatot. Úgy beszélték meg, hogy hivatalosan az egyik gyerekük örökbefogadója az egyikük, a másiké a másikuk lesz, így mivel Andris hivatalos örökbefogadója Marci, Ádám volt a soron, hogy beadja a jelentkezését. 2018 őszén folyamodott a Fővárosi Gyermekvédelmi Központ és Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálathoz (Tegyesz). Az alkalmasságot érdemben itt vizsgálják: készül környezettanulmány, pszichológiai vizsgálat, felmérik szakmai szempontok szerint, jó helyre kerülne-e egyszer a jelentkezőnél egy gyerek.
Ádám jelentkezése, ahogy Marci mondja, „mint kés a vajon” ment át. A Tegyesz javasolta az alkalmassá nyilvánítást, a II. kerületi gyámhivatal pedig – mert a pár lakhelye szerint ők voltak az illetékesek – kiállította az alkalmassági engedélyt tartalmazó végzést. 2019 januárjára Ádám kezében voltak a papírok arról, hogy alkalmas örökbefogadónak. Az engedély három évre szól, és további egy évvel meghosszabbítható. A fővárosban a hosszabbítás a gyakorlatban, ha nem volt valami komoly változás, mondjuk nem költözött el az ember, nem betegedett meg súlyosan, vagy nem vette magához az összes gondozásra szoruló nagyszülőjét, csak egy nyilatkozat kitöltését igényelte, amiben a kérelmező kijelenti, hogy nem történt változás, és még mindig szeretne örökbe fogadni.
Ilyen egyszerűen ment a dolog Ádám esetében is, aki 2021 őszén, a folyamat elindításától számított három év elteltével adta be a hosszabbítási kérelmet. A hosszabbításról szóló határozatot 2021. november 2-én kiállította a II. kerületi hivatal. A papírok néhány hét alatt megérkeztek. „Még azelőtt, hogy Hanna története elindult volna, már a kezünkben volt az egy éves hosszabbítás” – mesélik.
Hanna története pedig Ádámék szemszögéből azzal indult el 2021 decemberében, hogy kaptak egy levelet Hanna édesanyjától. Leírta, hogy ő egy nyolc hónapos terhes kismama, aki szeretne gondoskodni a születendő gyerekéről, örökbe kívánja adni, mert úgy döntött, hogy nem ő neveli fel, és ha már nem ő maga neveli fel, akkor legalább szeretné kiválasztani, hogy ki az, aki majd ezt megteszi. Marcit és Ádámot ismerte a médiából és az Instagram-oldalukról, és rokonszenves volt neki, amit képviselnek, ahogyan gyereket nevelnek. Felajánlotta, hogy beszélgessenek. Ahogy Marciék visszaemlékeznek: ők „természetesen” az elején nem is hitték el, „hogy ez így igaz lehet, az egész teljesen szürreális volt”. De találkoztak Hanna édesanyjával, elkezdtek beszélgetni, és annak is nekiláttak utánajárni, hogy hogyan működik a nyílt örökbefogadás mint intézmény. Eddig ugyanis csak a titkos örökbefogadást ismerték, Andris azon az úton került hozzájuk.
Nyílt örökbefogadásra, tehát amikor a vér szerinti és az örökbe fogadó szülő ismeri egymást, Magyarországon civil alapítványok közvetítésével vagy a Tegyeszen keresztül van lehetőség. Ádámék úgy döntöttek, a Tegyeszt választják, mert az tűnt biztonságosabbnak, nem akartak támadási felületet hagyni. A folyamat része, hogy a krízisben lévő anya pszichológiai vizsgálaton esik át, többször is elbeszélgetnek vele, biztos-e az örökbe adásban, nem lehetne-e megoldást találni arra, hogy maga nevelhesse fel a gyereket. Hasonlóan több pszichológusi elbeszélgetésben volt része Ádáméknak is, és voltak közös találkozók is, ahol ott volt mindenki, az anya, a leendő apák mindketten, a Tegyesz képviselője, a pszichológus. Mindent tisztáztak, mi hogyan fog menni, mi mivel jár.
Ádámék szerint a Tegyesz és a pszichológus is nagyon támogató volt mind feléjük, mind az édesanya felé, segítették az ügyet, amennyire tudták. A Tegyesz a maga részéről azzal a szakmai javaslattal zárta az ügyet, hogy a pár fogadhassa örökbe majd Hannát, akinek a nevét az édesanyja választotta ki, még a terhessége alatt.
Ha minden a tervek szerint ment volna, a szülés után az anyának és az örökbefogadónak együtt be kellett volna mennie a gyámhivatalba aláírni a papírokat, a gyámhivatal ezután kiállított volna egy saját papírt. Ezzel a kezében Ádám hazahozhatta volna a kórházból a babát úgynevezett ideiglenes kihelyezésre, és ezzel megindult volna az a hat hetes periódus, ami alatt bármelyik fél meggondolhatja magát. Az örökbefogadás ezután hivatalosan lezárult volna, és ezzel kész, véget ért volna a történet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.