Szerző: SZELE TAMÁS
2022.11.03.
Itt van például Georg Spöttle. Azzal a világon semmi bajom nincs, hogy nem értek vele egyet, sőt, mint az „Ultrahang” című orgánumnak nyilatkozta:
„Én nem rejtem véka alá a nézeteimet, én ebben a háborúban maximálisan Oroszországot támogatom.”
Támogassad, galambocskám, támogassad csak, ha rászorul, legfeljebb Oroszhont szánom, hogy szüksége van rá. Hej, hová jutott Nagy Péter országa! De attól még támogassa akár Spöttle, akár Nógrádi, akár Pityi Palkó, jogukban áll. Hanem azt olvasom a 444-ben, miszerint Spöttle mester videót is közzétett, amelyen állítólag az ukrán légierő (melyik, amit az oroszok eddig öt vagy nyolc alkalommal semmisítettek meg az utolsó gépig?) kazettás bombákkal támad a Donbásszban egy települést.
Sajnos néhány apróság nem stimmel, a település neve Aleppó, nem a Donbásszban fekszik, hanem Szíriában, és nem ukrán gépek bombázták, hanem oroszok, nem most, hanem 2016-ban, a többi stimmel. A kazettás bomba is. Az is, hogy a célpontok civilek voltak.
Hát, azért ha a géptípus nem is döntő, Aleppót mégis illik felismerni, ha már az ember biztonságpolitikai szakértő. Azzal is indokolja nézeteit az úr, hogy „az ukránok felgyújtották Kárpátalján a magyar kultúrházat”, ami egy kiirthatatlan propagandalegenda, annak idején bebizonyítottam volt, hogy nem az ukránok tették, hanem két lengyel neonáci, akinek egy német, Manuel Ochsenreiter nevű „eurazsianista” közvetítette Moszkva utasítását és pénzét, még azt is tudjuk, hogy a Lubjanka tér ezer eurót szánt az akcióra, de ebből kézen-közön hatszáz elkopott és a végrehajtók már csak fejenként kétszázzal kellett beérjék. Ezt 2019 óta tudjuk, mégis, a magyar kormánymédia makacsul azt terjeszti, hogy „az ukránok” voltak a gyújtogatók.
Míg az ember magának hisz ezt vagy azt, senkinek semmi köze hozzá, de mikor elkezdi tényként terjeszteni az ostobaságot: onnantól közügy. Tompos Márton, a Momentum képviselője feljelentést is tesz ebben a kérdésben Spöttle mester és a Pesti Srácok ellen, aminek pontosan tudom, mi lesz a következménye. Tompos Márton talán még nem tudja: kapnak pár százezer forint bírságot és közölniük kell egy helyreigazítást, amiből náluk tizenkettő plusz áfa egy fél tucat, ezzel kész, vége, lehet folytatni a hazudozást, hasonló díjszabás szerint.
Szóval, mondom, addig, míg véleményről van szó, mindenki azt hisz, amit akar. Viszont a tények makacs dolgok: ha én most lemegyek a kisboltba, kérek húsz deka disznósajtot és nem fizetem ki, mert úgy hiszem és vallom, hogy az nekem ingyen jár (kényelmes hit volna), akkor pofont kapok én, nem disznósajtot. Ha meg elkezdem híresztelni, hogy ingyenes a disznósajt, csak a gonosz boltos pénzt kér érte mégis, akkor már a rendőr is joggal visz el. Ugyanígy működnek a dolgok a sajtóban: nekem, mint magánembernek épp lehetnek rokonszenveim, ellenszenveim, de ha arról írok, hogy kilőttek három harckocsit teszem azt Kreminnánál vagy Szvatovénál, akkor az a minimum, hogy tudjam: melyik oldal lőtte ki őket, milyen típusúak voltak és mi történt a személyzetükkel. Ha nem tudom, akkor azt kell megírni, hogy fogalmam sincs ezekről, de az nem módszer, hogy a hasamra ütve, szívemre hallgatva kinevezem az orosz T–72-est ukrán T–84-esnek vagy fordítva...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.