Szerző: PuPu
2022.10.20.
A naiv optimizmus évei voltak, azt hittük vicc, soha nem képzeltem volna, hogy egy majdani gondolkodásmód esszenciája ez a bölcsesség.
Eltelt harmincegynehány év, és ma körülbelül ezen a szinten tartunk.
Az ország végletesen és lehet, hogy végzetesen megosztott, az emberek többsége kész idegroncs, a politika a vallási téboly határára manipulálta azokat, akiket leginkább szolgálnia kellene, a hangnem pedig... - jobb nem beszélni róla.
Belebotlottam Tóta W. Árpád két írásába, és elképedtem: valahogy nálam kimaradt a neves szerző egyedfejlődésének az a fázisa, melyben a gondolkodó ember átcsapott bunkó idiótába.
Az egyik írásában Schiffert ekézi minősíthetetlen stílusban, a másikban eszmét futtat a legprimitívebb ruszofób populizmus eszköztárát felvonultatva Oroszország és Putyin ellen.
Katonai szakértősködik, egymagában elintézi az orosz hadsereget, trágárkodik egy sort, majd Putyin életét adná a saját elvei diadalrajuttatásáért.
Hogy a világ dolgait a béka segge alatti szinten sem érti, az az ő baja, szar lehet így újságíróskodni, de hát ez nem az ő hibája, hanem az őt foglalkoztató lap bánata lehetne, ha nem ez lenne ma a mainstream elit viselkedési követelménye...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.