ORBÁN LEUTCAIHARCOLJA AZ INFLÁCIÓT

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2022.10.15.

A nyár végén pár hétig nem tudtuk, miért hiányzik nekünk (bár üveges tótként) Orbán péntek reggelenkénti szeánsza a Kossuthon, de tegnap megint ráéreztünk az ízére, és jöttek is a megszokott gyönyörök. Nem ragoznánk túlságosan, nem fecséreljük az időt kappanhangok megmutatásával, felszopó mikrofonállvány méltatásával, hanem in medias res csapunk a lecsóba, mert egyből a kedves vezetőt idézzük, hogy mit sikerült neki megint delirálni: „Tisztelettel megkértem a jegybankelnököt, és utasítottam a pénzügyminisztert, hogy a következő év végére az inflációt felezzék meg.”

Ezek mennek minálunk az éterben. A közgazdaság, mint tudomány a miniszterelnöki igénybejelentést hallva szolidan felröhög, ennek művelői pedig csendben tépik a hajukat. Sokfelé indulhatnánk el, hogy az infláció, mint olyan, mi mindentől függ, Magyarországgal kapcsolatban csak annyi megjegyezni valónk volna vele kapcsolatban azonban, hogy amit lehetett, azt elcsesztek, nem kicsit, hanem nagyon. A „szépen megkért” jegybankelnök is ludas, aki mostanában az évtizedes hibáit tetézi azzal, hogy orrba-szájba kamatot emel, de minden következmény nélkül, mert a forint úgy elhasalt, hogy már képtelen fölállni.

Ehhez képest utasítani Matolcsyt, hogy tegyen valamit, az álmok birodalmába tartozik. Nem kellett volna évtizeden át unortodoxkodni, és máris kisebb lenne a baj, de ha elszabta, hát elszabta, utólag már szabhatja. Az „utasított” pénzügyminiszter is csak nézgelődhet a szemüvege mögül, mert a piacok nem utasításokra működnek, hanem azt árazzák be, hogy kies hazánknak (Orbánnak) már szava nincs, látják a gát nélküli korrupciót, a növekvő hiányt és a külkereskedelmi mérleg romlását, a kuncsorgó államcsődöt, és a piacok ilyennek nem örülnek. Hanem beárazzák az egészet, és a romlás vágtába kezd.

De nem is ez, hanem a hangnem. Amikor mindezt hallottuk a kappanhangon, akkor – bár Lukasenka orgánumát nincs módunkban ismerni -, akárha őt hallottuk volna Orbán előtt egy héttel, aki szintén úgy gondolta, rendet rak, és nemes egyszerűséggel országában betiltotta az inflációt. Ez megy is addig, amíg a piac ki nem rántja a sámlit a lázálmok alól, és látjuk azokat aztán akasztott emberként csüggeni, ami nem egy felemelő látvány. De Lukasenka minket nem érdekel, minket Orbán érdekel, aki ezek szerint szintet lépett, és az a kényszerképzete, ha ő nagyon akarja, akkor megáll még a kés is a levegőben. De nem.

Leesik az, vagy beleáll a delikvens torkába, akinek szánták. Mindezek a szavak, amelyek elhangzottak az infláció utasításos megállítására, egy olyan ember szavai, akinek alapvető közgazdasági ismeretei sincsenek, vagy, ha voltak, akkor belepte őket a fehér köd és a hangok, amelyek a fejében gomolyognak és konganak. Ugyanakkor ez egy beismerő vallomás is, annak a lenyomata, hogy a mindenható kedves vezető tehetetlen, csak nézi a folyamatokat, amelyek romba döntik az országát, de tenni ellenük nem tud semmit. Utasítást ad. Ha ez ilyen egyszerű, akkor az a tiszteletteljes kérdésünk, eddig miért nem intézkedett...

ITT OLVASHATÓ