Szerző: BOZZAY BALÁZS
2022.12.27.
Több olyan, a társadalmi működés szempontjából kulcsfontosságú rendszer is súlyos válságjeleket mutatott idén, amivel évtizedeken át nem foglalkoztak megfelelően sem a kormányok, sem az állampolgárok. Ebben a cikkben azokkal a témákkal (például nyugdíjrendszer, egészségügy) nem foglalkozunk, amik ugyan szintén reformokra szorulnak, de idén nem kerültek nagyobb válságba a korábbi évekhez képest. Csak azokat az ügyeket vesszük végig vázlatosan, amik idén jelentősebb válságjelenségeket produkáltak a korábbi időszakokhoz képest.
Oktatás
A pedagógusok évek óta hallatják a hangjukat, mert szeretnék ha javulna a hazai oktatás helyzete. Idén azonban a korábbiakhoz képest sokkal nagyobb sebességi fokozatba kapcsoltak a demonstrációkkal. A céljaik régóta változatlanok. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy számottevő béremelést szeretnének. A kormány – kritikusai szerint áthárítva a felelősséget – az EU-val való megállapodáshoz kötött helyreállítási alapból szeretné finanszírozni az ágazat béremelését.
Drámai képpel szembesülünk, ha megnézzük, mit is jelent pontosan az, hogy „keveset keresnek a tanárok”. Az idei infláció tükrében egyáltalán nem túlzás azt mondani, hogy kétséges, ki lehet-e egyáltalán jönni egy kezdő tanári bérből, de az is brutális, hogy a pálya csúcsán lévő tanár (egyetemi végzettség, legalább 42 éves tapasztalat) alig valamivel 400 ezer forintos bruttó bér fölé juthat el, ami jelenleg a magyar átlagbér alatt van.
Akkor látszik igazán, hogy mennyire alulfizetettek a tanárok, amikor más diplomás szakmákkal hasonlítjuk össze a bérüket. A 2014 óta szinte minden ágazatban jelentősen nőttek a bérek, ez alól több, közpénzből finanszírozott szektor sem volt kivétel. 2020-ban például sok év halogatás után megduplázták az orvosok béreit, idén pedig a rendvédelmi dolgozók kaptak körülbelül 20-40 százalékos emelést.
A nemzetközi összehasonlítás sem mutat kedvezőbb képet a tanárok hazai megbecsültségéről. Az OECD országai közül a második legrosszabb helyen állunk, ha azt nézzük meg, mennyit keres egy tanár 15 év tapasztalattal. Ennél is lesújtóbb a diplomás átlagbérhez viszonyított kereseti helyzet, az OECD adatai alapján ebben tényleg sereghajtó Magyarország a maga 60 százalékos adatával.
És ha már nemzetközi példák, Portugáliában 15 év alatt rendbe tették Európa egyik legrosszabb oktatási rendszerét. Ebben a cikkben vettük végig, hogy jutottak el ide a portugálok, mik lehetnek a sikereik okai, és mit tanulhatunk ebből mi, magyarok.
Magyarországon nem pusztán arról van szó, hogy a tanárok az értelmiségi léthez képest méltatlan körülmények között élnek, hanem arról is, ilyen alacsony bér mellett lassan lehetetlenné válik fenntartani a szükséges létszámú pedagógusállományt az országban. „A versenyszféra elszívja a frissen végzett tanárokat. Pár évvel ezelőtt még 6 ezer új tanár kezdte el a pályát évente, de a minősítővizsgát közülük is nagyjából 2 ezren tették le, mert szembesülnek a megalázó bérrel. Idén csak 2 ezren kezdték el a pályát, közülük várhatóan 600-an tesznek gyakornoki vizsgát, így majdnem tízszer annyian mennek nyugdíjba, mint ahányan a pályára állnak” – mondta Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke korábban a Telexnek.
Ennek a trendnek következtében a tanárok medián életkora 53 év. A közoktatásban dolgozó pedagógusok jelentős része 50 év fölötti, csak töredékük tartozik a 20-29 éves korosztályba. A pedagógusok számának csökkenése tíz éven belül a mainál sokkal kézzelfoghatóbb méreteket ölt majd. Ennek okairól, iskolán túlmutató hatásairól Lannert Judit oktatáskutató osztotta meg gondolatait a Telexen.
A kormány legutolsó ajánlata szerint – ha dűlőre jutnak az EU-val – jövőre 20,8 százalékkal, 2024-ben 25 százalékkal, 2025-ben pedig a jelenlegi bázishoz mérten közel 30 százalékkal emelik majd a tanárbéreket. A cél az, hogy 2025-re bruttó 777 ezer forint körül legyen a fizetés, és ekkorra a pedagógusok bére érje el a diplomás átlagbér 80 százalékát.
.A béremelésen kívül a pedagógus érdekvédő szervezetek és önszerveződő tantestületek sok más javítandó dolgot is látnak a magyar oktatási rendszerben. Szeretnék például elérni, hogy
- csökkenjen a tananyag mennyisége,
- a lexikális tudásra túlzottan nagy hangsúlyt fektető iskolai elvárások helyett kerüljenek jobban előtérbe a modern kompetenciafejlesztés és a kritikai gondolkodás elvei,
- legyen szabad tankönyvválasztás,
- legyenek mérsékeltebb osztálylétszámok és modern taneszközök,
- ne sorvasszák el a természettudományos oktatást.
Az egyik legnagyobb felháborodást kiváltó intézkedés idén a pedagógusok sztrájklehetőségeinek kicsontozása volt. Egy február 11-i rendelet előírta, hogy az „elégséges szolgáltatás” keretében annyi feladatot kellene ellátnia a pedagógusoknak sztrájk közben – felügyelni a gyerekekre, megtartani az órák felét, a végzősöknek pedig az összes érettségi tantárgy óráját –, hogy a munkabeszüntetés alig lenne látható. Egyes iskolák tantestületei erre a helyzetre polgári engedetlenség keretében megszervezett munkabeszüntetéssel reagáltak.
A fideszes megmondóemberek és a kormánymédia úgy próbálja beállítani, hogy az oktatás ügyében is csak pártpolitikai alapon motivált, balliberális erők akarnak elégedetlenséget szítani. Erre azonban egyházi iskolák tucatjaiból érkező több száz tanár cáfolt rá például a november elején tartott „tanárballagáson”, ahol az oktatás mély válságáról beszéltek és igazságos fizetéseket követeltek. A békés fáklyás felvonulás résztvevői az oktatás tarthatatlan állapotára, a pályaelhagyásra, az autonómia hiányára hívták fel a figyelmet. Sokan hangsúlyozták közülük, hogy kormánypárti kötődésük miatt nem akarják megdönteni a rendszert, „csak tanítani akarnak”...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.