Szerző: MARTIN JÓZSEF PÉTER
2022.10.31.
Tíz éve, a Transparency International (TI) Magyarország fogalmazta meg először: a magyar államot foglyul ejtették. Az angolul frappánsan state capture-ként leírt jelenségnek – miként arról a nemzetközi szakirodalomban bőségesen lehetett olvasni az elmúlt években – számos megnyilvánulási formája van.
A magyar eset nem a klasszikus oligarchikus (ilyen volt a jelcini Oroszország vagy Babiš Csehországa), és nem is a pártalapú foglyul ejtésre példa (utóbbihoz hasonlít a lengyel eset), sokkal inkább a politikainak is nevezett közhatalmi zsákmányszerzésre. Azaz arra, amikor egy dinamikusan változó, informális csoport – amely politikusokból, továbbá oligarchákból, üzletemberekből és strómanokból áll, és jobbára a kormányfőé a végső szó – ejti foglyul az államhatalmat. Némileg pontosítva Tóth István Jánosnak a múlt heti Narancsban megfogalmazott állításait: ez a közhatalmi struktúra ágyaz meg a gazdaságban a haveri államkapitalizmusnak (erről szintén majd’ egy évtizede beszélünk) – így a két jelenség egymást erősíti. (Az említett interjút lásd: „Leállni nem lehet”, Magyar Narancs, 2022. október 6.)
A foglyul ejtett állam
Mit jelent ez a fogalom? Magyarországon az intézmények többségének a vezetését az elmúlt évtizedben megszállták a kétharmados hatalom lojális szereplői, a többit megszüntették vagy kiüresítették. Az állam foglyul ejtése nagyjából az évtized közepére befejeződött, s ez alól éveken keresztül egyetlen, igaz, jelentős kivétel volt: a bírósági rendszer...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.