LANNERT JUDIT: A KORMÁNY MINDIG AZ INNOVÁCIÓRÓL BESZÉL, CSAK ÉPP AZ OKTATÁSBA NEM ENGEDI BE

HÍRKLIKK
Szerző: MILLEI ILONA
2022.11.03.

Az oktatásban is egy csomó unortodox megoldásra lesz szükség – véli Lannert Judit oktatáskutató. A Hírklikknek arról is beszélt, hogy abszolút ki kell jönni a „45 perces órák, napi öt-hat óra, sok tantárgy” iskolából, össze kell tudni kapcsolni a tudásokat, hogy szinergiát, együttműködést teremtsünk, mert akkor kevesebbel többet elérünk. Pedagógusköröket kéne létrehozni, amik azon gondolkoznának, hogy milyen unortodox megoldásokkal lehetne létrehozni a hatékonyabb oktatást, egyúttal a felgyorsult világgal való kompatibilitást. Erre lehetne adni az uniós pénzeket és már rég neki kellett volna állni az átalakításnak.

– Csák János kulturális és innovációs miniszter az Indexnek adott interjúban azt mondta, hogy „valóban létezik strukturális pedagógushiány. Sok az apró iskola, ahol kevés a gyerek, vagy akár az olyan gimnázium is, ahol egy évfolyamon csak tizenegynéhány fiatal tanul. Ez a helyzet az elmúlt harminc évben alakult ki, azok a viták, hogy legyen-e mondjuk körzetesítés, összevonjunk-e iskolákat, ahol jobb minőségű lenne a tanítás, mindig átpolitizálódnak.” Ezzel gyakorlatilag elismerte, hogy be kéne zárni iskolákat, csak politikai okokból nem teszik meg ők sem?

– Ez azért érdekes történet, mert a 2000-es évek második felében elkezdték becsukogatni ezeket a kisiskolákat, és 2010 után nyitotta újra a Fidesz, falumegtartó ereje okán. Az egyházi iskolák megerősítésével pedig tulajdonképpen hozzájárultak a középiskolák kis méretűvé tételéhez is. A kérdés valóban átpolitizálódik, de emögött nemcsak az van, hogy fönt valamit kitalálnak, hanem az is, hogy mit akarnak a helyiek. Az a baj, hogy ezeket az érdekeket egész egyszerűen nem sikerül szétbogozni és rendesen végigbeszélni. Mert a helyi iskolaigazgató biztos nem akarná, hogy bezárják az iskoláját, ő szeretne ott iskolaigazgató lenni. A falusiak is azt szeretnék, ha ott lenne az iskola, miközben fönntarthatatlanná válik. Tulajdonképpen tankerületi szinteken kellene újragondolni az iskolarendszert, a helyiek bevonásával. Ez valahogy soha nem ment. Abban igaza van Csáknak, hogy nem most született ez a probléma, 30 éve velünk van. Mindig voltak a helyi igények: a szabadság, meg a mienk, és ez „tök jó”, és mellette volt az, hogy milyen erőforrásaink vannak. Amiben nem jók a magyarok, az a közgazdaságtan. Nincs semmilyen alapképzés belőle. Ebből következően, nem igazán tudják, hogy az adót mire fizetjük, s hogyan lehetne jól elkölteni. Igazából az adótudatosság alacsony foka az, hogy nem nagyon sikerül ebben a kérdésben továbblépni. Ez nem egy egyszerűen megoldható probléma, mindenkinek van egy kicsi igaza. Itt valóban a jó kompromisszumokat kéne kidolgozni. Ehhez egyrészt kellenének olyanok, akik értenek hozzá, és döntéshozó pozícióban vannak – legyen ez akár a tankerület, az igazgatók, vagy épp egy minisztérium –, és kellene valami bizalom egymás iránt, ami meg szintén nincs. Azért, hogy végre mindenki megpróbáljon valahogy egy közös megoldás fele elindulni. Nincs új a nap alatt, amit Csák János mondott, az valóban úgy van. Valóban nem csak a falusi kisiskolákról van szó. A városi középiskolák is jóval kisebbek, mint az európai átlag, vagy amit jó minőségben fönn lehetne tartani...

ITT OLVASHATÓ