Szerző: MILLEI ILONA
2022.10.01.
Bár az újság bezárása 24 éve történt, a mai napig emlékszem arra a gyomorszorító, döbbent csendre, amely a hírt közlő mameluk bejelentését követte. Az újság megszűntetése mindannyiunkat úgy ért, mint derült égből a villámcsapás. Hogy mi volt a bűnünk, a mai napig nem tudjuk. (Az ugyanis a kormányszolga mameluk szavaiból se derült ki.) Csak azzal szembesültünk hirtelen, hogy a kormányváltás után, a Fidesz hatalomra kerülésével vége lett a szólásszabadságnak, az igaz szónak, az objektív tájékoztatásnak. Csak álltunk a számítógépek előtt, a már majdnem kész másnapi újság kéziratai felett, aztán ki-ki vérmérséklete szerint zokogni, vagy káromkodni kezdett. Emlékszem, nekem úgy hullott a könnyem, mint a záporeső. Egy idő után persze elkezdtek jönni a telefonok a „városból” tényleg, igaz-e a hír? Voltak, akik sajnálkoztak, bíztattak bennünket, és persze jöttek ellenkező hangvételűek is. Az utóbbiak főleg azoktól, akiknek így, vagy úgy elkaptuk a grabancát, akikről lerántottuk a leplet, és akik nagyon is kárörvendve fogadták az újság megszűntét. Az egyik jobboldali párt ügyvédje, aki annak ellenére, hogy a sírástól nem tudtam beszélni, és ezért újra és újra letettem a telefont, képes volt háromszor is visszahívni, hogy közölje: „megérdemeltétek, liberális szemetek!” (Akkor a libernyák kifejezés még nem volt használatban.)
Ezért nagyon is át tudtam ma érezni, mi játszódhatott le a kirúgott, órára igyekvő, órát tartó, vagy az iskolában benn sem levő, de a kirúgásukról értesült pedagógusokban. Biztos, hogy a döbbenettől az elkeseredésen át a dacig és a dühig sok minden megfordult az ő lelkükben is.
Hogy a „jóságos állam bácsi”, a belügyminiszter figyelmeztette őket, ha többször részt vesznek polgári engedetlenségben, annak következménye lesz, és ők mégis részt vettek? Miért is? Mert ragaszkodtak ahhoz, hogy a sztrájk alapjog, hogy elviselhetetlenné vált pedagógus és diák számára is az iskola világa. Hogyha ép és piacképes, naprakész ifjúságot akarunk a mai gyerekekből, ha egy szebb, boldogabb magyar jövőt akarunk, akkor véget kell vetni a túlterhelésnek, a pedagógushiánynak, a 12 éve, már indulásakor eleve elszabott helyzetnek, átideologizált oktatásnak.
A 444-nek még megüzente a Klebelsberg Központ, (KK) hogy „A Belügyminisztérium kezdetektől fogva nyilvánvalóvá tette, hogy miközben minden munkavállalónak joga van részt venni a jogszerű sztrájkban, a törvénytelen munkabeszüntetés nem támogatható. Minden olyan munkavállaló, aki korábban törvénytelen munkabeszüntetésben vett részt, írásbeli figyelmeztetést kapott. Azok esetében, akik jogszerűtlen cselekedetüket ennek ellenére azóta többször megismételték, a munkáltató élt a rendkívüli felmentés jogával.” Azóta néma csend. Bár jól ismerem a KK vezetőjét, hiszen mint szakszervezeti vezetővel 2010-től egészen addig többször is együtt tüntettünk az oktatásért, együtt vittük a molinót: „szabad ország, szabad oktatás!”, amíg egyszer csak hopp, a KK szakmai elnökhelyettese nem lett 2017-ben, majd az elnöke 2018-ban. Most hiába hívtam.
Ja, egyébként meg „állam bácsi” csak példát akart az engedetlenkedő tanárokkal statuálni? Persze. Megszüntetni, eltörölni, kuss! Ez az irányvonal. Ha nem ehhez tartod magad, akkor repülsz! Ezért is hallgat a pedagógusok nagy többsége. Ők majd maradnak a pályán. A kirúgottak még egy önmagukért való sikeres jogi kiállás után sem biztosan...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.