Szerző: SZALAI ANNA
2022.10.03.
– A csepeli munkásszálló lakói közül már másnap többen megjelentek nálunk a tulajdonos első bezárásról szóló közlése után. A helyzet ott szerencsére megoldódott, de az elszabaduló rezsidémont aligha sikerül mindenütt ilyen gyorsan és könnyen visszaverni. Már érezzük a nyomást az ellátórendszeren – mondta lapunknak Breitner Péter, a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) szakmai igazgatója, aki nagy bajnak tartja a teljes információ hiányt. Mint fogalmazott, teljes a tanácstalanság nem csak a lét peremén élők, hanem az eddig biztos fedelet magukénak tudók között is. Eközben pedig a lakhatásukat elvesztőket befogadni hivatott hajléktalanellátó szervezetek szintén egyre nagyobb aggodalommal figyelik a számláikat. Breitner szerint a probléma már túlnőtt a szociális szakmán, a civil szférán és az önkormányzatokon is.
– Egyelőre felmérhetetlen, hogy mennyire sokan szorulnak ki otthonukból, illetve onnan, ahol eddig meghúzták magukat – ezt már Győri Péter szociológus, a Menhely és a Hálózat Alapítvány a Budapesti Díjfizetőkért és Díjhátralékosokért kuratóriumi elnöke mondta a Népszavának. A szakember szerint a csepeli szálló esete korántsem egyedi, a bezárás réme nagyon sok ilyen szálláshelyet érinthet attól függően, hogy mikor jár le az energiakereskedővel kötött szerződésük, meg tudták-e hosszabbítani és ha igen, akkor milyen áron. Csak idő kérdése, hogy mikor jön a következő eset.
Ezt erősíti az is, hogy az elmúlt 5-6 év érzékelhető fejleménye volt, hogy a munkásszállók egy része családok átmeneti otthonává alakult.
Ezekről ugyan nem készült kutatás és pontos adatok sincsenek, de Győri szerint Budapesten legalább két tucat hasonló funkciójú nagyobb létszámú munkásszálló működik. Sőt akad belőlük jó néhány a többi nagyvárosban is. Vidéken inkább a kisebb, gyakorta családi házakból kialakított szálláshelyek vannak. Ezek rezsiköltsége minden más intézményhez hasonlatosan drasztikusan emelkedik, amit az üzemeltetők többnyire egyszerűen áttolnak a bérlőkre. Ők pedig mindent elkövetnek, hogy fizessenek. A lét peremén kapaszkodva kevés a választási lehetőség. Az elmúlt hónapokban radikálisan megcsappant a megfizethető lakhatási lehetőségek száma. Az önkormányzati bérlakás továbbra is csak álom, saját otthonról már nem is álmodnak, a piaci alapon kivehető albérletek pedig vagy túl drágák vagy nekik nem adják ki ezeket, mert nem tudják kifizetni a 2-3 havi kauciót...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.