EGY ÓVODÁS NAPLÓJA 36. – ÚÉV

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2022.12.30.

Aszonta az Ibojnéni a tennap, hogy na, ki jön hozzánk holnap gyerekek, na ki, de senki nem tudta kitalálni, hogy egyfolytába találós kérdéseket rak föl titokzatossan, hogy na, ki. Se a Mikulás nem lehet, hogy jön, mert már rég el is ment, de a Jézuska se, mert ő is egy hete már, hogy megszületett, igaz a fája még ott áll a szobában, de kétszer nem szok jönni, egy évbe legalábbis. Úgyhogy a Kisböske is nézett nagyon, hogy na, ki jön, csak a Pityu találgatott, hogy a képviselő bácsi vagy a papbácsi, mert más nem nagyon jár ide mihozzánk az oviba. Mi szoktunk még, de mi meg nem vagyunk se meglepetés, se nem hozunk semmit se.

Mondtam is az anyunak, hogy jön valaki holnap az oviba mihozzánk, de az anyu is csak arra jutott, mint a Pityu, hogy vagy a papbácsi vagy pedig a képviselő, és az apu is hozzá tette, hogy úgyis régen ette őket oda a rosseb. Kérdeztem tőle, hogy mi az a rosseb, ami odaeszi őket, de csak legyintett és kiment a konyhába, meg magára zárta az ajtót. Kérdezte az anyu, hogy kell-e szépruha, fehér ing meg kantáros nadrág, de efelől az Ibojnéni nem rendelkezett, hogy mibe is kellene menni, úgyhogy úgy indultunk el reggel, mint akármilyen másik nap, amikor nem jön senki az oviba, csak mi megyünk oda minduntalan és szakadatlan.

Valami furcsa fények voltak az Ibojnéni szemibe, amikor odaértünk, máskor is szokott neki így csillogni, úgyhogy most már bizonyos volt, hogy a papbácsi jön vagy a képviselő bácsi, mer ő meg szép ruhába volt, ki volt festve az arca meg a szeme neki, és úgy illatozott, mint amikor a vécét fújjuk be sprével a nagydolog után. A dadus is hozta be gyorsan a reggelit, hogy végezzünk hamar vele, hogy amikor jön a kettő közül az egyik bácsi, ne legyünk majszosak és maszatosak, a hajunk is el legyen fésülve szépen oldalra, de leginkább ne kiabáljunk, meg ne csináljunk semmit igazán, mert abból a baj van mindig csak az emlékek szerint.

Végeztünk gyorsan, de a Kisböske éhes maradt, ahogyan mindig is éhes marad, de szépítkezni kellett, mer megállt egy nagy fekete autó az udvaron a homokozó mellett, széttúrta a nedves füvet, ott maradtak a kereke csíkjai a füvön. És valóban, kiszállt belőle a képviselő bácsi, meg még három másik is, és nyitották az ajtaját, és zsákokat szedtek elő belőle, sokat. Úgy indultak meg, mint egy menet meg trombitaszó, trappoltak az oviba be a zsákjaikkal, mintha mind Mikulás lenne, és az összes hozná az ajándékokat nekünk, akik nem is biztos, hogy megérdemeljük, pláne ennyi sokat. Senki nem tudta, mi lehet az a sok...

ITT OLVASHATÓ