Szerző: NVZS
2022.10.25.
Pár száz, név szerint meghívott, uniós pénzekből vásárolt minisztériumi buszokkal a helyszínre szállított, két ellenőrző kordonon átjutott ember előtt, mindent eltakaró magas paravánok által elzárt területen mondta el október 23-i ünnepi beszédét Orbán Viktor, összekötve azt (ürügyül használva?) a Mindszenty emlékmúzeum avatásával. A beszéd komoly hintapolitikai mutatvány volt még tőle is: meg kellett emlékeznie '56 harcosairól, akiket a szovjet csapatok, (jelenlegi nagy barátja, Vlagyimir Putyin elvtárs-elődeinek parancsára) gyilkoltak halomra, ugyanakkor ezt az alkalmat is az Európai Unió, a Nyugat szidalmazására akarta kihasználni, oda-odavágva persze a hazai ellenzéknek is.
Olyan mondatok hangzottak el, mint „A bennünket, vidékieket lesajnáló baloldal”, „szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem a baloldal van kormányon. Képzelhetik, mi lenne itt”; s ugyan '56-ban „a szovjetek összezavarodtak”, de „ha a Nyugat nem árul el bennünket – 1945 után másodszor is –, sikerrel járhattunk volna”. Arra is kitért, hogy a magyar vért senki nem becsüli meg, „sem a kommunisták, amikor vérfürdőt rendeztek közöttünk, amikor tankokkal támadtak tizenéves diákokra, és amikor a forradalom után véres megtorlásokat rendeztek. És a magyarok vérét nem becsülte az akkori szabad világ sem, amely bár bátorított minket, de aztán nem segített”. Majd eljutott oda, hogy „a lecke világos: a magyarok igazságát csak a magyarok mutathatják meg a világnak, és csak a magyarok védhetik meg saját igazságukat a fenyegető veszélyekkel szemben”; s „ne törődjünk azokkal, akik hol árnyékból, hol a brüsszeli magaslesről lövöldöznek Magyarországra. Ott fogják végezni, ahol az elődeik”. Hosszan folytathatnánk az ilyen és hasonló idézetek sorát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.