VALAKIK TÁRSADALMA – DE MILYEN KERETBEN?

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: SZABÓ ATTILA
2022.10.21.

Krémer Balázs nagy fába vágta a fejszéjét, arra tett kísérletet Valakik társadalma című könyvében (Napvilág Kiadó, 2022), hogy egy új, megszületőben lévő emberkép alapjait rendezze össze. A valakiség fogalmával Krémer arra hívja fel a figyelmet, hogy nemcsak a társadalmi struktúrák és funkciók határozzák meg működésünket, sőt, talán nem is elsősorban azok, hanem a személyes belső motivációink és egyediségünk. Ha igaza van a szerzőnek, akkor a társadalmi változások eléréséhez jobban kellene figyelni az egyes emberek belső motivációira.

Krémer Hararit kritizálva vág bele saját munkájába. A részleteket hiányolja a Sapiensből, abban viszont egyetért vele, hogy a racionalitás világvallássá vált, és ez szerinte nagyon nagy baj.

A Valakik társadalma rendkívül olvasmányosan meséli el, hogyan vezetett a reneszánsz tiszteletlen kíváncsisága a polgárosodáson át, a munkások és parasztok életmódváltozásán keresztül az egyes ember, az individuum felértékelődéséhez. Ez a munka sajnos történeti szálon több dologgal is adós marad. Nem ad például magyarázatot arra, mennyiben egyeztethető össze az ember felértékelődése a rabszolgasággal vagy akár a XX. századi népirtásokkal. Ráadásul adós marad a könyv annak bizonyításával is, hogy korábban, a törzsi közösségekben vagy az ókori városállamokban nem volt ugyanolyan értékes az egyedi és magát valakinek tartó ember, mint a reneszánsztól a XX. század közepéig tartó időszakban. Homályban marad hát az olvasó számára, hogy mi is a valakiség teljes emberi történelmen átívelő dinamikája, és így némi hiányérzetünk maradhat a koncepcióval szemben.

Lehet, hogy ezzel a megállapítással a szerző sem vitatkozna, mert ő elsősorban csak arra akar rávilágítani, hogy a valakinek lenni akarását a XIX. században kibontakozó és aztán a XX. században világvallássá váló racionális haszonelvűség felszámolta. Krémer szerint ennek oka, hogy a második világháború után megszületett a konszenzus, miszerint csak a megegyezés, a koordináció, a kereskedelem képes olyan racionális pályákat kijelölni, amelyeken elkerülhetőek az újabb világégések. Ez a pálya a szerző szerint már predesztinálja a ráció – és így a piac – egyeduralkodó helyzetét. Ez az éra hozta el a GDP kultuszát és a láthatatlan kéz mítoszának dominanciáját. Elérkeztünk a határhaszon, az észszerű kockázatvállalás és a fizikából a gazdasági elméletekbe átvett modellek korszakába.

A XX. századra vallásos hitté állt össze a racionális értékmérésen és haszonelvűségen alapuló világvallás. Merthogy Krémer szerint a pénz vallás: olyan konvenció, szokás, amely az egymással kapcsolatban nem lévők cselekvéseit is koordinálja, az emberek döntő többsége ugyanis egyénileg meg nem változtatható elvárások alapján vallja a pénz fontosságának hitét...

ITT OLVASHATÓ 

ÉLET ÉS IRODALOM 2022/42. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1.RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM 2022/42. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2.RÉSZ)