LESZAKADT A PLAFON

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2022.10.29.

Az élet nagy mókamester, és a legnagyobb rendező, nem véletlenül nem érheti utol még csak a nagy Vidnyánszky sem. És ezzel minden lehetetlenséget el is mondtunk. Leszakadt ugyanis óra közben az álmennyezet egy budapesti katolikus iskolában, ami egy momentum messzeringó szellemi kalandozásra hív minket, föltűnve annak partjain mindenféle indulatok, vágyak és óhajok, az adventi szent szánkók ugyanúgy, de kikerülni mégsem vagy éppen emiatt nem lehet. Mert végül is, rájuk szakadt a plafon. Nem tudni, milyen óra lehetett, de állítólag senki sem sérült meg.

Úgyhogy az egytelen nagy akadály elhárult azelől, hogy ironikusan beszéljünk róla annak ellenére, hogy ezt az elbeszélésformát az az oldal, amely részünkről mostanában az irónia tárgya szokott lenni, nem, hogy nem szereti, nem is érti egyáltalán. Katolikus volt az iskola, ami ezt a plafonleszakadást különösen pikánssá teszi, ha belegondolunk abba, az ő istenük hány sokféle módon szokott üzenni, hogy nem tetszik neki, ami ott alant folyik. Mindezt a mókát azzal szokták elhárítani, hogy vallással, hittel nem viccelünk, amire Bödőcsnek van egy kurta válasza, ami ez: de.

Többféle megközelítési módja van e hír értelmezésének. Mi az első számútól indulunk el, mikor is, mint mindahányan ismerhetjük és tudjuk, gyakran felzengő vágy, óhaj, hogy valakire szakadjon rá a plafon miközben hazudik. Ugyanígy a csodálkozás kifejeződése, s egyben az elmaradt szimbolikus igazságszolgáltatásé is, amikor valaki hazudik, az ösztönös sóhaj szinte: és nem szakadt rá a plafon. Mindez az az ősi világ, amelyben a tárgyaknak ugyanolyan lelke van, mint nekünk, önálló életre bírnak kelni, hogy beavatkozzanak az emberek életébe. Bár lehet, hogy valaki mozgatja őket.

Ez az út nem járható, hiszen az a bizonyság reá, hogy magyar hazánkban ép tető, plafon, sőt, szinte már égbolt sem lehetne, ahányszor elhangzott, hogy szakadna rá valamely hazug fideszesre, ahányszor (egyfolytában) erre alkalmat adnak. Cafatokban lógna felettünk a tajtékos ég. Ugyanígy, bár adná magát a magas labda annak tételezésére, hogy a katolikus iskolában épp hittanóra zajlott, amikor a plafon büntetni vagy csak figyelmeztetni próbált, de erről nincsenek információink. Lehetett volna akármely irodalomóra is Wass Alberttel, vagy történelem Trianonnal, mindegyikre mondhatnánk, hogy na, ugye.

Csak az a baj, hogy ezt az egyszerű szófordulatot is ellopta tőlünk a kedves vezető. Lopja a magyar nyelvet is, elveszi a szavak jelentését, vagy használhatatlanná teszi azokat, de most nem erről, hanem arról beszélgetünk, hogy leszakadt a plafon. Találgatni pedig erről azért lehet és kell, mert az érintettek, az iskola és annak fenntartója hallgat az incidensről, amivel újabb találgatásokba hajszolnak bele minket. Például azt gondoljuk, hogy valaki kilopta a malterből a meszet, meg más efféléket alkotmányos költségekről és egyebekről, és az út errefelé is végtelen, ami aztán önmagába fordul...

ITT OLVASHATÓ