FUKUYAMA:„ÚJABB BIZONYÍTÉKOK ARRA, HOGY EZ VALÓBAN A TÖRTÉNELEM VÉGE”

HUPPA
Szerző: HUPPA-ÉRTESÜLÉS
2022.10.18.

Ezzel a címmel közölte az amerikai The Atlantic magazin Francis Fukuyama, a Stanford egyetem politológiát, politikai gazdaságtant és nemzetközi kapcsolatokat tanító professzorának cikkét.

A neves szerző úgy látja, hogy még nagyon korai ünnepelni a tekintélyelvűség felemelkedését és temetni a liberális demokráciát, bár nagy kérdőjelnek tekinti az Egyesült Államokat. Fukuyama cikkében rámutatott: az elmúlt évben világossá vált, hogy a látszólag erős tekintélyelvű államokban a gyökerekben kulcsfontosságú gyengeségek vannak. Az utóbbi évtizedben a globális politikát erősen alakították a látszólag erős tekintélyelvű államok, olyanok, amelyekben a vezetőket nem korlátozzák a törvények, vagy az alkotmányos fékek és ellensúlyok. Moszkva és Peking régen azzal érvel, hogy a liberális demokrácia hosszú távú hanyatlásban van, és azt mondják, hogy az izomból való, tekintélyelvű kormányzásuk képes határozottan lépni és véghez vinni dolgokat, miközben demokratikus vetélytársaik tárgyalnak, ingadoznak, és nem tudják teljesíteni az ígéreteikkel.

Oroszország és Kína volt az élcsapat abban a szélesebb tekintélyelvű hullámban, amely visszafordította a demokrácia terjedését a világban

Magyarországtól El Salvadorig, Mianmartól Tunéziáig.

Az elmúlt évben azonban világossá vált, hogy ezeknek az államoknak komoly gyengeségeik vannak. Az egyik az, hogy a hatalom koncentrálása egyetlen vezető kezében szinte garantálja a gyenge döntéshozást, és idővel teljesen katasztrofális következményekhez vezet. A másik: a nyilvános vita, valamint a felelősségre vonás lehetőségének hiánya azt is jelenti, hogy a vezér támogatása csekély, és váratlanul egyetlen pillanat alatt erodálódhat.

A liberális demokrácia hívei nem engedhetnek a fatalizmusnak, amely elfogadja az orosz-kínai vonalat, s amely szerint a demokráciák elkerülhetetlenül hanyatlóban vannak. A korszerű intézmények fejlődése nem lineáris és nem is automatikus. Az évek során sokszor láthattuk a liberális és demokratikus intézmények visszaesését a fasizmus és a kommunizmus felemelkedésekor a harmincas években, vagy a hatvanas-hetvenes években, a katonai puccsok és az olajválság idején. Ám a liberális demokrácia túlélte mindezt, és mindig visszatért,

mert az alternatívák nagyon rosszak...

ITT OLVASHATÓ