Szerző: GÉGÉNY ISTVÁN
2022.12.22.
Újra elérkezett a közismert mondás aktualitása, miszerint sok ember minden „másnap” ellátogat a templomba: Húsvét másnapján, meg Karácsony másnapján. Valóban, az éjféli misék létszámadatai alapján, kis hunyorítással, erős túlzással talán még hihetőnek is tűnne a „keresztény Magyarország” mítosza. De ha annyit jelentene a kereszténység, hogy valaki most jött a templomból, nagy bajban lenne az illető társadalom, morálisan mindenképp. Mert a lélek tisztaságát nem kilóra mérik, avagy az ennek a cikksorozatnak az első írását jegyző Fábri Györgyöt idézve: a betlehemi csillag erejét nem tudjuk lájkokkal skálázni.
Ez a felismerés pedig szorosan összefügg a mostani népszámlálással, amelynek vallási hovatartozásra vonatkozó kérdése a legnagyobb udvariassággal közelítve is kevés érdemi információt fog szolgáltatni arról, hogy mennyire járja át a keresztény értékrend, hitbeli elkötelezettség, különösen pedig a kereszténységből fakadó tettek sokasága hazánk polgárainak sokmilliós közösségét. Az viszont látványosan felismerhető, hogy valahogy mindig akkor jut eszébe az egyházi vezetőknek saját tevékenységük fontosságáról különböző reklámfelületeken információt közölni, amikor jelentős mértékű anyagi érdekük fűződik ehhez. Hogy erre a lehengerlő reklámkampányra aztán honnan jut forrás, miközben még a papok fizetését is az állam egészíti ki, maradjon költői kérdés.
S bár lehet ügyeskedni a számokkal, azért mégiscsak a szemünk láttára omlik össze a hazai egyházi struktúra, ezzel párhuzamosan és ettől nem függetlenül egyre indulatosabb, egyre sebzettebb szívű a magyar nemzetnek az a része, amely még nem költözött el melegebb szívű éghajlatra. Ez pedig nem a véletlen műve, hanem egy súlyos rendszerhiba eredménye...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.