HOGYAN CSAPÓDNAK LE A GYEREKEKEN A TÚLTERHELT SZÜLŐK PROBLÉMÁI?

TELEX
Szerző: PEER KRISZTINA
2022.12.01.

A járványhelyzet óta pszichológusként azt tapasztalom, hogy a családok, gyerekek egy folyamatos és elhúzódó krízishelyzet szereplői, annak minden nehézségével, de annál kevesebb lehetőségével. Az orosz–ukrán háború híre érzelmileg terhelte, terheli meg a családokat, a gazdasági helyzet pedig sokak megélhetését veszélyezteti, létbizonytalanságba sodorja őket. De a szorongás anyagi helyzettől függően minden családban tetten érhető.

Mindezekre a társadalmi változásokra érkeznek meg a hétköznapi apróbb-nagyobb feszültségek, amelyekkel nap mint nap meg kell küzdenünk. Egy kisgyerekes szülőnek fejben kell tartania az összes gyereke különóráit, azok helyszínének változását a fűtés korlátozása miatt, a sportmeccsek időpontjait, azt, hogy mit kell bevinni éppen az óvodába, mit kér a tanító a soron következő iskolai rendezvényre, mindezt emailben, Facebook- és Messenger-csoportokban nyomon követve. Egy kamasznál kicsit máshogyan, de mégis hasonlóan, feladattal járó teendőink vannak: be kell fizetni a különóra díját, el kell vinni edzésre, különtanárt kell keresni számára, kinőtte a cipőjét, nem eszi meg a menzakaját, ezért biztosítanunk kell számára a meleg ételt otthon.

Minden családban mások az igények, mások a szükségletek, és a szülői reakciók is sokfélék. Egyikünk sem tökéletes, csinálhatnánk sok mindent jobban, máshogyan, de amikor az érzelmi megterheltség olyan fokú, hogy egyik napról a másikra vegetálunk, akkor nehéz változtatni is. Ha mindeközben még a veszteségeinkkel is meg kell küzdenünk (szeretett személy vagy munkahely elveszítése stb.), akkor még ennél is nehezebb dolgunk van.

Ebben a lelkiállapotban pedig – amit erősen átitat a bizonytalanság, kilátástalanság és tehetetlenség érzése – nagyon nehéz teljesíteni a munkahelyünkön (ha éppen van), mellette a családban is helyt állni és a gyerekeinkkel minőségi időt tölteni. Amikor leírom azt a kifejezést, hogy „minőségi idő”, az én gyomrom is összeszorul, és azonnal végiggondolom némi bűntudattal kísérve, hogy mikor ültem le több mint 20 percre valamelyik gyerekem mellé a szőnyegre.

Nehéz önmagunkra figyelni, miközben állandóan másokra kell figyelnünk, és a környező világot kell monitoroznunk, hogy fel tudjunk készülni arra, amire valójában képtelenség felkészülni. Ez a kiszámíthatatlanság, ez a kontrollvesztett állapot mindannyiunkban más-más választ indít el, és hiába tudjuk, hogy ha nem foglalkozunk eleget önmagunkkal, az a gyerekeinken csapódik majd le, nem tudjuk máshogyan csinálni...

ITT OLVASHATÓ 

LEGFRISSEBB HÍREK A TELEXEN