Szerző: SZ. BÍRÓ ZOLTÁN
2022.12.22.
Oroszország a Szovjetunió felbomlása után többször is kísérletet tett arra, hogy saját felügyelete mellett újjászervezze a posztszovjet térséget. Először, 2000 októberében létrehozta az Eurázsiai Gazdasági Közösséget (Jevrazijszkoje Ekonomijszkoje Szoobscsesztvo, JeESZ). A szervezetnek Oroszország mellett négy FÁK-térségbeli ország – Belarusz, Kazahsztán, Kirgizsztán és Tádzsikisztán – lett a tagja. Ám ez az összefogás néhány év elteltével elhalt, és helyét 2003 szeptemberétől egy újabb integrációs szervezet vette át. Az Egységes Gazdasági Térség (Jegyinoje Ekonomicseszkoje Prosztransztvo, JeEP) néven létrehozott csoport a Szovjetunió négy, gazdasági és politikai tekintetben egyaránt legfontosabb egykori tagköztársaságát – Oroszországot, Ukrajnát, Belaruszt és Kazahsztánt – fogta egybe. Ez volt a Független Államok Közössége (FÁK, Szodruzsesztvo Nyezaviszimih Goszudarsztv) mellett az egyetlen olyan posztszovjet integrációs kísérlet, ahová sikerült Ukrajnát is becsábítani. Erre sem azelőtt, sem azóta nem találni példát. Az ukránok ugyanis soha nem csatlakoztak sem a térség katonai szervezetéhez, a kezdetben Taskenti Paktumként emlegetett, majd a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete (Organyizacija Dogovora o kollektyivnoj bezopasznoztyi, ODKB) nevet felvett katonai tömbhöz, sem a később megalakuló Vámunióhoz (Tamozsennij Szojuz), sem annak utódjához, az Eurázsiai Gazdasági Unióhoz (Jevrazijszkij Ekonomicseszkij Szojuz, JeESZ).
Mindezek olyan próbálkozások voltak, amelyek nem keltették fel sem az ukrán politikai vezetés, sem az ukrán társadalom érdeklődését és bizalmát. Kivételt az Egységes Gazdasági Térség koncepciója jelentett, de az sem tartósan. A 2004-es őszi „narancsos forradalom” nyomán hatalomra került nyugatos tábor, élén az akkor megválasztott Viktor Juscsenkóval, gyorsan kivezette az országot a szervezetből.
Oroszország azonban nem adta fel, és újabb integrációs kísérletekbe fogott. A Vámuniót 2010-ben, belarusz és kazah részvétel mellett hozta létre; néhány évvel később Örményország és Kirgizsztán is csatlakozott. Moszkva azok után, hogy az általa támogatott Viktor Janukovicsot választották meg 2010-ben Ukrajna elnökévé, ismét reményt látott arra, hogy sikerül Kijivet meggyőzni a Vámunióhoz történő csatlakozásról. Janukovics azonban, aki mind a 2004-es, mind a 2010-es elnökválasztás idején élvezte Oroszország támogatását, már röviddel beiktatása után fontosnak találta, hogy felvegye a kapcsolatot az Európai Unióval, és kezdeményezze az Ukrajnával kötendő társulási szerződés kidolgozását. A tárgyalások gyorsan haladtak, és a megállapodás szövege 2012-re el is készült. Az EU azonban egy ideig különféle körülményekre – mindenekelőtt Julia Timosenko börtönbüntetésére – hivatkozva halogatta a dokumentum aláírását, mígnem a felek abban egyeztek meg, hogy a megállapodás aláírására 2013. november 29-én a Keleti Partnerség program soros, Vilniusban tartandó csúcstalálkozóján kerül sor. Ezzel párhuzamosan Moszkva ígéreteket és fenyegetéseket is bevetve próbálta rávenni Janukovicsot, hogy Ukrajna ne írja alá a társulási szerződést, hanem helyette csatlakozzon az Oroszország vezette Vámunióhoz. A nyomásgyakorlás végül sikeresnek bizonyult, és az ukrán vezetés mindössze nyolc nappal a társulási szerződés aláírása előtt bejelentette, hogy nem parafálja azt. Az aláírás elhalasztása azonnali társadalmi tiltakozást váltott ki, és elindította az utóbb „majdani forradalomként” elhíresült folyamatot, ami a következő év februárjában Janukovics bukásához vezetett...
AZ ÉLET ÉS IRODALOM KARÁCSONYI DUPLA SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.