BEER MIKLÓS: EL KELL ÉRJÜK, HOGY NE LEGYEN AZ EGYHÁZUNK ÉLETÉBEN TABUTÉMA

SZABAD EURÓPA
Szerző: FAZEKAS PÁLMA
2022.12.27.

Nyugdíjasként elfoglaltabb, mint valaha. Jövőre 80 éves lesz. Ezen a nyáron keveset kenuzott, de kerékpározni elszökik néha. Olyan egyházat szeretne, amelyben nincs tabutéma. Szerinte az emberek közelebb vannak egymáshoz, mint gondolnák, és el kellene jutni odáig, hogy tisztelni tudjuk mások hitét, meggyőződését. Interjú Beer Miklóssal, a Váci Egyházmegye nyugalmazott püspökével az állam és az egyház viszonyáról, a cölibátusról, a nyitás felé tartó egyházról és arról is, nem bánta-e meg, hogy ezt a hivatást választotta. A Szabad Európa podcastsorozatában, a Szelfiben elhangzott beszélgetés szerkesztett, rövidített változata.

Sokan beszélnek arról, egyházi személyek, hogy elhívást éreztek. Hogy volt egy olyan momentum az életükben, amikor bizonyossá vált az addigi sejtés, hogy ezt a hivatást kell választaniuk. Ön tud ilyen pillanatot mondani?

Személyeket tudok mondani, de ez egy folyamat volt, ahogy érlelődött bennem az elhívás, a hivatástudat. Vallásos családba születtem. Édesapám ugyan meghalt Budapest ostrománál, tehát őt nem is ismerhettem, akkor másfél éves voltam, de édesanya, nagymama, aztán később a nagynéném, meg a tágabb család is vallásgyakorló volt. Aztán olyan szerencsém volt, hogy olyan hiteles papok jelentek meg az életemben, akikre felnéztem, akiket csodáltam. Ilyen volt például a Bakáts téri templomban Fundéliusz atya, akinél első áldozó voltam. Aztán, amikor Zebegénybe kerültünk édesanyámmal az ötvenes évek elején, Vajda József lett ott a plébános. Egy tudós, Rómában tanult pap. Végtelenül szerény, aszkéta, hiteles ember. Ő nevelt gyerekkoromban. Ő vitt az első titkos cserkésztáborba, a börtön kockáztatva. Amikor a váci gimnáziumba kerültem, ott megint csak egy fiatal pap volt, Pálos Frigyes, aki aztán egészen a püspöki szolgálatom végéig, 2019-ig mellettem volt Vácon...

ITT HALLGATHATÓ MEG, ITT OLVASHATÓ