„FOLYAMATOS KITELEPÍTÉSBEN ÉLÜNK” - BESZÉLGETÉS VISKY ANDRÁSSAL

ÉLET ÉS IRODALOM / INTERJÚ
Szerző: KÁROLYI CSABA
2022.12.30.

Visky Andrásnak 65 évesen megjelent az első regénye, a Kitelepítés. A költő, drámaíró, esszéista, színházi ember most műfajt váltott. Mintha egész eddigi életművének összegzése lenne ez a nagyszerű, kibírhatatlan és letehetetlen könyv. A valóságos családtörténet megnézhető az On the Spot – Az ellenség gyermekei sorozatában. Szörnyű és gyönyörű. De hát ez meg egy regény. Igaz, ez is szörnyű, és ez is gyönyörű.

– Mi történt volna, ha édesanyád nem tudja magával vinni a Bibliát, mikor kitelepítenek benneteket? Illetve, hisz ez regény, mi lett volna akkor, ha ebben a fikcióban „Anyánk” nem tudja magával vinni a Bibliát? Lehet, hogy ilyet nem szabad kérdezni, de mégis ezt kérdezem.

– A kontrafaktuális kérdéseknek értelmük van, különösképpen akkor, amikor fikcióról beszélünk, és regényről. Mert ez mindig értelmezi a valóság nehézkes megragadhatóságának a kalandját. Anyámat ismerve ő ugyanúgy összegyűjtött volna bennünket esténként a gyertyafény köré, mert kezdetben nem volt egyebünk, mesélt volna nekünk, és énekelni tanított volna. Anyám kottaolvasó volt, és templomi orgonán is játszott, nem nagyon kántorkodott, de nagyon szép hangja volt, ezért bennünket megtanított négy hangra énekelni is.

– Igen, az éneklés oké, de az a mese nem a Biblia szövege lett volna szó szerint, főleg nem Károli Gáspár veretes nyelvén. Szóval azt akartam kérdezni, hogyan írtad volna meg ezt a regényt, ha nincs a Biblia?

– A Biblia előbb-utóbb megjelent volna a lágerben, mert Nényu később jött utánunk, neki az ikreket még prezentálnia kellett, hogy ők is elfoglalják méltó helyüket a kitelepítettek körében, szóval Nényu biztosan elhozta volna a Bibliát, hiszen ő saját döntéséből még a családi fényképalbumot is elhozta, ami súlyos szenvedések forrásává lett számomra...

ITT OLVASHATÓ 

AZ ÉS ÉVVÉGI DUPLA SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE