Szerző: SZABÓ ATTILA
2022.10.07.
Azt gondolnánk, hogy az EU-hoz való felzárkózás során a fejlett régiók jól járnak, a szakadtak pedig még jobban leszakadnak, de a számok mást mutatnak.
Nemrég mutattuk be Kertész Krisztián tanulmányát arról, hogy az EU újabban csatlakozott tagállamai milyen pályát járnak be a felzárkózásban. A kutató most azt elemzi a Közgazdasági Szemlében megjelent tanulmányában, hogy a gyorsabb fejlődés nem vezet-e az országokon belüli területi egyenlőtlenségek növekedéséhez.
A közgazdaságtan már 1950-60 körül elkezdte vizsgálni, hogyan hatnak a felzárkózási folyamatok egy adott országon belüli területi egyenlőtlenségek növekedésére. A klasszikusnak tekinthető Williamson-hipotézis szerint az országok fejlettsége és területi egyenlőtlenségei között fordított U alakú összefüggés van: ahogy fejlődik egy ország, úgy nőnek a területi egyenlőtlenségek, legalábbis egy bizonyos pontig, aztán ha elérnek egy fejlettségi szintet, szépen elkezdenek csökkeni.
Léteznek azonban olyan elméletek is, amelyek szerint nem jön el a különbségek csökkenésének fázisa: a fejlettebb területek sokkal könnyebben fejlődnek tovább, a fejletlen területek viszont mindig le lesznek maradva, néha egyre jobban.
A váltómozgásos konvergenciaelmélet ezeknek az elméleteknek a szintézise. E szerint minél alacsonyabb relatív fejlettségi szintről indul egy nemzetgazdaság a felzárkózásban, és minél gyorsabb a nemzetgazdaság növekedése, annál nagyobb és annál tartósabb regionális különbségek alakulhatnak ki az országon belül. Az országon belüli regionális jövedelemkülönbségek növekszenek a felzárkózással, mert a fejlettebb régiók gazdasági teljesítménye gyorsabban, a fejletlenebbeké pedig lassabban fog növekedni addig a bizonyos fordulópontig...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.