Szerző: ÓNODY-MOLNÁR DÓRA
2022.11.29.
Néhány nap múlva értékeli az Európai Bizottság azokat az intézkedéseket, amelyeket a kondicionalitási mechanizmus keretében vállalt a magyar kormány, hogy végre hozzájusson az uniós forrásokhoz. Sajtóhírek szerint ezekkel a lépésekkel az Európai Bizottság továbbra is elégedetlen, így feltehetően azt fogja javasolni, hogy a Magyarországnak elvileg járó költségvetésnek egy részét, nagyságrendileg 3000 milliárd forintot fagyasszanak be.
Sokan érezhetik úgy, hogy ez igazságtalan lépés Magyarországgal szemben, pedig ez egy évekig tartó, hosszú folyamat egyik végpontja. Az uniós intézményekkel való huzakodás ugyanis nem most kezdődött, hanem 2010 és 2014 között, amikor Orbán Viktor a hatalomra jutását követően megszállta az állami intézményeket, új alkotmányt írt, átszabta a választási- és a médiatörvényt. Már akkor jól látható volt, hogy az emberi jogokra és a jogállamra alapuló európai értékekkel szembe helyezkedve fog kormányozni. Az egyik legsúlyosabb probléma Magyarországon, hogy a kormány döntéshozó úthengere mindenkin átgázol, s Orbán az első kétharmados felhatalmazás után kiiktatta a törvényalkotást megelőző társadalmi egyeztetést is.
És hogy jön ez a jogállamisági kérdésekhez?
Ha az oktatást érintő kormányzás 12 évén végig nézünk, jól látható, hogy a társadalmi párbeszéd hiánya milyen súlyos következményekkel járt. Egy példa: 2012-ben az Orbán-kormány 18-ról 16 évre szállította le a tankötelezettséget, ennek hatására megnövekedett a lemorzsolódás és a végzettség nélküli iskolaelhagyók aránya. Hiába szóltak a közgazdászok és az oktatáskutatók, hogy ez a lépés nagyon súlyos következményekkel jár majd a hosszú távú magyar munkaerőpiaci kilátásokra, Orbán oktatási kérdésekben csak arra hallgatott, aki azt mondta, amit ő hallani akart...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.