Szerző: Rezeda
2022.10.08.
De nem azért gyűltünk egybe, hogy ezen élcelődjünk és göcögjünk, még csak nem is a prágai fogadtatás miatt, mert az hovatovább általános. Azt kell látnunk, amerre jár-kel őfőméltósága nem naturálisan szélsőjobbos terepen, most már rend szerint ezt kapja. Nem szeretik őt, igaz, mi sem, és mi is kifütyölnénk, ha a közelébe engednének, de ezt nem kockáztatják. Ha pedig mégis, elveszik a sípjainkat, idehaza tehát az a téves benyomása támadhat, mert ezt rendezik meg neki, hogy népe rajong érte. Nem könnyű a diktátorok élete, útjuk a történelem tapasztalatai szerint nyílegyenes, csak az út hosszú és gyötrelmes a lehangoló végig.
Ez is mindegy, mert erről sem lesz szó, hanem, mint ígértem, a Facebookon való sivalkodásról, amivel az elmúlt napokban szintet lépett a manus. Prágába indultában elsőként nekilátott hisztizni, hogy micsoda drágaság van, uramatyám, semmit nem lehet megvenni, és hozzátette, hogy Brüsszel az oka az elhibázott szankciókkal, amelyeket minden gond nélkül megszavazott ő is. Érdekes ebben már nem a hazugság, hanem az attitűd, ahogyan mondja a dumát, mintha a sparhelt mellett pörlekedne kis otthonkában, álla alatt megcsomózott kendőben. Igaz, sokszor nem áll ettől távol a toalettjével, amikor a nép egyszerű gyermeke maskara van rajta.
Ismerjük ezt disznóölésekről, de az álca most meg is telt tartalommal, nagy valószínűséggel közelít az igazi önmagához. Nyanya képében még nem láttuk, de ezzel a szöveggel abba esett bele, hogy rögtön ki is kecmeregjen belőle egy másik figurával, amikor mindehhez azt is hozzá tette, hogy indul a hibákat kijavítani, aminek itt az ideje. Ekkor már szaki ő, kezében a villáskulccsal, aki ennen kezével szereli meg a bajokat, másfajta egyszerű ember most, a magyar férfilélek ugyanis ilyen megcsinálós, na majd én, add ide a söröm. Csakhogy ez az Unió és nem talicska, aminek kitörött a kereke. Nem javít meg senki semmit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.