Szerző: RADICS VIKTÓRIA
2022.10.14.
Elavulófélben lévő szó a „híve”, az őszinte vagy igaz híve, elég azonban Nádasra gondolnom, és megtelik tartalommal. Az vagyok neki. Negyven éve olvasom, s negyven év alatt nem múlt el két hét, hogy ne vettem volna kézbe valamely szövegét vagy a számba valamely gondolatnyi kifejezését. Az élvezeti olvasást jelenti nekem, nem akarom szakszerűen tárgyalni, magával ragad, akkor is, ha értekező prózát olvasok tőle; akkor azt nézem, ő hogyan tartja karban a megszállottságait, és élvezem, hogy nem csak én... tévedek, mondjuk. Nádas Pétertől folyamatosan tanulok.
Negyven éve a legnehezebbel kezdtem, a 3T-vel (Takarítás, Találkozás, Temetés), a minden rendet elhagyó drámákkal, és hogy, hogy nem, oktondi lány létemre tökéletesen értettem azokat a töredékes szövegeket. Aztán következtek a Jelenkorban a regényrészletek. Az Emlékiratok könyvéből tanultam meg nagyon szerelmesnek lenni, és most a Saját halálból tanulok készülni a halálra, ámbár ez lehetetlen – melynek megkísértése hatvannyolcas örökség. A Párhuzamos történetekből arról tanultam, hogy mi közünk lehet vagy nem lehet egymáshoz, a szeretetek és viszolygások rendszerének megfigyelését, a Világló részletekből azt, hogy mi a nagypolgári kommunista. Meg azt, hogyan éldegélnek bennem tovább szüleim, nagyszüleim. A Rémtörténeteket olvasva jobban megismertem a vidéki kultúrát, amelyben élek, mint itt, a helyszínen; élvezettel káromkodtam én is a szereplőkkel...
ÉLET ÉS IRODALOM 2022/41. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)
NÁDAS PÉTER MŰVEI A DIGITÁLIS IRODALMI AKADÉMIA HONLAPJÁN
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.