Szerző: L. RITÓK NÓRA
2022.12.01.
Néha egészen félelmetes elolvasni egy-egy korábban íródott költeményt.
Ugyanazokat a mintázatokat érzékelhetjük. És ugyanazokat építjük. Néha azt érzem, ciklikus az egész. Mindig visszatérünk, ugyanoda. A viszonyulásokban nincs változás. Hatalmi harcok vannak. Amiben néha lélegzetvételhez jutunk, és akkor az ember úgy érzi, fejlődés van. Aztán kiderül: nem. A technika fejlődik, de az ember alig.
Az, hogy milyen emberek vagyunk. Erre kellene fókuszálni. Hogy jobb emberek legyünk.
"Ebben az országban most tisztesség-fogyta van,
gyűlölség, gyávaság, pimasz kéz-kezet mos,
segg segget nyal, és vérengzeni kezd a nyúl,
és élőhúsra kap rá a pocok is. Vadak vagyunk megint,
s vadásznának reánk. Ne legyen így."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.