Szerző: KÁRPÁTI JÁNOS
2022.11.03.
Ben-Gvir és pártja pedig a tavaly májusi gázai háború óta növekvő támogatottságra tett szert. Ezt követően a megszállt nyugati parton, valamint magán Izraelen belül izraeliek ellen elkövetett palesztin támadássorozat nyomán még több támogatója lett a korábban a periférián politizáló Ben-Gvirnek, amely „a jog és a rend” ígéretére, az emberek személyes biztonságának a javítására épített kampányt, és kilátásba helyezte a halálbüntetés kiszabását a terroristákra. A Ben-Gvirre voksolók közt sok az első szavazó, a katona, valamint a felső-középosztálybeli. Sikerült magához vonzania olyanokat, akik eddig a centrista pártok és a jobboldali blokk között ingadoztak.
Győzelmi beszédének elmondásakor Ben-Gvir a színpadra hívta azt a Dov Lior rabbit, aki szélsőséges, rasszista, nőgyűlölő vallási állásfoglalásairól ismert – írja az Axios és hozzáteszi, hogy a beszéd közben néhány támogató a „halál az arabokra, halál a terroristákra” jelmondatot skandálta.
A portál kitér arra, hogy Ben-Gvir, aki a rasszista retorikájáról közismert, 1990-ben meggyilkolt Meir Kahane rabbi tanítványa volt, jelezte, hogy új minisztériumot kíván létrehozni az államhoz hűtlenek és az „ellenségek” kivándorlásának a bátorítására. Ben-Gvir politikai partnerének számít Bezalel Smotrich, a Vallásos Cionizmus elnevezésű párt vezetője, aki nem tartotta terrorizmusnak egy palesztin család zsidó telepesek általi megölését, illetve aki melegellenes parádét szervezett Jeruzsálemben. Szintén részese a szélsőjobbos összefogásnak Avi Maoz, a főként az LMBTQ-jogokat ellenző Noam radikális vallásos párt vezetője. Megemlíti az Axios azt is, hogy Ben-Gvir pártjában található Isaac Wasserlauf, az afrikai menedékkérők elleni mozgalom aktivistája, valamint Almog Cohen, aki támogatóan nyilatkozott Putyin Ukrajna elleni inváziójáról.
A Süddeutsche Zeitung szerint újra szalonképessé vált Izraelben a szélsőjobb, és Bibi leendő kormánya jobboldalibb lesz, mint bármely más korábbi kormányzat Izraelben. A dpa az imént említett Smotrich által hangoztatott radikális programelemek közt felhívja a figyelmet arra, hogy meggyengítené az igazságszolgáltatást, és olyan törvénymódosításra is készül, amely lehetővé tenné, hogy a Netanjahu ellen csalás miatt folyó eljárást beszüntessék. Jochanan Plesner, az izraeli Demokrácia Intézet igazgatója a német hírügynökségnek úgy nyilatkozott, hogy a jelzett elképzelések megvalósítása meggyengítené a hatalommegosztás rendszerét, és utat nyitna Izraelben a rendszerszintű korrupció előtt.
Itamar Ben-Gvirt dpa egyenesen politikai gyújtogatónak nevezi, akinek az a véleménye, hogy a palesztin randalírozók ellen éles lőszert kell használni, a Jordán nyugati partját annektálni kell, az ottani arab lakosságot pedig kivándorlásra kell ösztönözni, mondván, Európának szüksége van dolgos kezekre.
Ezek a szövetségesek azonban – folytatódik a dpa tudósítása – kényelmetlenné is válhatnak Netanjahu számára. Gail Talsir, a Héber Egyetem politológusa szerint nem lesz könnyű megzabolázni a szélsőségeseket, akik nagy árat kérnek a támogatás fejében. Talsir arra számít, hogy Netanjahu alárendelt szerepre fogja kárhoztatni a palesztinokkal való megbékélés folyamatát, és újra középpontba állítja az Irán elleni harcot. Míg az eddigi kormányfő a nemzetközi porondon a liberális szövetségesekre összpontosított, Netanjahu várhatólag olyan antiliberálisokkal keres majd kapcsolatot, mint a magyar vagy a lengyel vezetés.
A Die Zeit című német magazin Jörg Lau kommentárját közli, amely szerint a békefolyamat és a kétállami megoldás kifejezés belátható időre értelmezhetetlenné vált. Az elemző úgy fogalmaz: ennek az izraeli választási küzdelemnek a szomorú igazsága az, hogy a jobboldal egyszerűen jobban harcol. Van terve: az izraeli állam átépítése az identitás jegyében, a telepekkel, az annektálással, a még ellenálló intézmények – így a független bíróságok – lecsiszolásával. Lau szerint az ugyanakkor kérdés marad, hogy pontosan miért is küzdenek a centristák. A német szerző hozzáteszi: a palesztinok és támogatóik is fel kell, hogy tegyék maguknak a kérdést, miként járultak hozzá ők ehhez a vereséghez, a Gázából indított rakéta-terrortámadásokkal, az idei militáns támadáshullámmal és az autokrata Mahmud Abbász vezette palesztin autonómiahatóság totális diplomáciai kudarcával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.