AZ ÉV, AMIKOR A KENYÉR EZER FORINT LETT, A KORMÁNY MÉGIS ÚGY ÉREZTE, A KILAKOLTATÁSOKNAK ÉS A FELELŐSSÉGHÁRÍTÁSNAK VAN ITT AZ IDEJE

MÉRCE
Szerző: CSENGEL KARINA
2022.12.27.

„Tudod, amikor az van, hogy lakáskulcsod van, és kimondod azt, hogy megyek haza… Ezt csak az tudja, milyen, aki már volt úgy, hogy nem tudott hova menni. Amikor nem tudsz emberhez méltóan élni”

– mondta egy augusztusi napon elérzékenyülve Szilvi, amikor sok évnyi hajléktalanság után végre saját józsefvárosi önkormányzati bérlakása előtt állva mesélt a Mércének családja helyzetéről.

Szilvi a 3 éves korában magához vett unokájával, és élettársával rokonról rokonra vándorolt az utóbbi években Budapesten, hogy meg tudják magukat valahol húzni. Hiába dolgoztak, lakhatásra nem futotta, ráadásul az albérletpiacon igencsak erősen jelen lévő, romákkal szembeni rasszista előítéletekkel is meg kellett küzdeniük. Pénz és önkormányzati bérlakás híján hiába tudtak mindig 2-3 hónapot valamelyik családtagnál lakni, valójában hajléktalanként éltek.

Szilviéknek óriási szerencséjük volt: kapcsolatba kerültek az Utcáról Lakásba Egyesület (ULE) munkatársaival, akik biztos lakhatást ajánlottak és minden támogatást megadtak nekik, amit a rendszer képtelen volt.

Ahogy Szilvi is többször kiemelte beszélgetésünk során, csak nagyon kevés nehéz helyzetű ember jut ilyen, valóban életmentő, hosszú távú segítséghez...

ITT OLVASHATÓ