Szerző: KENDE ÁGNES
2022.11.02.
„Egy kelet-magyarországi kisvárosban a római katolikus egyház erre felhatalmazott képviselője elment megkeresni az iskolaigazgatót, hogy átvenné az iskolát. »Na jó, de mi itt nyolcvan százalékban reformátusok vagyunk, a gyerekek is, meg a tanárok is« – mondta az igazgató. »Nem baj« – mondta a katolikus egyház küldötte. És itt bejött egy mindenki által tudottan őszintétlen beszélgetés, hogy hát »Igazgató Úr, nekünk azt kell keresnünk egymásban, ami összeköt bennünket és nem azt, ami elválaszt«. És mindenki tudta, hogy mi az, ami összeköti őket: az, hogy ebből legyen helyben egy elit iskola. És a püspök mindenkit biztosított arról, hogy semmi olyat nem fog követelni sem a tanároktól, sem a diákoktól, ami egy protestáns számára a hitelveivel ütközne. Csak annyit kell kibírni, hogy nem azt mondják az iskolában, hogy Áldás, Békesség, hanem hogy Dicsértessék a Jézus Krisztus. Aludtak rá egy éjszakát, és azt mondták, hogy ez így rendben van. Utána elment a katolikus egyház embere az önkormányzathoz, hogy adják neki az iskolát, amit amúgy is államosítottak volna a következő évben. Mondták neki, hogy vigye.”
Zolnay János oktatáskutató fenti története egy 2010 után egyházi fenntartásba került önkormányzati iskoláról szól, és kiválóan illusztrálja a megfigyelhető trendeket: az egyházi iskolákat sok helyen nem azért választják a szülők, hogy vallásos nevelésben részesüljön a gyerek, ahogy az iskolák sem azért döntenek a fenntartóváltás mellett, mert a vallási iskola értékei mentén elkötelezettek lennének. Ezt a döntést ugyanis „a szülők részéről a jobbnak, vagy az állami rendszeren kívül működő, és ezért másnak gondolt iskolának a presztízse, az iskolák részéről az egyházivá történő átállást pedig a nagyobb mozgástér, illetve esetleg új forrásbevonások lehetősége (is) motiválhatja” – olvasható Papp Z. Attila szociológus egy nemrég megjelent tanulmányában, amely az Educatio folyóirat egyházi oktatásról szóló különszámában jelent meg idén szeptemberben.
Az egyházi iskolák térnyerése azonban – szándékosan vagy sem, de – rendszerszinten szegregáló hatással is bír, mivel az iskolák többsége a jobb családi háttérrel rendelkező tanulókat vonzza be; ezért nevezi Ercse Kriszta oktatáskutató ezt a jelenséget „az állam által ösztönzött, egyházasszisztált szegregációnak”. Ez érhető tetten a Zolnay által elmesélt másik, szintén kelet-magyarországi történetben, ahol a görögkatolikus egyház átvett az államtól egy iskolát, és „az első dolguk volt, a keresztényi elfogadás nevében, hogy az addig odajáró állami gondozott gyerekeket azonnal kitúrják onnan”.
„Azokban a vidéki közegekben, ahol ennek tétje van, ott valóban az alacsony státusú, gyakran roma gyerekeknek az egyházi iskolákból való kirekesztése történik, de az ország nyugati részén vagy a nagyvárosokban árnyaltabb ez a történet, ott más a motivációja az egyházi iskolák alapításának és a választásának is, ott nem feltétlen a helyi elité az egyházi iskola, hanem inkább oktatási alternatívaként tekintenek rá a szülők” – mondta a Qubitnek Neumann Eszter oktatáskutató, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségszociológiai és Antropológiai Osztályának tudományos munkatársa, aki az Educatio-különszám egyik szerzője és egyben egyik szerkesztője is.
Az egyházi iskolák a hagyományos elitképzés funkcióját viszik tovább...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.