Szerző: BABOS KRISZTINA
2022.12.16.
Hétfőn dél körül érkeztünk a Pete-Csengersima határátkelőhöz, ahol 10 percet sem kellett várnunk: épp csak belepillantott a román és a magyar határőr az iratainkba, és kedvesen mosolyogva máris utunkra engedtek. Akárcsak tizenegynéhány éve, amikor Románia 2007-es EU-csatlakozását követően – ahogy akkor volt szokás mondani –, elkezdődött az országhatár „légiesedése”. Az ilyen könnyed átjutás azonban ma már sokkal inkább számít ritka kivételnek, mint szabálynak – előfordult már olyan is, hogy több mint négy órát álltunk a határnál.
Magyarországról jövet idén egy nyári délutánon nem is sejtettük, hogy kb. 5 kilométerre a vámtól a várakozó autók sorjáznak előttünk, azt hittük, baleset történt, és jó ideig türelmesen vártuk, hogy a helyszínelést befejezve a rendőrök intsenek, hogy folytathatjuk az utunkat. De nem intett senki, hogy mehetünk, egy idő után pedig leesett, hogy ez bizony maga a sor...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.