Szerző: L. RITÓK NÓRA
2022.12.25.
Sokszor próbáltam már elkapni egy érzést ezeken a karácsonyra rajzolt grafikákon, de most állt össze bennem, hogy mi is ez…
Nem vagyok vallásos, de a szakrális tereket szeretem… mindegy, hogy az 12. századi kolostor-rom, vagy épp modern templom. És az is, hogy milyen valláshoz kötődik. Azt hiszem, az emberek miatt csodálom ezeket, egyrészt a templomépítészet teljesítményei miatt, másrészt a sok „lenyomat” miatt, amit a benne levők hagytak és hagynak. Szóval, misztikusan hat rám…
Egyszer Jeruzsálemben, az óvárosban voltam abban a fantasztikus térben, ahol az összeépült templomokban zarándokok sokasága mozog, végeláthatatlan hullámzásban. Már nem emlékszem, melyik részben, de egy nagyobb belső tér egyik sarkában volt egy kis kápolna. Pár lépcsőfok vezetett az ajtóig, felmentem, a kis térben oldalt padok voltak, már ült is ott valaki, és szemben az oltárnál egy fiatal apáca volt. Ahogy meglátott, kedvesen intett, hogy üljek le, aztán visszafordult az oltár felé. Nagyon szép volt… Aztán folytatta az imáját, és énekelni kezdett. Gyönyörű hangja volt. Olyan lelki tisztaságot lehetett ott érezni, hogy nem tudom elmondani…
De most tudom, hogy a tiszta női arcban, tekintetben, amit ilyenkor, karácsonykor motívumként használok, őt jelenítem meg.
A tisztaságot, szépséget, reményt…egy nő tekintetében.
Furcsa volt, hogy erre most jöttem rá…annyi év után. Az emberben az élmények, megtapasztalások nyomot hagynak. Valami miatt ennek most kellett előjönnie. Talán épp azért, mert most olyan a világ körülöttünk, amilyen.
És én most vágyok a tiszta tekintetekre. Vágyom a tisztaságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.