TÉNYLEG HATÁSTALANOK AZ OROSZORSZÁGRA KIVETETT SZANKCIÓK?

G7.HU
Szerző: MÉSZÁROS R. TAMÁS
2022.10.09.

Az utóbbi hetekben a Fidesz belpolitikai kommunikációjának legfrissebb refrénjévé vált, hogy az Európai Unió, az Egyesült Államok és más szövetségesek által Oroszországra kivetett szankciók nem működnek, sőt inkább Európának ártanak, mert ezek felelnek az uniós inflációért és energiaellátási gondokért, azok feloldása pedig minden gondot megoldana – már ha nem lenne ilyen tökelütött önsorsrontó “Brüsszel”.

Természetesen a fideszes szövegekben könnyű súlyos logikai bukfenceket találni: 

- az infláció olyannyira nem a szankciókkal kezdődött, hogy a magyar kormány másfél hónappal az ukrajnai orosz invázió előtt vetett ki hatósági árstopot az élelmiszerekre,

- az oroszok jóval a háború előtt elkezdték tekergetni az európai gázcsapot,

- az energiára és agrárkereskedelemre semmiféle szankciót nem vetettek ki,

- a büntetőintézkedéseket nem “Brüsszel” hozta, hanem az uniós tagállamok egyhangú döntéséről van szó, amelyet Magyarország is megszavazott,

- az Európára is jellemző inflációs és energetikai folyamatok pedig a világ számos olyan országában is jelentkeznek, amelyek igyekeznek rendkívül távol tartani magukat a háborútól és a szankciózástól.

Ezzel együtt a szankciók hatékonysága olyan politikai közösségekben is élénk vita tárgya, amelyek nem saját gazdaságpolitikai felelősségük hárítására, esetleg a nyugatellenes, oroszbarát propaganda eszközeként használják a témát.

Egyfelől a kezdeti remények ellenére a példátlanul kemény pénzügyi szankciók nem vitték csődbe Oroszországot, a reálgazdasági károk pedig rövid távon nem olyan súlyosak, hogy ellehetetlenítsék az ukrajnai háborúzást és megdöntsék Vlagyimir Putyin orosz elnök rezsimjét. Eközben az orosz ellenlépések miatt Európa és az Európán kívüli világ is komoly pénzügyi, gazdasági, és egyes esetekben politikai árat fizet a szankciókért, ami erősen árnyalja a gazdasági háború hasznát.

Másfelől a szankciók hiába nem hoztak összeomlást, – az Ukrajnának való nyugati fegyverszállításokkal és az ukrán fegyveres erők minden előrejelzést meghazudtoló felkészültségével együtt – fontos szerepet játszanak az orosz offenzíva megakadásában, az orosz ipar elsorvasztásában és Moszkva geopolitikai (vagy a geopolitikai polihisztorok aktuális buzzwördjével élve, geoökonómiai) befolyásának csökkentésében, továbbá az ország hosszabb távú gazdasági leszakadását is előrevetítik. A háború finanszírozása az már a nyár végén elkezdett problémássá válni, az orosz finanszírozási helyzeten pedig a “részleges mozgósítás” okozta kivándorlás és az olajipari szankciók jövő évi életbe lépése is rontani fog.

Összeomlásra számítottak, nem jött be

Bár az orosz erőd falait áttörték, Moszkva eddig nem omlott össze, és nem adta meg magát. A tőkekorlátozások és kamatemelések megakadályozták a pénzügyi válságot és a rubel összeomlását. Az első időszak csökkenése után az orosz olajexport Kína, India és más ázsiai országok növekvő vásárlásai következtében helyreállt. A fontosabb orosz tartományokban a munkanélküliség menedzselhető szinten maradt. A távlati kilátások hosszú stagnálásról szólnak, de a katasztrofális összeomlás elmaradt – jellemezte a helyzetet Nicholas Mulder, a Cornell Egyetem tanára egy szeptember végi cikkében.

Ez annak fényében kevésbé meglepő, hogy a szankciók szakirodalma hagyományosan szkeptikus a gazdasági hadviselés hatásosságát illetően, miután még a legkeményebb büntetőintézkedések is relatíve ritkán vezetnek politikai magatartásváltáshoz. Oroszország esetében ennek esélyét a kezdetektől csökkentette, hogy Vlagyimir Putyin számára a jelek szerint Ukrajna ideológiai és/vagy geopolitikai elképzeléseiből fakadóan nehezen feladható célpont, valamint hogy nagy energiaexportőrként nagyobb mozgástere van a szankciók kivédésére...

Ugyanakkor februárban és a tavasz folyamán az Egyesült Államok, az Európai Unió és tíz további nyugati és ázsiai ország példátlanul kemény szankciókat és korlátozásokat hozott Oroszország ellen, egyebek mellett zárolták a jegybank tartalékát, levágták az orosz államot és a legtöbb orosz bankot a nemzetközi pénzügyi rendszerről, erősen visszafogták fontos ipari termékek és technológiák oroszországi exportját, és külföldi vállalatok százai kényszerültek elhagyni az országot.

Az ezekből fakadó kezdeti pánikot azonban relatíve gyors konszolidáció követte: a New York Timesnak amerikai szakértők és név nélkül nyilatkozó kormányzati források már a nyár elején arról beszéltek, hogy a szankciók nem érték el a céljukat, és nem tudtak rövid távon számottevő kárt tenni az orosz gazdaságban, a Bloomberg kormányzati forrásai pedig azon lamentáltak, nem számítottak rá, hogy Amerikában és Európában is ilyen súlyos gazdasági árat kell fizetni szankciós politikáért.

“Arra számítottunk, hogy (a pénzügyi szankciók) teljesen padlóra küldik az orosz gazdaságot, és mostanra egy sokkal gyengébb Oroszországgal lesz dolgunk” – mondták amerikai kormányzati emberek szeptemberben a CNN-nek...

ITT OLVASHATÓ