Szerző: SZABÓ ATTILA
2022.11.07.
A közfoglalkoztatás jelenlegi formáját több mint tíz éve vezették be Magyarországon; a rendszert sokan kritizálták, de voltak, akik az előnyeit is elismerték. Most Szabó Lajos Tamás, a Magyar Nemzeti Bank kutatója mindkét oldal számára szolgáltat érveket a Közgazdasági Szemle októberi számában megjelent tanulmányában. Az elemzés különlegessége, hogy a szerző teljes körűen tudta vizsgálni az érintettek anonimizált adatait.
A tanulmányból kiderül, hogy a közfoglalkoztatást több OECD-államban is alkalmazzák, de a magyar állam az elmúlt években kifejezetten sok pénzt költött a rendszerre. Az elmúlt évek OECD-átlaga, amiben minden közvetlen munkahelyteremtésre fordított össze benne van, a GDP 0,05 százalékát tette ki, míg Magyarország 2016 körül a GDP 0,7 százalékát fordította csupán a közfoglalkoztatás finanszírozására. Ehhez hasonló volumenű programot csak Indiában talált a kutató, igaz ott a GDP 0,6 százalékát nagyrészt mezőgazdasági jellegű közmunkára fordították.
Általában jellemző a közfoglalkoztatásra, hogy a foglalkoztatottak az adott ország minimálbérnek megfelelő összeget kapják bérként – Magyarországon viszont annak csak egy részét kapják meg. 2022-ben a minimálbér havi bruttó 200 000 forint, míg a közmunkások bére csak bruttó 100 000 forint, ráadásul a közmunkásbér minimálbérhez viszonyított aránya egyre kisebb lett az évek során.
A nemzetközi kutatások tükrében a közfoglalkoztatás mellett és ellen is szólnak érvek.
Mellette szól, hogy
- munkatapasztaltot nyújthat olyanoknak, akinek még nincs, vagy már hosszú ideje nincs;
- kiszámítható jövedelmet teremt, és ezzel alapot adhat a továbblépésre;
- ott is lehet munkát biztosítani, ahol a piac erre nem képes;
- segít a munkavállalói alapképességek megtartásában, fejlesztésében.
Ellene szó, hogy
- rugalmatlan, gátolhatja a munkakeresést;
- közfoglalkoztatással kiválthatók olyan állások, amelyek egyébként már piaci alapon léteznek;
- a közfoglalkoztatás elszívhatja a munkaerőt az elsődleges munkaerőpiacról.
Szabó egy perui példán keresztül érzékelteti a közmunka összetettségét: ott azt találták, hogy a közfoglalkoztatásban résztvevők jobb eséllyel találnak ugyan állást, mint azok, akik nem vesznek benne részt, de a talált munka minősége rosszabb, mint azok esetében, akik nem a közfoglalkoztatás után helyezkednek el.
A kutató összességében arra jut, hogy a közfoglalkoztatás hasznának megítélése nagyban függ az adott program részleteitől és a társadalmi-gazdasági környezettől...
- munkatapasztaltot nyújthat olyanoknak, akinek még nincs, vagy már hosszú ideje nincs;
- kiszámítható jövedelmet teremt, és ezzel alapot adhat a továbblépésre;
- ott is lehet munkát biztosítani, ahol a piac erre nem képes;
- segít a munkavállalói alapképességek megtartásában, fejlesztésében.
Ellene szó, hogy
- rugalmatlan, gátolhatja a munkakeresést;
- közfoglalkoztatással kiválthatók olyan állások, amelyek egyébként már piaci alapon léteznek;
- a közfoglalkoztatás elszívhatja a munkaerőt az elsődleges munkaerőpiacról.
Szabó egy perui példán keresztül érzékelteti a közmunka összetettségét: ott azt találták, hogy a közfoglalkoztatásban résztvevők jobb eséllyel találnak ugyan állást, mint azok, akik nem vesznek benne részt, de a talált munka minősége rosszabb, mint azok esetében, akik nem a közfoglalkoztatás után helyezkednek el.
A kutató összességében arra jut, hogy a közfoglalkoztatás hasznának megítélése nagyban függ az adott program részleteitől és a társadalmi-gazdasági környezettől...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.