LEÍRTÁK, HOGY SZIJJÁRTÓ SZARALAK

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2022.10.11.

Szijjártó Péter valami különös anyagból van gyúrva, ahogyan a régi komcsik dicsekedtek ezzel, hogy ők másfajták. Ők is különös anyagból gyúrattak, mint élcsapat, a végét pedig már ismerjük. Ez a mostani élcsapatosunk nekünk hangos szájjal dicsekedett a minap, hogy „persze, leírta mindenki, hogy micsoda szar alak vagyok, hogy a Lavrovval találkoztam New Yorkban”. Mi ugyan így szó szerint nem írtuk le, de a „mindenki” ténymegállapításával egyet kell értsünk helyeslőleg. Tényleg szaralak vagy Petya.

Hogy ezzel a Lavrovval találkozott a mi emberünk, azt azzal igazolta: „De az a kérdésem, hogy ha én ott nem találkozom vele, akkor ki tudja garantálni, hogy a késleltetett fizetést meg tudjuk oldani a Gazprommal? Vagy ki tudja garantálni, hogy a garantált 5,8 millió köbmétert a Gazprom naponta behozza nekünk?”. Ha jól értjük, Szijjártó a saját magának adott felmentésében úgy gondolja, hogy az ő Lavrovval való találkozása a haza üdvéért történt, és azért kell szaralaknak lennie, hogy Mari néni meg ne fagyjon.

Vannak ilyen hősök a meseirodalomban, sőt, azon túl is, szintén a Fidesznek megfelelő világból, ahogyan a nóta mondja, mint emlékezhetünk, Lenin, a hőőős ki csak nééépének élt. És már helyben is vagyunk. Ha Szijjártó ezt a képet próbálja magáról kialakítani, ám tegye, de nem mindenkit tud átverni vele, mivel aljaembersége nem csak a mostani találkozón és miatt mutatkozott meg, mivel kapott ő Szintén ettől a Lavrovtól plecsnit is. Ez az elismerés azonban nem tudni, minek szólt, mivel érdemelte ki ez a mi hősünk, ugye.

Mert ez is benne van a képletben, mint ahogyan az is, hogy most már a fizetési halasztás és a napi ötmillió köbméter birtokában, akkor ezek szerint csak szimpla jófejségből vesz részt Szijjártó egy orosz energetikai konferencián, szólal fel ott, tart előadást – mert ehhez is ért -, ahová senki emberfia européer ember be nem teszi a lábát, csakis ő. Akkor derült ki, hogy elutazik megint, amikor Putyin, mint egy eszelős, bosszúból nekiment az ukrán városoknak, hogy földig rombolja azokat. Nem komilfó most már a cimboraság vele.

Igaz, eddig sem volt az, de a mostani akciója immár a teljesen megőrült Hitlerére emlékeztet, aki lődözte ki a V2-eseit Anglia irányába, szintén megtorlásként és elrettentésként. Nem gondoltuk volna, hogy az emberiség – illetve néhány emberszerű lény – újra idáig süllyedhet, és ím, megtörtént. És nem gondoltuk volna azt sem, hogy Magyarország megint nemhogy csak a vesztes, hanem a megvetett oldalra áll, illetve azt sem, hogy amint Szijjártó szavaiból kitűnik, erre még büszke is. Veri a mellét, hogy ő szaralak.

Ez így elég lehangoló bír lenni. Ha és ugyanis az volt az ára a gáznak, hogy ő meghengergőzzék a szarban, s vele együtt az ország is nyakig süllyedjen a ganyéba, ez az ár nem érte meg. És mégpedig azért nem, mert kitetszik, lehetséges volna másik út is, amelyet Európa – az a közösség, amelytől függünk, de ahová nem akaródzik tartoznunk – választott, amely bár nehéz helyzetben van, de korántsem olyan kilátástalanban, mint amilyenben mi magunk leledzünk. A lassan teljesen bezáró és kihűlő országgal...

ITT OLVASHATÓ