FELFOGHATATLAN

OFOE BLOG
Szerző: FÖLDES PETRA
2022.10.01.

Miután anyagilag tönkretették (a bérüket elinflálták), miután a szabadságuktól megfosztották (egyentankönyvek és egyentantervek utcájába terelték), miután a sztrájkjogukat kiherélték, a tiltakozó kölcseys pedagógusokat megfosztották a munkaviszonyuktól is. A borítékos emberek közölték, hogy ők csak végrehajtják az utasítást. Az iskolában gyerekek és felnőttek sírtak.

Mindeközben az ország másik pontján egy totálisan szétázott építési területet próbált a tankerület megfelelő tanulási környezetként eladni, totálisan hülyének nézve a tanárokat, gyerekeket és szülőket. Végül egy hét állóháború és vacogás után a gyerekek megelégelték a helyzetet és hazamentek.

Vagy lejövök a közoktatási hírekről, vagy megzavarodom. Mert ezekben a történetekben nemcsak az tükröződik, hogy oltári nagy baj van az oktatásban, hanem az is, hogy mindeközben mit művelünk egymással.

Azt műveljük, hogy nem vesszük emberszámba egymást. Aki félrenézősen kézbesít egy felmondó levelet, az nem tartja tiszteletben az érintettek megrendülését, veszteségét, fájdalmát. Amíg egy ilyen helyzetben a személyes kényelmetlenség megúszása a legfontosabb indíték (én itt se vagyok, végképp nem tehetek semmiről, jahh, hogy véletlen épp a kezemben volt a pecsét…), addig nem számíthatunk egymástól semmi jóra. Egyszerűen nem ugyanabban a történetben vagyunk, nem kapcsolódunk egymáshoz mint emberi lények. Pedig kellene, mert a nagyon rossz hír az, hogy a gigantikus sakktáblán az is kiszolgáltatott, aki most a borítékot hozta. (Sőt, mert azt hiszi és azt éli meg, hogy nincs választása, még kiszolgáltatottabb)...

ITT OLVASHATÓ